Flower boy

Soha nem tennék ilyet

-Mi? -húzom össze szemeimet. Rochelle szemei vérben forogtak.

-Jól hallottad. Ne játszd már a hülyét bassza meg! -kezdett hirtelen kikelni magából. Kezdett engem is eléggé felhergelni.

-Rochelle neked ilyenkor mi bajod van? -felemeltem én is a hangomat de inkább értetlenül kérdeztem.

-Tudom hogy tetszik neked! -csak úgy köpte felém a szavakat a bögrét pedig egyre jobban markolászta. -Ahogy ránézel! Csak úgy sugárzik belőled! -mutogat rám hevesen.

-Ha van egy barátnőm akkor miért tetszene más??? Tudod hogy ilyen soha nem lenne-

-Tudom Harry hogy imádod a nőket és azt is tudom, hogy ha lehunyom a szememet akkor abban a pillanatban fogod a kis kurvád és... -nem tudta befejezni mert felforrt az agyvizem.

-KURVÁRA NEM FELTÉTELEZHETSZ RÓLAM ILYET! -kezdek el kiabálni mérgemben.

-DE TUDOM HOGY ILYEN VAGY ÉS MEG FOGSZ CSALNI EZZEL A CAFKÁVAL! MIVEL JOBB MINT ÉN??? -Rochelle abban a pillanatban minden mérgével fogta a bögréjét és lecsapta a padlóra ami egy pillanat alatt nem volt egy darabban, a kávé pedig minden fele megtalálható volt csak a helyén nem. Egy pillanatra néma csend lett. Összeszorítottam a fogaimat és felvezettem szikrázó tekintetemet a szilánkos padlóról az ő szemeibe.

-Takarodj innen. -dúltam fúltam a dühtől de sziszegve, elnyomva magamban a fellobanó haragot csak ennyit mondtam neki. Fújtatott egyet majd becsapta maga utána az ajtót. Beletéptem a hajamba hogy levezessem mérges, kevés sikerrel. Levertem mindent az asztalról, csak romboltam és tomboltam. Amikor elég nagy káoszt csináltam és elkezdtem megnyugodni lerogytam a földre és a haragom kezdett átváltani a felismeréstől a szomorúságba. Elkezdtem halkan könnyezni. Éreztem hogy velem van a baj, ha Rochelle ezt érzi, hogy képes lennék őt megcsalni. Valamit elronthattam.

Miután kidühöngtem, kisírtam, és feltakarítottam fogtam a telefonomat és felhívtam Ellet. Kisípolt. Mit is gondoltam? Ha elzavarom és kiabálok vele utána majd felveszi?

Rochelle szemszöge:

A veszekedésünk után haragomba a legközelebbi bárba mentem. Aljas módon lerészegedni. Sírástól elkenődött sminkemet megigazítottam majd beléptem a Three Red Clubba. Este fele járhatott az idő ezért tele volt emberekkel. A csaposhoz léptem és felültem egy szabad bárszékre. A színes fények össze vissza cikáztak a térben megvilágítva néhány táncoló, mulató embert. A zene hangosan üvöltött így az emberek csak kiabálva tudtak beszélgetni. Mindenki boldog volt, és mulatott. Kivéve engem.

-4 shot-ot kérnék! -adom le a rendelésem a fáradt csaposnak miközben próbálom túlordítani a zenét.

-Meghívom a kisasszonyt! -mondja a pultosnak a mellettem ülő jóképű férfi aki gazdagnak és inteligensnek tűnt. Magányosan, kedvtelül ücsörgött miközben iszogatta a wiskyét.

-Köszi! -köszönöm meg majd meg is kapom a shotokat. A 2. shot utána a pasas aki meghívott megszólalt mellettem. Pontosabban ordított.

-Theo Niarchos -nyújtja az ápolt, férfia kezét majd megrázom.

-Rochelle Fontaine- mosolygok rá. Ülve is nagyon magasnak tűnt, hiába voltam 171 cm magas.

-Tudom ki vagy. Victoria's Secret modell. Láttalak már a címlapokon. -áll meg egy pillanatra. -Jól vagy? -kiabálja közelebb hajolva hozzám.

-Igen miért? -húzom le a maradék italomat sorban.

-Olyan mint ha sírtál volna. Bántottak? -végig nézte ahogy előveszek egy cigit és rágyújtok.