1. Fejezet - A robbanás

9 0 0
                                    

------------2030.07.01 Oroszország, 15.00-----------------

- Uram, biztosan ezt akarja?

- Biztosan. Ez a világ már pusztulásra érett. Itt az idő véget vetni ennek a rombolásnak. 

- Ugye tudja, hogy ezzel sok ember nem ért egyet?

- És? Mióta hozunk döntéseket demokratikus alapon?

- Nem erről van szó, csak tudja ez nem egy sikkasztás, hanem, konkrétan az egész világ kiirtása.

- Tisztában vagyok vele. Megfontoltan cselekszem.

- Akkor... utoljára Amerika majd Európa országai, igaz? 

- Így van.

- A hajó járatok koordinátái pontosan lekérve adott percre, a strandoktól a bójákig tart a hatókör, a vizeken pedig jelenleg senki más nem tartózkodhat a hatókörön kívül. A friss adatok szerint az űrállomásokon sem tartózkodik ember. Így tehát minden ember egytől egyig megsemmisül - felrobban, elég, mérgezett lesz - a bombáink csapódásának következtében. Megnyomhatja a gombot.

Az oroszok már évtizedek óta erre a csapásra készültek, habár kezdetben egész más célokkal hozták létre a mindent elpusztító bombákat. Eredetileg csak egyetlen rivális országuknak tervezték, viszont a későbbiekben átalakult a terv. Rengeteg idő, pénz és mindenféle anyagra volt szükség, viszont tudván, hogy ezek után mindenki megsemmisül, nem számított semmi sem. A bombák úgy lettek készítve, hogy kizárólag az emberekre vannak mérgező hatással, illetve a közvetlen környezetében lévő tárgyak - és minden - felrobban, viszont a távolabb lévő dolgok megmaradnak az emberek kivételével.

-Ég veled, kapitány! - S ekkor lenyomta a mindent megváltoztató gombot, amikkel életeket ontott ki. Mindenféle hezitálás nélkül megtette, majd rezzenéstelen arccal hallgatta végig a közelben robbanó bombák hangját. Az emberek rémülten, sikoltozva futkároztak az utcákon, senki sem értette mi történik. A kapitány rémült volt, arca sápadt, szinte biztos volt abban, hogy felettese nincs tisztában azzal mit is tesz. Mikor saját országuk bombáját lőtték ki - vagyis az utolsót - az elnök, ördögi mosolyt vett fel az arcára. Elbúcsúzott hű alattasától - ezek voltak hát az utolsó szavai. 

---------2030. 07.01 Amerika, San Diego, Silver Strand State Beach ---------------

 Lecia és James szülei együtt dolgoznak egy étteremben, és mivel elkezdődött a nyári szünet, a szülők úgy döntöttek hogy leküldik unatkozó gyerekeiket a strandra szórakozni. A fiú és a lány nem pont legjobb barátok, de egész jól kijönnek egymással, így nem volt ellenükre a délután együtt töltésének ötlete, mindaddig, ameddig James meg nem kérdezte szüleit, hogy legjobb barátja, Cody is jöhet e. A két fiú elválaszthatatlan barátok mióta Cody pár éve a városba nem költözött. Leicának még nem volt alkalma jobban megismerni a fiút, viszont nem szeret új emberekkel találkozni, ezért nem kifejezetten örült James kérdésének - amire természetesen igen volt a válasz.

------------------------- 14:50-------------------------

- Cody, biztos vagy ebben? Haver, ne ússz már be olyan messzire, a végén bajod esik!

- Ne legyél már ilyen félős James, gyere, én is bemegyek. Jó móka lesz!

- Lecia, nehogy... aHhHh miért vagyok ilyen makacs emberekkel körülvéve? Várjatok! Megyek én is, ne hogy valami bajotok essen... - Így a három 17 éves gyerek, beúszott a vízbe egyre messzebbre és messzebbre, addig ameddig csak be mertek menni. Cody és Lecia jól kijöttek egymással, mindketten bátrabb, lazább jellemek voltak, James barátai merészsége miatt aggódott is. Méterekkel le volt maradva a többiektől, akik már elhagyták a bójákat is bőven.

- Na végre megálltatok! Ugye tudjátok hogy szigorúan tilos itt tartózkodni?

- Igenis főnöööök, de most mondd hogy nem király itt. Nézd meg, senki más nincs itt rajtunk kívül. Egy  árva lélek sem. Még hajók sincsenek a közelben.

- Codynak igaza van - értett egyet a fiúval Lecia - itt olyan szép és nyugis minden. Csak feküdj fel a víz tetejére és érezd a napsütést. 

- Jó, talán igazatok van, de olyan rossz előérzetem van. Lassan vissza kéne mennünk. 

- Nyugi James! Lazulj kicsit. Egyedül azt sajnálom hogy a surf deszkám nem hoztam. Egész jó hullámok vannak kicsit keletre.

- Ajjajjj! Szerintem az őr kiszúrt minket! Látom ahogy fújja a sípot, de nem hallom. Ha most kimegyünk tuti kapunk.

És ebben a pillanatban megtörtént a baj. Egyszerre minden ember kidőlt, a robbanás nem volt túl hangos, mivel erre a partra éppen csak kiért a bomba hatóköre, viszont épp elég volt ahhoz, hogy emberek életüket vesszék. Eszméletét vesztette minden egyes ember a parton, s a vízben egyaránt. Kivéve a három fiatalt, akik kiúsztak a bajból (szószerint)

- Mi-a-halál történt??

- Nagyon zúg a fülem!

- Aaaaa nem hallak titeket! 

- Miért feküdt ki minden ember?

- Úristen, vajon a szüleink jól vannak? 

- Ki kell mentenünk ezt a sok embert a vízből! - Hasonlóakkal bombázták egymást, viszont egyikük sem hallotta a másikat pár percig.

- Naa végre talán hallok is valamit. - Jelentette ki James, miközben elkezdtek kifelé úszni. 

- Mi történhetett? - Értetlenkedett Lecia. 

- Ez egy bomba volt. 100%. Sok filmet láttam már, tudom, hogy milyen következményekkel járhat. 

- Ne hülyülj már, ugyan miért dobnának pont ide egy bombát? És mi miért éltük volna túl?

- Nem tudom, de most azonnal meg kell néznünk, hogy van e még élet más emberekben... - Ekkor kiértek a strand területre, és próbálták kihúzni az embereket a vízből. 

- Úristen! Ez nem lélegzik!

- Ő sem... és ... ő sem.

- Akik a parton vannak? Cody?

- Itt sincs életjel. Most azonnal be kell mennünk a városba! Meg kell bizonyosodnunk róla hogy tényleg csak mi vagyunk e életben. Be az autóba!

- De hát még nem tetted le a jogsit, tudod, csak a kreszt kezdtük el.

- Szerinted ez jelenleg érdekel bárkit? Csak szedjünk fel egy kocsit. - Beültek egy kocsiba, és útnak indultak. A városon nem történt változás kívülről, ugyanis a bomba robbanása csak néhol okozott kárt az építményekben, mivel úgy van kifejlesztve, hogy elsősorban az emberekre legyen hatással. Ahogy haladtak az úton arra döbbentek rá, hogy az egész város ki volt halva...

Az utolsó ember a FöldönWhere stories live. Discover now