HP viccek

104

Mini story!

Regulus Black. Ismerős a neve, igaz? Ő az öcsém volt, az én nevem Sirius, Sirius Black. A halála körülményei sosem tisztázódtak rendesen, de amint meghaltam - mert igen, én is halott vagyok, mikor ezt mesélem - mindent megtudtam, most szeretném átadni a szót öcsémnek, aki feláldozta az életét.

-

A nevem Black, Regulus Black.
Had meséljem el hogyan haltam meg!

Minden egy éjszakán kezdődött, Halálfaló voltam és Tudjuk ki a horcruxairól beszélt. Azt hiszem akkor jöttem rá mindenre, hogy mit tettem, hogy milyen következményei lesznek mindennek. Sirius jól mondta. De ő nincs itt, nincs itt hogy megnyugtasson egy rettenetes éjszaka után, nincs itt hogy rám mosolyogjon mikor a szüleink üvöltöznek velünk.
Nincs itt. Most csak az van itt, akinek nem mondjuk ki a nevét. Elveszettnek éreztem magam, akartam tenni valamit, hogy megakadályozzam a bajt! A háborút! Lett is egy ötletem, Voldemort megbízott bennem, ezért tudtam meg hol van egy lélek darab.
Sipor ígéretet tett nekem, elkísért az iszonyú barlangba, ami haláltól bűzlött. Áteveztünk a vízen, egy kis szigetre értünk, ott ki kellett inni a.. mérget, hogy megszerezzük azt a medált. Sipor azt hitte neki kell, de nem engedhettem meg, annyi szenvedés után amit a szüleim okoztak neki, nem lehettem olyan mint ők. Mielőtt megittam volna, megígértettem a manóval hogy bármi is lesz, elpusztítja a medált. És megittam. Nem emlékszem másra, csak arra ahogy inferusok másznak ki a vízből és húznak le a mélybe. Emlékszem arra ahogy éreztem szét repedni a tüdőm. Emlékszem a szenvedésre, majd az azt következő végtelen ürességre.
Így haltam meg, egyedül, fázva, szenvedve, és túl fiatalon.

-------------
Tudom, régen volt rész, és ez nem lett valami jó sem, de remélem azért megfelel ❤️ Én így képzelem el Regulus Black halálát, és lehet vannak hibák ( mint például az inferusok, abban nem vagyok biztos hogy így írják-e )