Lányként egy ilyen sportban? (Arthur Leclerc ff.)

27○Mexico

Ez az egy hét volt a legjobb az egész exatlonban. Hétvége van és már mennek is haza a családtagok. Nem akartam őket elengedni, de kénytelen voltam. Remélem, lesz még alkalmunk találkozni, vagy beszélni így az exatlon alatt.

----

Ma valami bejelentést tesz majd Laci. Tekintettel arra, hogy hétfő van, mi arra tippelünk, új játékosok érkeznek majd.

Ez nem így lett. Szerdán Mexico ellen fogunk játszani. Ők a legerősebbek az egész játékban. Nem lesz könnyű legyőzni őket az biztos. A másik dolog ami nehéz lesz, együtt működni a kékékkel.

Szerda.
Mi már ideértünk, várjuk a kihívókat. Testileg és lelkileg is felkészültünk. Lehet csúnya dolog ez tőlünk, de nagyon nem szeretnénk együtt egy csapatot alkotni velük. Igen, persze az országért csináljuk meg minden, de ami abba a csapta megy, azt inkább nem részleteznem. Mindenki saját maga döntése szereti-e őket vagy nem. Mi valószínű az utóbbiba tartozunk.

10-5-re nyertek ellenünk. Ezt egy gyakorlásnak fogtuk fel, legalábbis mi bajnokok. Úgy is lesz majd visszavágó, majd ott odatesszük magunkat.
Laci állítása szerint egy hét múlva ugyanúgy szerdán küzdünk majd meg a mexicoi válogatottal.

Eltelt az egy hét. Olyan szinten szarul voltam lelkileg, mint még soha. Nem az viselt meg, hogy már nincsenek itt a fiúk, hanem az a hír amit még a telefonálás közben kaptam otthonról. Az elején, nagyjából jól tudtam kezelni, aztán ahogy itt voltak a fiúk eszembe se jutott. Most, hogy megint egyedül vagyok rám törtek az emlékek. Mivel a faházba kerültünk vissza, ezért szinte minden este kint ültem az egyik sziklán, ami szimpatikus volt. Gondolkoztam. Gondolkoztam azon, miért ilyen az élet. Persze soha nem jutottam dűlőre.
Viszont ma megyünk a mexikóiak elleni harcra.

Épp, Dorka futott amikor éreztem, hogy nagy baj lesz. Zozo mellettem ült és úgy beszélgetett Dorcival.
-Zozo, baj van.- néztem rá. Éreztem, hogy kezd remegni a lábam és nem az izgatottság miatt.
-Ugye nem?
-De.- vágtam rá egyből. Ekkor már a kezeim is elkezdtek remegni. Zozo leszorította azokat, majd szorosan magához ölelt és úgy mentünk el nehezen az orvosokhoz. Ott Zozo gyorsan lerakott egy ágy szerűségre, de még mindig nem engedett el.
Nagyjából egy perc után már megnyugodtam. Ilyen még nem volt, hogy a rohamom közben magamnál legyek és gondolkozzak. Rájöttem, hogy Arthur az aki tényleg teljes  szívéből szeret és én is őt. Rájöttem, hogyha tovább rágódom azon a dolgon, nemhogy jobb lesz, még rosszabb is.
Miután úgy éreztem nem lesz semmi, lassan elindultunk visszafele a csapathoz.
-Mindenre emlékszem.
-Mi?- lepődött meg a mellettem sétáló fiú és egy pillanatra megtorpant.
-Az egészre emlékszem. És közbe gondolkoztam. Sok dologra rájöttem. Ígérem több rohamom már nem lesz. Érzem.
-Úgy örülök.- kapott fel- Tudtam, hogy sikerülni fog. Büszke vagyok rád.- puszilt homlokon.
Mire visszaértünk kaptunk pár érdekes pillantást, de megbeszéltük az orvosokkal, hogy azt mondják majd a térdem miatt kellett menni. Ezért ahogy mentünk vissza próbáltam úgy tenni, mint akinek tényleg van valami a térdével. Mindenki remélte, hogy jobban leszek majd. Mindenki kivéve Dorci aki úgy nézett rám mint akit meg akar ölni. Ha szemmel lehetne ócsárolni, akkor ő ezt most megtette volna. Ezért, hogy húzzam az agyát, még közelebb álltam Zozohoz, majd egy gúnyos mosollyal néztem a lányra. Szinte felrobbant az idegességtől. Én ezen csak jót nevettem.

