A Moment

3.

Miután leértünk a földszintre Beka egyből Ginny nyakába ugrott. Mondott neki valamit, amit nem teljesen értettem a hangzavar miatt ezért elkezdtem Liam barátomat keresni. Egyből meg is találtam. Tudtam, hogy Beka 2 méteres körzetében lesz. Megértem, hogy miért! Én meg Ginnytől eddig csak 1 méterre húzódtam el, akkor is mikor a bárszékre ültem fel. Mivel a két barátnő elképesztően jól nézett ki! Nem akarom, hogy lecsapják a kezemről és Liaméről!

-Hanem fogd meg Harryt és menjetek ti is iniii- ébresztett fel a bambulásból Beka nevetve. Mikor Látom, hogy Liam átfurakodta magát az előttünk lévő embersoron megrázom a fejem nevetve.

-Arra haver- mondom nevetve és Beka irányába intem. -Szegény Liam nem győz utána menni- mondom Ginnynek nevetve .

-Áh ha Beka iszik ezerrel pörög- nevet hangosan. Szóval ez azt jelenti, hogy sokszor járnak bulizni?

-Sokszor szoktok bulizni járni?- csúszott ki önkénytelenül is a kérdés.

-Nem álltalában csak akkor ha Zack tart- mondja.

Zack neve hallatán megfeszül a testem. Ginny nem látja, hogy Zack nem csak barátként néz rá? Nem látja, hogy hogyan csillognak a szemei mikor csak rá néz? Vagy, hogy folyton hozzá ér? Mondjuk nekem addig jó míg ezeket nem látja. Mert nem tudom, hogy lenne-e esélyem vele szemben.

-Mi a b...- kezd bele Ginny de nem tudja befejezni, mert belém fojtják a szót.

-Hé Ginns jövőhét pénteken is tartok bulit! Szólj majd Bekának és gyertek el- mondja Zack de nem tudott tovább maradni, mert valaki elrángatta.

Ugye ez most csak egy vicc és még becézi is! A Ginny egyépként nem egy becenév? Mikor kettesben vagyunk, mindig akkor jön ide a gyerek. Ez nem lehet véletlen! Idegességemben rá néztem a telefonomra, ami 1:10-et mutatott. Itt a remek alkalom, hogy lelépjünk innen.

-Ne kisérjelek haza már 1 óra is elmúlt?- suttogom a fülébe, amitől halványan kirázza a hideg. Ezek szerint hatással vagyok rá! Ez jó jel!

-De ige, azt megköszönném- fordul hozzám mosolyogva. -De várj! Mi lesz Bekával- kérdezi. Ekkor felnézek a csodálatos szemeiből és kiszúrom Liamet és a félholt Bekát.

-Liam már intézi, nézd- bökök a fejemmel feléjük. Remélem nem akarja, hogy együtt menjünk velük. Szeretnék csak kettesbe lenni vele.

-Rendben akkor mi is lassan menjünk- mondja.

A válasza hallatán elkezdem kihúzni a tömegből. Miután kiértünk a házból gondolkoztam rajta, hogy elengedjem a kezét, de hülye lettem volna ezt kihagyni. Sőt mi több! Rá is kulcsoltam az ujjaimat az övéire. Út közbe azon gondolkoztam feltegyem neki azt a kérdést, amin a buli ideje alatt még gondolkoztam. De végül is miért ne tehetném fel?

-És honnan ismered Zacket?- kérdezem.

-Hát egy régi barátunk Bekával. Egy környéken éltünk és egy gimibe jártunk- mondja. -Miért?- kérdezi

-Csak érdekelt- mondom halkan.

Semmi esélyem kész! Előbb ismerte ezt a fazon, mint én biztos több közös is van bennük! Közös múltuk van!

-Megérkeztünk- mondja.

Ne nem érhet így véget! Elkezdett a táskájába kutakodni a kulcsai után.

-Akkor további szép estét Harry- mondta miután kinyitotta az ajtót.

-Várj- kiáltok fel. Most vagy soha! -Nem tudom mi lesz, de ha most nem kérdezem meg akkor biztos, hogy máskor nem is tudnám- kezdem. -Mióta megláttalak a kávézóban, azóta erre gondolok- akadtam el egy kicsit, de folytattam mikor láttam, hogy bíztatóan néz rám. -Nincs kedved eljönni velem randizni- kérdezem kicsit félve. Kérlek mondj igent!

Teljesen ledermedt. Ne ezt elbasztam! Hogy lehetek ilyen! Tuti nemet fog mondani, hiszen alig 12 órája ismerjük csak egymást! Tuti gyors neki!

-Persze- húzza mosolyra a száját.

-Komolyan- vigyorgok én is. -Rendben akkor a jövőhét péntekhez mit szólsz!- pörgök be teljesen arra, hogy igent mondott. Ha igent mond én is megnyugodhatok hogy nem meg el Zack pajtás bulijára.

-Rendben- vigyorog rám. Ezaz!

-Fel hívlak holnap és megbeszéljük a részleteket- mondom vigyorogva. -Szia- vakarom meg a halántékomat, mivel nem tudom, hogy hogyan köszönjek el tőle.

-Jó éjt- mondja és ad egy puszit az arcomra, majd bemegy a házba.

Nem hiszem el a mai napon kaptam tőle két puszit is. Levakarhatatlan mosoly ült az arcomon és talán bolondnak néztek az utcán miközben haza felé tartottam de nem érdekelt. Másra se tudtam gondolni csakis rá.