Flower boy

A kezdet mindig nehéz

Harry kapuja előtt álltam a kertész kantáros ruhámban 7:56-kor. A kaputelefonhoz nyúltam és csengettem. Viszonylag hamar fel is vette.

-Szia Hannah! Gyere nyugodtan. - hallottam hogy a kapu kattant egyet ezért remegő kezeimet a kilincsre tettem és lenyomta. Az első dolog amik megpillantottam a tornácon támaszkodó nyugodt Harry volt. Az ajtóban egy szőke,kócos hajú, magas, nagyon vékony nő állt szatén pizsamában . Fogalmam sem volt ki lehetett. Bátortalanul közelebb mentem hozzájuk. Harry végignézett kinézetemen majd egy jót mosolygott. Közelebbről látva a nőt észrevettem, hogy idősebbnek tűnik mint Harry. Szemei fáradtan néztek rám, ebből következtettem, hogy érkezésem felkelthette őt az alvásból.

-Szia, ha jól hallottam Hannah vagy! -lépett hozzám közelebb, majd a kezét nyújtotta. Francia akcentussal mondta ki ezeket a szavakat. A magas nő francia lehetett.

-Igen, Hannah Irwin. -ráztam meg szép nőies kezét. Harry tekintete szinte égetett. Minden mozdulatomat, reakciómat fürkészte zöld szemeivel.

-Rochelle Fontaine -mutatkozik be. Igen, biztos hogy francia. -Harry barátnője. -fogta meg a mellette álló férfi nagy kezeit, majd össze kulcsolta kezeiket. Megdöbbentem kijelentésén, mert nem is gondoltam volna. Harryre néztem elképedve de az arcáról csak a kínos érzést tudtam leolvasni. Vissza néztem Rochellere aki enyhén összehúzta szemeit. Nem tudtam ezt mire vélni, de hát meg kellet, hogy szólaljak mert akkor a kelleténél is kellemetlenebb lenne a fennálló helyzet.

-Sok boldogságot! -mondom neki teljesen őszintén. Illedelmesen megköszönték.

-Na de beszéljük meg mi is legyen a kerttel, mit kell venni, mire lesz szükséged ! -vált hirtelen témát az eddig csendben álló Harry. Oda ment Rochellehez majd csak annyit mondott neki: -Menj reggelizz meg majd én is megyek.- nyom egy csókot az arcára. Rochelle mosolyogva bólintott majd bement a házba. Harry mellém lépett majd elkezdtünk a kertbe sétálni hogy felmérjük a helyzetet.

-Nem tudom mi van önnek itthon. -nézek szét az ocsmány kertjén.

-Tegezz nyugodtan- nem válaszolt a kérdésemre, csak ezt tette szóvá. Zavartalanul sokáig tartotta a szemkontaktust, amit én mindig megszakítottam zavaromban. Szinte bele látott a lelkembe a két zöld szemével.

-Nem megy, elnézést. -sütöm le a szemeimet kellemetlenül. Úgy éreztem így jobban megadom neki a tiszteletet, lehet hülyeség de én így tartom jónak. Úgy mondd felbérel engem hogy dolgozzak a kertjén, ezért nem hinném hogy tegeznem kéne, mert még is a főnököm.

-Hát jól van ahogy érzed- mosolyodik el kínosan, nem erre számított. -Ami pedig a dolgokat illeti van hátul egy fehér fészer ahol vannak eszközök, például alapvető dolgok: ásó, kapa, gereblye, ültető lapát, metsző olló. -sorolja fel a rendelkező szerszámokat.

-Szükségem lenne földlazítóra, kis lapátra, keskeny ültető lapátra, és kerti ollóra. -mutogatom az ujjaimon mik kellenének a munkához.

-Amiket most felsoroltál azokból egyiket se tudom mi az. -túr bele dús hajába kínosan nevetve. Elmosolyodtam majd megráztam a fejem. -Ne mosolyogj! Tényleg nem tudom hogy fogom megtalálni! -ő is nevetett ezért egy kicsit felkuncogtam.

-Lehet a barátnője tudja. Kezdetlegesen csak ennyi kellene. -kijelentésemre egy nagyot sóhajtott.

-Nem lenne egyszerűbb ha eljönnél velünk? -kérdezte meg. Kicsit lesokkoltam kérdésén.