Flower boy

Az az igazság hogy...

Harry felébresztette a haverjait az lakásban, akik azt sem tudták hol vannak. Szó szerint... Én csak kínosan álltam a kupis nappaliban és néztem ahogy próbálják összeszedni magukat. Egy hosszú hajú, szakálas férfi jött elém nem túl stabilan.

-Ő a kertész csaj? - néz Harryre aki a szoba másik felén volt.

-Igen Mitch, de van neve is. -nézett barátjára komolyan.

-Ó! Sokat hallottam rólad. -nyújtotta a kezét hogy megrázzam és elmondjam a nevemet amit már lehet tud is ha sokat hallott rólam.

-Tényleg? -kétlem hogy ennyit beszél Harry a kertészéről.

-Hát persze Hanna- rázza meg a kezemet nevetve. Értetlenül pillantottam Harryre aki elkerülte a szemkontaktust és próbált mással foglalkozni.

-Szerintem mennetek kéne. - sietteti a barátait Harry, akik már nagyjából össze is szedték magukat.

-Hát jól van ahogy kívánja a házigazda. -egy Harrytől idősebb férfi jött oda hozzám és adott egy csókot a kezemre. Nagyon zavarba jöttem ami miatt elpirosodott az arcom. Harry amikor emelte fel a fejét kicsit meglökte az ajtó felé noszogatás képpen.

-Oké oké menjetek már. -hesegeti őket Harry az ajtó másik oldalára.

-Cső Harold és szép lány! -integetnek nekem. Nem hazudok de ez jól esett. Kevesen hívnak a kertész leánynak meg szép lánynak. Amikor bezárták az ajtót akkor Harry felém fordult.

-Nyugi csak zavarba akartak hozni. -simogatja meg karomat nyugtatés képpen, amitől inkább libabőrös lettem.

-Hát sikerült. -mondtam kínosan. Harry nevetve ment a konyhába egy zsákért a szemétnek.

-Hallgassunk zenét? - kérdésére felkaptam a fejem. 

-Persze! -dobódtam fel. A zene volt az a dolog az életemben ami mindenen átsegített.

-Szereted Brenton Woodot? -lépett a bakelit zenelejátszójához. Hát persze hogy bakeliteken hallgat zenéket. Neki van erre pénze. 

-Nem ismerem. -hirtelen nem jutott eszembe ki is lehet ő.

-Hidd el biztos, hogy ismered. -indította el a zenét.

(((most játszd le a zenét plss)))

Feltekerte a hangrőt, így a jól ismert szám eleje hangosan csengett a házban. Elmosolyodtam egy pillanatra majd neki láttam a takarításnak. Még a kedvem is megjött ezt a hatalmas rumlit feltakarítani.

Csendben pakolásztunk egészen addig amíg a zene úgy igazán el nem kezdődött. 

-I say, "Oogum, oogum, boogum, boogum

Boogum now, baby, you're castin' your spell on me"

 -kezdte énekelgetni Harry. Hirtelen megálltam, ugyanis tökéletesen énekelte. Gyönyörű hangja volt. 

-Harry... Azta! -tátottam el a számat amikor felé néztem. Letette a zsákot majd mikrofont formálva a kezével abba énekelt tovább.

-You got me doin' funny things like a clown

Just look at me
When you wear your high heeled boots with your hip hugger suit
It's all right, you're outta sight

 -úgy tácolt mint egy sztár aki  egy színpadon koncertezik. Őszintén felnevettem. Közelebb jött hozzám.

-Gyere táncoljunk! - invitált.

-Ó nem nem én nem tudok! Nagyon leégetném magam! -hátráltam vissza.

-Ugyan már, csak légy önmagad! -mosolygott rám bíztatóan. A zene folytatódott ő pedig tovább énekelt különösen jó hangjával. Megfogta a kezemet. Hatalmas keze eltakarta viszonylag kicsi kezemet.

-Akkor legalább táncoljunk egyet, kérlek. -hiába akartam nem tudtam ellenállni ezért hagytam magam. Harry nagyon viccesen elkezdett táncolni és húzott magával.

