11.

27 2 0
                                    

-Igen szépségem- veszem fel a telefont.

-Szia itt vagyok a ház előtt beengedsz?- kerdezi.

-Igen- mondom és leteszem a telefont.

Felkaptam valamit leszaladtam és kinyitottam neki az ajtót

-Te kinyomtad a hívást- mondja felháborodva, de mosolyog közben.

-Ne haragudj szépségem, de siettem hozzád, hogy minél előbb kinyithassam neked az ajtót és üdvözölhesselek- mondtam majd magamhoz húztam egy szenvedélyes csókra.

-Na jó eltekintek tőle- mondja nevetve miután elhúzódunk egymástól.

-Gyere- húzom magam után a nappaliba.

-Nos Liam és Beka pár perce elmentek a randira, nekem meg a szülinapi bulijára kéne még beszereznem a tortát és péntekre a ruhánkat. Nincs kedved elkísérni?- néz rám bociszemekkel.

-Persze, hogy van szépségem- mosolygok rá és a kezemet a derekára teszem.

-Remek gyere- húz maga után.

Az utóbbi időbe minden este felhívtuk egymást vagy FaceTime-on beszéltünk. Hétköznapokon meg mikor a munkahelyén ebédszünete volt, elmentem elé és együtt ebédeltünk majd visszakísértem a munkahelyére. Mint megtudtam a családi vállalkozásuk Londonra is kiterjed, és ott dolgozik. És hogy egyetemre is jár és a következő év lesz neki az utolsó.

-Na és miért jöttünk szépségem- fogom meg a kezét miután kiszálltunk a kocsiból.

-Bekának a tortáért, meg beugunk az egyik ismerősömhöz a holnapi ruháinkért- mondja és elkezd húzni a cukrászda felé.

-Rendben- mondom és belépünk a cukrászdába.

-Jónapot miben segíthetek nektek?- kérdezi a pultos lány.

-Jónapot rendelésem van Ginny Evans néven- mondja a szépségem.

-Rendben mindjárt összekészítem- mosolyog Ginnyre és és elmegy.

-Milyen torta lesz?- nézek rá a szépségemre és átölelem az egyik kezemmel a derekét.

-Csokis- kacag –Az a közös kedvencünk- mondja.

-Tessék itt is van- tesz a pultra egy fehér dobozt a lány.

-Még ezt is szeretném hozzá- teszi a dobozra a gyertyákat Ginny.

-10,21 font lesz összesen- üti be a kasszába a lány.

-Kártyával fizetnék- mondja a szépségem és átnyújtja a kártyát.

-További szép napot nektek- mondja a lány.

-Neked is- mondjuk egyszerre a szépségemmel.

Én felemelem a fehér dobozt.

-Hoztam volna én- néz rám a szépségem.

-Szépségem- nézek rá komolyan –Őszintén, mennyire gondoltad azt komolyan, hogy hagylak cipekedni?- fejezem be a mondatot.

-Jó, de a ruhákat én hozom- néz rám.

-Tunod mit hozhatsz te?- álok meg egy pillanatra –Nyújtsd a kezed- mire kinyújtja remélve, hogy átadom neki a tortát –Ezt itt ni- teszem a kezébe a fehér doboz tetején lévő gyertyát.

-Nemár Harry- néz rám bociszemekkel.

-Nem fogom hagyni, hogy cipekedj mellettem- mondom komolyan és beteszem a kocsiba a tortát.

A MomentWhere stories live. Discover now