Mindenkivel is az életünk

15. fejezet

Eközben egy furgon belsejében...
- Van itt valaki?! - kiabál Hannah.
- Hannah?! Itt vagy?! - kérdezi Lucy.
- Lányok!! - örvendezik Eshter.
- Miért van sötét? - kérdezte Lucy.
- Szerintem valamit a fejünkre húztak - mondta Hannah.
- „ Sötét van, nem látok, gyere babám gyújtsál világot " - kezdett danolászni Eshter.
- Amúgy hogy kerültünk ide? - kérdi Lucy.
- Hát én arra emlékszem, hogy kimentem inni a fürdőbe, és belém szúrtak egy tűt. - elmélkedett Hannah.
- Én meg arra, hogy a szobába megláttam egy maszkos embert és az leütött. - mondta Eshter.
- Én olyan mélyen aludtam hogy nem kellett velem semmit se csinálni ezek szerint - nevetett Lucy.
- Várjunk gyerekek... - szólt közbe Hannah. - Akkor mi most elvagyunk rabolva???
- Mi?! El vagyunk rabolva?! - csodálkozott a 2 lány.
- Hát mert szerintetek a fiúk maszkban leütnének és tűvel szurkálnának? Meg itt sincsenek .
- Basszus tényleg ! - mondta Eshter. - Most mi lesz?
- Nem tudom. Szerintem kezdjünk el énekelni - javasolta Lucy.
- „Valahol a mező végén vártalak, ott voltam egyedül, és jött a vihar, de te arra fel sem dugtad orrodat, elszomorodtam, s aztán haza mentem." - kezdték kórusban.
- MI EZ A SZAR?! - kiabált hátra valaki az előtérből.
- Ne haragudj, van valami bajod vele?! - kérte számon Hannah.
- PEDIG UGY EGYEZTÜNK MEG, HOGY TALÁLKOZUNK AZTÁN KIDERÜLT HOGY MÁSSAL TALÁLKOZTÁL! LEGALÁBB SZÓLHATTÁL VOLNA,HOGY NE ÁLLJAK A MEZŐ SZÉLÉN MINT EGY IDIOTA HÜLYE O-OH YEAH - harsogta Eshter.
- Kuss legyen! - kiáltott hátra valaki más.
- Vártalak, elhagyta' Csengő Zolival meglata' a Zolit elkapom, felakasztom mert tiszta szívből száretlek, mért csinálod ezt velem, a szuftot és én fizettem, te soha semmit nem fizettél MeRt EgY tUrKáLóBaN dOlGoZoL - kezdett rappelni Lucy.
- Ez tuti tetszene Minginek - mondta Eshter.
- Nem megmondtam hogy fejezzétek be?! - trappolt hátra egy maszkos ember fegyverrel a kezében.
- Nyugi,nyugi, ha fegyver van a kezedben akkor nincs arra szükség, különben is nem látunk semmit - csitítgatta Hannah.
Hirtelen Eshter elkezdett csörömpölni fém rudakkal, amik a keze ügyébe kerültek.
- Ez az lesz amire gondolok? - kérdezte sunyin Lucy.
- Csörrkykyjxhsshkskxjsussixidj....... DAECHWITA DAECHWITA JA ULLYEOLA DAECHWITA - kezdtek el egyszerre dülöngélni előre-hátra fekete zsákkal a fejükön.
- Na jó, ezek nem normálisak... - képedt el a rabló. - Főnök, nem akarjuk inkább kidobni őket?
- Nem, Lane parancsba adta, hogy épségben kellenek. ( Közben a háttérben még mindig Daechwitáztak a lányok.
- A fenébe - ütötte össze tenyerét Hannah. - Pedig már kedvem támadt bukfencezni a kocsiból - röhögött.
- Jó kis program lett volna pedig - sóhajtott Lucy.
- KOMManndóóó... Arnold Schwarzenegger - kezdte el Eshter.
- Az egyszemélyes hadsereg - folytatta Hannah.
- ARNOLD SCHARZENEGGER - fejezte be Lucy.
- Ahj megmenthetne minket igazán most Arnold Schwarzenegger... - sóhajtott Hannah.
- Hidd el, lassan jön értünk Cruise bácsi, mert ő mindent megold - engesztelte Eshter. - Tényleg, Hongjoong tuti már úton van hogy megmentsen téged!
- Gondolod? - kérdezte Hannah.
- Hát persze! Ő lesz a megmentőd, a lovagod, a Supermaned! - helyeselte Lucy.
- Seong és Mingi is biztos vele tartanak - mondta Hannah.
- Szerintem Seong utál engem - mondta röhögve Eshter.
- Hát te hülye vagy - mondta Lucy és Hannah egyszerre. - Miből gondolod ezt?
- Tapasztalat. Aki általában bejön nekem, az utál - rántotta meg a vállát.
- Hát figyelj, elment azért Kiskunlacházáig, hogy megverje Abrahamet - mondta Hannah. - Szerintem őt utálja nem téged.
- Téged még nem vert meg, szóval - nyugtatta Lucy.
- MÉG - hangsúlyozta Eshter.
- KISZÁLLÁS A KOCSIBÓL, MEGÉRKEZTÜNK - kiabált a fazon.
- Jól van na, ha halkabban mondod úgy is megértjük! - háborodtak fel. Mondjuk ha látnánk valamit is, jobb lenne kimászni innét.
Ekkor elkezdték kifugdosni őket.
- Micsoda parasztok vagytok! - szólt be Lucy.
- Szerencsétek, hogy nem bánthatlak titeket... - förmedt rájuk az egyik rabló.

