1. - Cologne

159 10 3
                                    

Leo szemszöge:

- Háh, megint én nyertem! - csapta le az utolsó kártyáját Charlie.

- Ez nem ér! Hiszen mindig csalsz. - dobtam el az ágyon a megmaradt paklimat. - Ezért nem szeretek veled UNO-zni.

- Fiúk! Ne balhézzatok már megint, mint az ovisok.

Ana szúrós szemmel nézett minket, mire sóhajtozva megadtam magam. Megforgattam a szemem, aztán összeszedtem a szétszóródott kártyákat.

- Még egy kör?

- Jó, de ez az utolsó veled, te csaló! - csaptam meg a karját, de azért összemosolyogtunk.

Lejátszottunk még egy kört, viszont kivételesen én nyertem. Charlie-t a földig aláztam, szinte a fél paklit felhúzta már a végére. Ana csak a fejét fogva figyelte ahogy kiörömködtem magam a játék végén, aztán bebújt a takaró alá. Ásítva az órára néztem. 01:42. Már ennyi az idő? Jó sokáig szórakoztunk már megint.

- Asszem ideje mennem. - álltam fel, miután segítettem összerakni a kártyákat.

Charlie és a barátnője a takarók alól figyelt ahogy lekapcsoltam a legvilágosabb lámpát a plafonon.

- Jó éjt, Leo! - mosolygott rám Ana.

- Nektek is.

Már éppen mentem volna ki a szobájukból, amikor egy ötlet fejembe úszott a semmiből. Mond neki, hogy szeretlek. Nem, nem mondhatom neki, mivel elég hülyén jönne ki. Itt van a barátnője is.

- Charlie... - szóltam vissza. Basszus, nem akartam megszólalni.

Legjobb barátom érdeklődve figyelte, mit szeretnék neki mondani.

Mond már neki, mindig így szoktatok elbúcsúzni este. NEM! Nem szabad...

- Áh, semmi. Neked is jó éjt!

Meg sem vártam a válaszát, kiviharoztam a szobából. Mindig kellemetlen szituációkba sikerül sodornom magam. Olyan hülye vagy, Leondre...

Gyorsan futottam le a lépcsőn, majd a már egy hete sikeresen belakott kanapéra kuporodtam. Levettem a pólómat és a nadrágomat, és csak egy alsóban maradva takartam be magam. Kicsit mocorogva helyezkedtem el, aztán a plafonra néztem. Igazából nem voltam fáradt. Idegesített a tudat, miért is vannak ilyen hülye gondolataim. Már régen megbeszéltem magammal, nem fogok semmi félreérthetőt csinálni amikor itt vagyok náluk Kölnben. Charlie már nem gyerek, nem kell ilyen dolgokat viszonoznia. Van egy szuper barátnője, őt szereti, és nem engem. De nem tehetek róla, hogy már évek óta bele vagyok zúgva... Viszont neki erről nem kell tudnia. Főleg ha Ana megtudja, úgy rúgna ki a lakásukból, hogy a lábam se érné a földet.

Ilyeneken agyalva néztem a fehér falat. Hallottam, ahogy sutyorogva elbúcsúztak egymástól, megcsókolták egymást, majd lekapcsolták az éjjeli lámpákat. Még ők is forgolódtak, biztosan Charlie átölelte Anát, hiszen miért is ne aludnának így. Fogadd már el Leondre, nem téged szeret. Legbelül iszonyatosan fájt ezeket hallgatni, de nem is tudom mire számítottam, amikor idejöttem. Hiszen ez az ő lakásuk, én csak egy vendég vagyok. Egy senki.

Minimum fél óra telt el, én pedig még mindig nem tudtam aludni. Éreztem, hogy fáradt vagyok, de az agyam egyfolytában máshol járt, ezért esélyem se volt az álmok világába merülni. Éppen fordultam egyet, amikor hallottam, hogy valaki jön le az emeletről. Áh, biztos csak vécére jön valamelyik...

- Leo!

Odakaptam a fejem. Charlie szintén csak egy alsóban állt és engem figyelt a félhomályban.

CHARDRE  /one shots/Where stories live. Discover now