-I can't move, you're in the groove

Would you believe, little girl, that I am crazy 'bout you
Now go on with your bad self

- énekli hangosan. Annyira meghozta a kedvem hogy hallkan és is elkezdtem énekelni. Nagyon felemelő érzés volt. Harry gyönyörűen énekelte miközben fogta a kezemet és önfeledten  táncoltunk.

"My eyes, want you more than a melody"

Az egész számot végig énekelte, és végig táncoltuk. Kifulladva néztünk egymásra majd egyszerre nevettük el magunkat.

-Igazán jól énekelsz. -dicsértem meg angyali hangját.

-Köszönöm szépen. -mosolyodik el majd elkomorodik arca.

Harry szemszöge:

Még mindig nem tudja ki vagyok. A felismerés szinte pofon csapott. Elakartam neki mondani de nem tudom mit szólna hozzá. Teljesen másképp tekintene rám. Már nem én lennék a gazdag faszi akinek dolgozik hanem a híres Harry Styles. Jó volt hogy nem tudja ki vagyok.

-Ahogy mondtam beszélnünk kéne. -kapcsolom ki a lejátszón és rakom vissza a lemezt.

-Igen... - 

-Az az igazság hogy nem teljesen emlékszem tegnap este mit is mondtam és csináltam csak részletekre emlékszem. Az megvan hogy felhívtalak és az hogy mondtad hogy ezt nem neked kéne elmondanom. Nem tudom mit mondtam, de valószínűleg tényleg nem neked akartam. A tegnapi nap életem egyik legrosszabb napja volt és olyan dolgot csináltam ami nekem akkor este megoldásnak tűnt, és nem, nem arra gondolok hogy fehívtalak, amiért kérlek ne haragudj de nem voltam észnél. -

-Mit csináltál? -ha nem mondanám el neki akkor biztos azt hinné hogy nem bízok meg benne, és ami fontos jelenleg az az ő bizalma.

-Gombáztunk. -nyögöm ki 

-Én is szoktam gombát enni.- vonja meg a vállát. Felkuncogtam ártatlan kijelentésén.

-Túl ártatlan vagy kedvesem. -rázom meg a fejemet. -Mi nem éppenséggel OLYAN gombát ettünk. -láttam hogy leesett neki ezért gyorsan hozzá raktam. -De ezt ne nagyon híreszteld mert akkor oda a hírnevem. -csúszott ki a számon.

-Öhm... a munkahelyén? -

-Oh igen ott. -helyeseltem. -Mondtam neked bármi sértőt? -

-Hát inkább kellemetlen dolgokat. -nézte a cipőjét. 

-Mint például? -tudni szerettem volna mit is mondtam szegény lánynak.

-Azt hogy nagyon nagyon szeret, majd egyszer belém bújik, valaki biztos jobb önnél az ágyban. -egész arca egy pillanat alatt elvörösödött. Megfogtam a fejemet.

-Nagyon nagyon sajnálom, remélem ezért nem félsz tőlem vagy bármi -megrázta alig láthatóan a fejét.

- Akkor jól van. Gyere folytassuk amit elkezdtünk. - fogtam meg a zsákot, majd Hannah is.

Hannah szemszöge:

Nem tudtam mit gondoltam. Nem ítéltem el, de nem is tartottam helyesnek. Kicsit féélek tőle, mert lehet csak hazudott és tegnap ezeket komolyan gondolta. 

Tisztességesen négykor abbahagytuk a hatalmas nagy takarítást. Jó nagy rumlit csináltak azt meg kell hagyni. Harry az ajtóban szokásához híven a zsebébe nyúlt és ide adta a fizetésem.

-Köszönöm -

-Ugyan már, én köszönöm, de tényleg. Ha velük kellett volna összepakolnom itt lennénk egy évig. Minimum- mosolyodott el majd én is. -Mégegyzser köszönöm a segítséget, szia Hanna! -zárta volna be de megfogtam az ajtót. Furcsálva nézett rám. Egyyszerűen nem hagyott nyugodni a kíváncsiság.

-Amikor felhívott akkor megemlítette Rochellet és megkérdezte tőlem mit rontott el. Történt valami? -fürkészem arcának minden szegletét.