Lányként egy ilyen sportban? (Arthur Leclerc ff.)

35○Meglepetés

Miután megünnepeltük, hogy Mick lett a bajnok, Réka bejelentette, hogy babát vár és valószínűleg a következő év augusztusában érkezik majd a pici, aki nem mellesleg kisfiú.

----

Az évek során nagyon sok minden változott körülöttünk. Kezdve a sportunkban lévő pilóta keringőtől, egészen a családi, magánéleti dolgokig. Éltem haltam a versenyzésért és a sportomért, de számításba kellett vennem, hogy lányként teljesen máshogy viszonyulnak majd hozzám, és igen, leszek olyan napjaim amikor a hátam közepére sem kívánom ezt az egészet. És végül, nem utolsó sorban, az a bizonyos terhesség, ami fenekestül, fel tudja fordítani a nő életét. Így lett az én, mondhatni nyugodt életemből, egy teljesen más élet. Hétvégén reggelente nem úgy keltem fel, hogy irány a pályára, mert ma győzni kell, hanem úgy, mint akin átment az úthenger és termesztésen mindig a wc-t üdvözöltem először. Ebből Arthur mit sem vett észre, egészen a negyedik hónapig, ahol azért már látszódott a pocakom.
Ameddig csak tudtam versenyeztem, hiszen tényleg nem akartam kiállni. Mick, Réka és a családom volt az első, akiknek elmondtam a nagy hírt. Arthurnak meglepésnek szántam, de aztán végül rájött ő magától is.
Mick folyton ellenezte azt, hogy beüljek az autóba, hiszen bármi történhet velem, és a babával is. Éppen ezért döntöttem, úgy, hogy a következő szezont már nem kezdem meg. Soha nem gondoltam bele mi lesz akkor, ha....
És most itt vagyok. Egy nyavalyás szobába kell ülnöm egész nap és még csak az autók közelébe sem mehetek. Termesztésen nem bánom, hogy egy kis csöppség van a szívem alatt, de az elején egyszerre voltam boldog és csalódott is. Boldog, mert lesz egy kisbabám, csalódott, mert nem versenyezhetek, nem csinálhatom azt, ami az életem.

Mindigis több időt szerettem volna tölteni a családommal, főleg apukámmal. Külföldön dolgozott, emiatt nagyon keveset láthattam, de mivel ebben nőttem fel, hozzászoktam. Mikor bekerültem a formula kategóriába, rájöttem, hogy ha lehet még jobban eltaszítom magamtól, hiszen sem én, sem ő nem volt otthon. Anya pedig értelemszerűen kiköltözött hozzá, ne egyedül legyen.

----

Szóval jelenleg Japánban vagyunk. Az évek alatt ismét a szezon végére tették ezt a versenyt.
Már a boxban ülünk, Rékával és a gyerekekkel. Név szerint, Max-szal, Elenával és Tonioval. Max Schumacher, Elena Schumacher és Michael Anthoine Jules Hervé Leclerc. A három kis poronyt. Max már lassan három éves lesz, míg húga egy. Jules kettő evés lesz már.
Hogy miért nem ültem vissza az autóba? Nos, egyszerűen azért, mert jön a második baba. Aki nálunk is lány lesz, akárcsak Micknél és Rékánál.
Micknek nagy esélye van megnyerni a világbajnokságot, ezzel a hatodikat szerezné meg, és még nem is tudja mekkora meglepetés vár rá. Az egész világ nagyon boldog lesz, de Mick lesz az, aki egyszerre fog sírni és nevetni. Noha, a fiút soha nem lehet látni sírni, egy-egy világbajnokság megnyerése után lehet hallani a hangján, hogy elérzékenyül.
Na, de most, kicsit vissza a múltba. Sok mindent kell még mesélnem.

