Lányként egy ilyen sportban? (Arthur Leclerc ff.)

9○Kezdődik

Ahogy mentünk a pálya fele egyre több fotós jelent meg. Pont emiatt kérdeztük meg Kimit, el-e hozatjuk a gyerekeit. Már mellettünk sétálva jöttek egymás kezét fogva.(ők voltak középén,Mick és Adri pedig a szélen~író). Erről valószínű egy csomó kép készülhetett. Nem csalódtam, ugyanis a magyar Szabó-Biczók Szilárd megkérdezte, hogy fel-e vehet minket és, azt a felvételt bele tehetik majd a félvezető műsorba. Igent mondtam neki. Jó barátom, őt is régebb óta ismerem, köszönhető annak, szinte a ringen nőttem fel.
Körbe jártuk a pályát, nagyon élvezték főleg Robin. Közben egy csomó mindről mesélték. Elmesélték, mi történt velük ameddig nem találkoztunk, szinte be nem állt a szájuk. Jó volt hallgatni, azt ahogyan egymás szavába vágva akarják megosztani velünk a karácsonyi és szilveszteri élményeiket.
Az utunk során egy-két riporter akart velünk interjút csinálni, de csak elsétáltunk mellette. Szabadnapon vagyunk. Majd ha itt lesz az ideje válaszolunk nekik.
Mi is csináltunk pár képet külön Robinról, Riaról és csináltunk közös képeket is amin csak ők ketten vannak rajta. Az egyik képet egyből beállítottam a hátteremnek, hiszen nagyon jól sikerült a kép.
Alig bírtuk elvinni őket a pályáról annyira tetszett nekik.
-Figyeljetek- szóltam nekik- ha most visszajöttök velünk a hotelba akkor megígérem amelyik versenyre eljöttök, körbesétálhatjátok velünk a pályát.- alkudoztam velük. Egyértelműen belementek így nyugodtan elindulhattunk vissza. Kivéve ha nem ütközünk akadályokba.
Akadály 1.-sok riporter, újságíró és fotós. Azt hittem soha nem jutunk ki a pálya területéről.
Akadály 2.0- az út felénél tarthattunk amikor egyre jobban kezdett elfáradni a testvérpár, így felvettük őket és úgy aludtak el.

----

Már régóta visszaértünk a hotelba, sőt már a mi szobánkban vagyunk viszont még csak most fogunk szólni a szülőknek, hogy itt vagyunk.
Én átmentem Kimiékhez. Kopogtam az ajtón, majd nyílt is.
-Szia! Nem akarok zavarni csak a gyerekek elaludtak, maradhatnak nálunk holnapig?- reménykedtem, hogy igen lesz a válasz.
-Egy pillanat megkérdezem Minttut.- a férfi beljebb lépett a szobába valószínű finnül beszélték meg a dolgokat mert nem nagyon értettem belőle semmit. Pár perc múlva két kis hátizsákkal jött vissza a férfi.
-Tessék ez Robin táskája- mutat a batman-es táskára.- ez pedig Ria táskája- mutat a pókemberesre.- Benne van minden cuccuk ami kelhet holnapra. Váltó ruha, van benne egy melegebb szett is, ja és a fejhallgatójuk is benne van. Holnap a tesztekre még ti hozzátok ki őket. Vissza is kéne mert meglepném Mintutt egy vacsorával- suttogta Kimi.
-Rendben köszönjük, jóéjszakát.- köszöntem el.
-Én köszönöm, nektek is.- majd intett egyet és már csukta is be az ajtót.

Ahogy mentem egyre közelebb a szobánkhoz nagy nevetéseket hallotam. 2 biztos a kicsiké, egynek valószínű Mick a gazdája viszont a negyedik hangot nem ismertem fel.
Mikor benyitottam, csak akkor láttam meg, ki a negyedik hang tulajdonosa. Arthur, ki más lett volna. Nagyon jól elvoltak, megálltam a szoba ajtajában és úgy néztem őket, ahogy bohóckodnak egymással. Viccesebbnél viccesebb arcot vágtak a fiúk amin annyira nevetett Robin és Ria.
Egy idő után Riri vette észre,  hogy én is ott vagyok, egyből odaszaladt hozzám. Ezután Robin is a nyakamba ugrott. Elmondtam nekik, a holnapi nap menetét, ahol Arthur bevállalta, vigyáz rájuk amíg mi az autóban ülünk Mickkel.