HP viccek

51

Mini story

Remus Lupin épp a Potter házaspárhoz készült Halloween alkalmából, a kis Harryt kedvenc édességével, csokibékával fogja meglepni, hisz olyat otthon sokat tart.
Már a kabátját vette amikor egy bagoly repült be az ablakon, lábán egy levéllel, Remus mosolyogva nyitotta ki, hiszen ezt a napot semmi sem ronthatta el.

Remus Lupin!

Rettenetes sajnálattal közlöm hogy a Potter házaspárt Sirius elárulta. Voldemort megtalálta őket és megölte, a kis Harry túlélte a gyilkos átkot. A nagynénjéhez költözik.

Albus Dumbledore.

A levél úgy tűnt mintha sebtében íródott volna, Remus nem akarta elhinni. Biztos csak egy tréfa, mondogatta magában, pedig belül, mélyen már kezdte felfogni hogy ez nem az, két barátja, két nagyon jó barátja már soha többé nem fog ránevetni, soha többé nem fognak aggódó tekintettel nézni az övébe telihold előtt. Nem bírta elhinni hogy Sirius áruló lett. Meg kell keresnem Petert hogy átvészeljük, gondolta és könnyáztatta arccal újra a kabátjához nyúlt, ami időközben leesett a válláról. Ekkor még egy bagoly röppent be, Remusban felcsillant egy kis remény hogy Jamesék vicceltek, gyorsan feltépte a másik levelet is.

Sirius megőrült. Megölte Petert.

Csak ennyi állt a papíron, Remus mégis sírva rogyott össze, azt kívánta bár kitéphetné a szívét hogy ne érezzen fájdalmat többé. Azt kívánta bár ne ment volna el a Roxfortba, de azt nem vette figyelembe hogy akkor minden boldog emléke szerte foszlott volna.
Remus sírt. Megint úgy érezte magát mint az a kicsi fiú aki félt attól a nagy vérfarkastól aki megtámadta, csak ez most súlyosabb volt, hiszen a testi sebeket be lehet gyógyítani, de a lélek olyan mint a porcelán, ha eltörik soha többé nem lesz olyan mint régen.
Bár meghalnék, bár meghalnék és soha többé nem érezném ezt a kínt, gondolta magában.
Elvesztette Petert, Jamest és Lilyt, Sirius, a legjobb barátja áruló lett, pont az aki miatta lett animágus, aki mindig ott volt neki.
Remus úgy érezte darabokra tört. A baglyok huhogtak oda kint, de ő nem foglalkozott vele, eszébe jutott minden apró boldog emlék, zokogásban tört ki, remegett mindene, tudta hogy ez már nem vicc, tudta hogy a barátait örökre elveszítette, tudta hogy egyedül maradt. Végleg.