◾Szituációk anime fiúkkal.◾
◾Pár részben spoiler is előfordulhat, ha még nem láttad az adott animet, de előre jelezni fogom◾
◾A mi világunkban történnek a szituációk, azaz rendes emberi világban.◾
◾Csak az általam látott animekből lesznek fiúk a rés...
Te aprót bólintottál, ő pedig egy utolsó puszit adott ajkaidra, majd letett téged, és miután Oikawa magához vette a cuccát, elköszönt a többiektől, elindultatok hozzá, hogy bepótoljátok ezt a két hetet, míg ő távol volt.
Sakusa
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakusa három hétig volt az edzőtáborba, mely kivételesen csak idén volt ilyen hosszú. Sajnos barátod úgy ment el hogy előtte való napon összevesztetek, így nem beszéltetek szinte semmit, míg ő nem volt itthon. Legbelül már azt gondoltad, hogy ez egy jele annak, hogy ez egy szakítás volt, de sose mertél belegondolni igazán, hiszen nem akartad őt elveszíteni. Rettentően szerelmes voltál Sakusaba, és nem bírtad volna elfogadni, hogyha tényleg szakítotok. Szerencsére tudtad, hogy mikor jönnek haza, így azon a reggelen kimentél a suli elé, hiszen oda fog majd érkezni a buszuk. Hideg volt, és fáztál is egy kicsit, azonban nem tudott érdekelni, hiszen miatta megérte. Reggel hét óra után pár perccel meg is jött a busz, ahonnan álmosan szálltak le a fiúk. Te is hamar észrevetted barátodat, aki talpig fekete melegítőben volt, és emiatt szinte a szíved is kihagyott egy ütemet. Sakusa kiszedte a csomagtartóból a cuccát, ám előtt hazaindulhatott volna, meglátott téged. Te csak lassú léptekkel odasétáltál hozzá, és felnéztél rá.
- Szia - köszöntél halkan.
Sakusa csak lenézett rád, mire neked összeszorult a torkod.
- Mit csinálsz itt? - kérdezte rekedt hangon.
- Hiányoztál - vallottad be őszintén.
Sakusa csak sóhajtott egyet, majd táskáját maga mellé tette.
- Most azt várod, hogy én is ezt mondjam?
- Nem - szóltál szomorúan, és úgy érezted, hogy megszakad a szíved - Akkor mi most szakítottunk?
Sakusa köpni-nyelni nem tudott a kérdésed miatt.
- Te miről beszélsz? - szólt meglepődve, miközben lehúzta az a szájáról a maszkot.
- Veszekedtünk, és nem beszéltünk utána semmit, amíg nem voltál itthon - szóltál halkan.
- Édes istenem - túrt a fiú fekete tincsei közé, majd közelebb lépett és belenézett a szemedbe - Miért szakítottunk volna? Csupán nem értem rá szinte semmire se, ebben a három hétben. Ne legyél már ennyire buta.
- Akkor...? - szóltál hirtelen, miközben szemeibe néztél.
- Te is hiányoztál - szólt alig hallhatóan, majd ajkaidra adott egy puszit és ezt követően levette magáról a melegítőt, mely alatt egy hosszúujjú volt. Ezt követően rádterítette és magához ölelt.
Úgy érezted, hogy hatalmas kő esik le szívedről, és emiatt apró könnycseppek távoztak a szemedből.
- Ha elkezdesz bőgni, akkor itt hagylak - tette állát a fejed búbjára.
