Történetszikrák

Bizalompróba

Liam az ágyában feküdt zenét hallgatva. Nagyon régen volt már pár napnál hosszabb pihenőjük, ezért ez az egy hét kész megváltásnak bizonyult számára. Relaxációját a csengő zavarta meg. Az ajtóhoz sétált és kitárta azt a váratlan vendég előtt.

-Louis! Hát te mit keresel itt?

-Cső Payno! Unatkoztam, úgyhogy jöttem, hogy boldogítsalak-vigyorgott az ajtóban álló, majd beljebb tessékelte saját magát. Bementek a nappaliba és leültek a kanapéra.

-Na és mi újság? Hogy alakulnak a dolgok Daniellel? 

-Minden oké, megvagyunk. Holnap randizunk.

-Oh, igen?

-Mi ez ördögi mosoly Tomlinson? Kezdjek félni?

-Csak teszteljük, hogy mennyire bízik meg benned a barátnőd.

-Mit szólnál hozzá, ha rébuszokban beszélnél?!-kezdett idegbe jönni Liam.

-Hé! Nyugi!-és egy hirtelen mozdulattal eldöntötte a barna szeműt és a csípőjére ült.

-Louis mit csinálsz?-kezdett el mocorogni, mire a kék szemű lefogta az alatta fekvő csuklóit.

-Nyugodj már le! Csak kiszívom a nyakadat.

-És mégis miért?

-Szeretném kicsit paranoiássá tenni Danielle-t. El ne szálljon magától most, hogy megkapott téged. Becsülje csak meg amije van- azzal a másik nyakára hajolt és elkezdte harapdálni keresve az érzékeny pontot. Mikor hallotta, hogy Liam felnyög, erőteljesen elkezdte szívni az adott részt. A fiatalabbik lehunyta a szemét. Jobban élvezte ezt, mint kellet volna. Kihúzta a kezeit a gyengéd, inkább csak jelzés értékű szorításból és a felette elfekvő fiú derekára helyezte.

Hirtelen az egész légkör megváltozott. Sokkal fülledtebbnek érezték a levegőt. Liam még jobban magához vonta az idősebbet, aki már rég befejezte a kiszívást és még pár puszival nyugtázta, hogy eléggé látható, majd tovább haladt, össze-vissza a számára felkínált nyakon, csókokkal behintve azt. Kár volt tagadnia, hogy nem egyszer fordult már meg a fejében, hogy milyen lenne ha a banda daddy-je kicsit közelebb kerülhetne hozzá, hiszen az a megszámlálhatatlan baráti érintés is felpezsdítette a vérét.

Liam egyre kéjesebbeket sóhajtott és úgy érezte, egyre jobban kezdi elveszíteni a fejét. Kezei lejjebb vándoroltak és belemarkoltak a másik félgömbjeibe, amiknek tulajdonosa egy jóleső nyögést hallatott. Ekkor tért észhez. Gyorsan felült, és leszedte magáról Louis-t akinek arra sem volt ideje, hogy felfogja, mi történik körülötte. Csak ültek egymás mellett, levegőt kapkodva, próbálva takarni kezdődő bizonyítékát annak, hogy mennyire beindította őket az elmúlt 10 perc.    

-Azt hiszem, hogy jobb lesz ha most elmész-szólalt meg a barna szemű, rá sem nézve a másikra.

-Liam...

-Louis... Kérlek...-a kék szemű bólintott, feltápászkodott és kisétált a bejáraton.

Mikor kiért  nekitámaszkodott a falnak és próbálta összekaparni magát. Soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen kis incidens ennyire meg fogja őt viselni. Eddig azt hitte, hogy ez az egész vonzalom a bandatársa iránt puszta kíváncsiság vagy fellángolás, de nem. Többet jelentett számára ez az egész, pedig ő tényleg csak egy játéknak szánta, nem akart semmi rosszat. Ismerte Liamet. Tudta mennyi csalódás érte már őt régebben és emiatt bárkibe könnyen bele tud habarodni, aki elfogadja az udvarlását. 

Neki Danielle már az első pillanattól kezdve nem volt szimpatikus. Úgy érezte, hogy azt hiszi magáról, hogy bárkit megkaphat és Liammel is csak a hírnév miatt van együtt. Nem tűnik egy hűséges típusnak. Azzal a szívásnyommal is csak figyelmeztetni akarta a lányt, hogy ne vegye csak úgy félvállról a barna szeműt. Adjon hálát az égnek Liamért, mert igenis ő sokkal jobbat érdemel, aki tényleg szereti és megbecsüli őt. Louis nem hitte, hogy Danielle bármi komoly érzelmet táplálna a srác iránt. Inkább, mintha csak szórakozásnak tekintené őt. És ettől nagyon dühös volt.