Ahogy visszaértünk a faházba úgy gondoltam legyen jó kedvünk, ezért felhoztam ezt a témát.
-Öregem, Dorci fülig beléd van esve.- néztem Zozora.
-Jaj hagyjál már.- lökött meg játékosan.
-Eskü, láttad volna, hogy nézett amikor mentünk vissza. Rendes halottnak éreztem magam.- magyaráztam.
-Ha ha ha nagyon vicces vagy.- forgatta szemeit.
-Amúgy nem akarok beleszólni, de tényleg úgy nézett rá.- mondta Olivér.
-És te miért az én csajomat figyeled?- erre felvontam a szemöldököm. Oli is meglepődött rajta, és igazából mindenki.
-Mármint Dorci?- kérdezte suttogva Dorka, csak egy kicsit hangosabbra sikeredett.
-Jézusom dehogyis. Azzal a nővel soha nem jönnék össze.- mondta háborogva Zozo.
-Na jó, én kimegyek, ti addig beszéljetek ezt meg.- mutogattam és már kint is voltam a szokásos sziklámnál. Talán öt perc telhetett el, és már Zozo is kint volt.

-Neharagudj csak sok volt nekem ez a mai nap. Sajnálom.- kért bocsánatot.
-De Zoli ezt már megbeszéltük. Az négy éve történt, azt már régen lezártuk. Értem én, hogy sok volt a mai nap, igen nekem is az volt. De ha most Olivért így letámadtad, mit csinálsz majd Arthurral, vagy azzal akivel összejövök?-  vontam fel a szemöldököm.
-Féltelek, sajnálom. Nem tudom mi van velem mostanába. Jobb lenne ha hazamennék.
-Hé, megbeszéltük. Együtt megyünk végig, egymást segítve. Ez most így alakult, de több ilyen nem lesz.- mondtam a fiú szemébe nézve.- Amúgy múltkor a vacsorán Gabi meg Dorka megkérdezte, hogy hívják a fiúkat. Majd közöltem velük, hogy leszállni a palijaimról, ebbe beleértve téged is.- mondtam nyugodtan.
-Ja, hogy már így játszunk?- mosolygott, mint egy elmebeteg. Utálom ezt a mosolyát. Kiskoromba mindig ezzel ijeszgetett. Még beszélgettünk egy kicsit, majd vissza mentünk a faházba. Nem tudom Zozo mit mondhatott a csapattársainknak, de egyáltalán nem lepődtek meg, hogy együtt mentünk vissza. Megvacsoráztunk, elvégeztük az esti rutinunkat, aztán már aludtunk is.
Másnap reggel késve keltünk, így éppen készen lettünk mire jött értünk a busz. Ma van a végjáték második fordulója. Fiú hét van nálunk, és a múltheti végjátékot elvesztettük. Szóval ma vagy egyenlítünk és utána megnyerjük, vagy egyenlítünk és vesztünk.

----

Vége a mai napnak. A végjátékot behúztuk, de aztán mégis csak mi vesztettünk. A legjobb statisztikája Gabinak van, a legrosszabb Dávidnak. Gabi Olivért küldte Dávid ellen. Az utóbbi fiú nyert. Most a csapattagok: Gabi, Dorka, Én, Dávid, Zsolti, Zozo.
Elvileg jövőhéten megint tesz majd egy bejelentést Laci. Már kíváncsian várjuk mi lesz az.

Sziasztok!
Boldog Új évet mindenkinek.❤

•A jövőben két új könyv is érkezik majd, az egyik január 16-án, ami egy Mick Schumacher ff. lesz.
•A másik egy Dino Beganovic ff. lesz, ami előreláthatólag február felé fogok kirakni.