Mindegyikük karába bele markoltak és elkezdték őket ráncigálni a főhadiszállásig.
- Lehetne egy kicsit finomabban? - kérdezte Eshter. - Különben titeket is megveretünk!
- Rátok küldjük ám a Házőrzőt! - fenyített Hannah.
- Ki is az a Házőrző? - kérdezte Lucy.
- Tyler tanította kicsit Seongot, hogyan kell farkasul vagy kutyául viselkedni, és vigyázni a házra.
- Akkor azért láttam mostanában vicsorogni amikor valami fura hang jött kinntről! - esett le Lucynek.
- Ezek tényleg nem normálisak... - égett ki a rabló banda.
Ekkor megérkeztek a bejárathoz.
Több kacskaringós folyósón mentek végig, míg elérkeztek egy szuper biztonsági rendszerrel ellátott ajtóhoz. Volt ott retina szkenner, ujjlenyomat olvasó, még kódot is kértek.
Na az emberek ezeket feloldották. Az ajtó kinyílt.
A lányokat belöldösték, majd levették róluk a zsákokat.
- Hát te meg ki vagy? - kérdezte flegmán Lucy.
- Salamon Lane vagyok. Az Apostolok nevezetű terrorista szervezet...
- Tyí, more, hát te meg hogy nézel ki? - kezdett el szörnyülködni Eshter.
- Ahj... - fogta a fejét Lane. - Kedvesek vagytok, de tényleg.
- Szerintem meg ti, mert csak úgy elraboltatok! - kérte számon Hannah.
- Jólvan, látom nem értitek a helyzetet. Ha 48 órán belül nem jönnek értetek plutóniummal a kezükben, végetek van. És abból a 48 órából már csak 34 van hátra.
- Igazán csipkedhetnék magukat Tomék - mondta idegesen Eshter.
- Ha egyáltalán jönnek értünk... - hajtotta le a fejét Lucy.
- Miből gondolod hogy nem jönnének? - kérdezte feldúltan Hannah.
- Plutóniumot mégis honnét szereznek? Még azt se tudják merre vagyunk, hogy találnának meg?
Csend honolt a szobában.
- Meséljetek addig magatokról. 34 óra sok idő... - mondta gonosz vigyorral Lane.
- Én nem szeretem a hozzád hasonló geciket mint te - mondta Eshter.
- Én szeretem a tejet - mondta Lucy.
- És a kakaót is? - kérdezte Lane.
- Azt is - mondta Hannah. - Tudod mi az erdő titka?
- Ömm nem..
- Jeeee - kezdte el Eshter. - Jeee - csatlakoztak a többiek is. - Ó JEEEEE
- Már megint kezdik - fogta a fejét a fegyveres.
- Erdő.... Emberek....akik az erdőben.... Az emberek az erdőbe bejönnek meg kimennek, mert az olyan sűrű hogy már tényleg hogy már nagyon sűrű
- Ennyi elég lesz köszönöm - bólintott Lane. - Ha nem érkeznek meg időben, vagy nincs a plutónium... (Hatásszünet) akkor meghalni szeretnétek, vagy rabszolgának szeretnétek beállni?
- Te sintér teeee - húzta össze a szemeit Lucy.
- Én inkább meghalok - jelentette ki lazán Eshter. - Nem leszek csicska, az maradjon csak Sebastiannak.
/ És igen, nem hívják Sebastiant, hogy megmentse őket, mert nem lenne izgalmas a történet. /
- Rendben, rendben.. - bólogatott Salamon. - És te, hogy döntesz? - biccentett Hannah felé.
- Én hiszem hogy megérkeznek időben.
- Remélem tudod, hogy a világ sorsa, és közöttetek kell választaniuk. - tette össze a kezeit Lane.
- Hogy tessék?! - akadtak ki egyszerre.
- Egy plutónium tudjatok mekkora károkat okoz? Fel bírjátok fogni, hogy városok égnek hamuvá, sugárzás veszélyezett lehet az egész tenger, ezzel beleértve még az ivóvizek is ha ott használjuk?
- Akkor kérdezem én : minek robbantgatsz akkor? - vonta kérdőre Lucy.
- Minél nagyobb a szenvedés, annál nagyobb a béke... - mondta megszállottan Lane.
- Hát ez faszság - vágta rá egyből Eshter.
- Te azt merted mondani az eszméimre... Hogy faszság?! - kérdezte ingerülten Lane.
- Pontosan - helyeselte Eshter.
- Jól megkínozlak, ha nem jönnek értetek.... - fenyítette be.

Salamon Lane