Kezdjük mondjuk az esküvővel. Azzal a bizonyos esküvővel, amiről én mit sem tudtam. Miután Arthur megkérte a kezem, egyértelmű volt, hogy minnél hamarabb szeretnénk megtartani az esküvőt, viszont ez előbb eljött, mint én azt gondoltam. Rajtam kívül mindenki tudta, hogy barátom, aki mostmár a férjem, arra készül, hogy megkérje a kezem. Mick és Réka esküvője karácsony előtt volt megtartva és, így utólag belegondolva, rájöttem, miért is kellett akkora férőhelyes helység. Tehát egyik nap Réka úgy ébresztett fel, hogy menjünk nézni esküvői ruhákat. Réka, alapból szerette az ilyen ruhákat, én pedig csak alkalmakkor vettem fel, akár egy szoknyát. Így lett az, hogy burkoltan, de gyermekeim keresztanyukája, tudtomra adta, hogy bizony együtt lesz tartva a két esküvő. Először nem tudtam hirtelen mit reagáljak és lefagyva álltam. A tükörben bámultam magam és minden puzzle a helyére került. Mint mondtam, segítettem az esküvő szervezésben és egyáltalán nem értettem miért kell mindenből olyan sok. Amilyen gyorsan csak tudtam, szorosan magamhoz öleltem Rékát és megköszöntem neki, hogy valóra váltja az álmunkat. Igen, régebben elterveztük, hogy majd ha lesz esküvőnk, azt mindenképpen együtt tartjuk meg.
Nagyon sok ajándékot kaptunk, de legfőképpen Jules,- aki még a pocakomban volt-, kapta a legtöbb ajándékot. Kis ruhákat, cipőket és minden olyan dolgot, amire szüksége van egy újszülöttnek.
A Mickkel közös monacói lakásunkból, mindent kipakoltam és átcuccoltam Arthurhoz. Így Réka nyugodtan oda tudott költözni Mickhez.

A következő év nyarán, pont amikor a Magyar nagydíj volt, akkor született meg Jules. Éppen, hogy vége lett a versenynek, a kis manó jelezte, hogy ő bizony ki szeretne már jönni. Gyorsan szóltam Rékának, aki bevitt a kórházba, szerencsére közel volt. Arthur a parc fermébe érkezett meg, amikor látta, hogy rohanunk a parkoló felé. Azonnal, úgy ahogy volt, Charles és Mick kezét megragadva húzta őket maga után.
Bent a szülőszobán, Arthurt először nem akarták beengedni, de amikor már én mondtam, hogy ő az apuka és igenis engedjék be, akkor bejöhetett. Persze, a nővér helyében én sem engedtem volna be. Ferraris overállban, kezén kesztyűvel próbált bejönni. A sisakját azt legalább kint hagyta.
A szülés könnyen ment, és miután már tisztán visszahozták a picit, akkor kérdezték meg, hogy mi lesz a neve. Nem tudtuk eldönteni Arthurral, ezért ő rám bízta ezt a feladatot. Mindeki, azaz Réka, Mick és Charles is bent volt a kórteremben. Arthur mellettem foglalt helyet egy széken.

-Istenem, de édes vagy.- nézte kisfiúnkat csillogó szemekkel Arthur- Köszönöm.- emelte rám a pilláit és egy csókot nyomott ajkaimra.
-Mi lesz a baba neve?- állt meg az ágy előtt a nővér, kezében egy papírral.
-Michael Anthoine Jules Hervé Leclerc.- néztem a kicsire, majd a többiekre. Szemük, ha lehet még jobban csillogott a könnytől.
Charles kezeit összetéve nézett rám, én pedig jeleztem neki, hogy nyugodtan megfoghatja a picit.
Igazából mindenkit váratlanul ért, a kicsi neve, mivel egyáltalán nem volt megbeszélve. Mindenki gratulált és magunkra hagytak.
Ez volt életem egyik legszebb napja. A következő akkor lesz ha a kislányunk, Julie Lili-Rose Leclerc megszületik.