Vágyak kényszerből [Befejezett]

23.rész

2-kor kezdődik a templomi esküvő, most pedig már dél van, így elkezdtem feloltozni, persze csak segítséggel. Közben Beth haja és sminkje készült.

-Édesem, gyönyörű vagy!-mondta Anya, mikor az utolsó gombot is bekapcsolta a ruhámon.
-Köszönöm!
-El se hiszem, hogy férjhez mész!-pityeredett el.
-Ne, Anya, ne sírj, elkenodik a sminked.-mondtam neki.
-Vízálló!-nevetett fel Linda.
-Beth, te is öltözz!-szólt neki Anya.
-Oké, Anyu!-mondta, mire felnevettem.
Mire mindenki elkészült, az is idő volt még. Fél 2-kor aztán Apa jött be, csokorral a kezébe.
-Lányok! Itt a kocsi! Mennünk kell!-lépett be, de mikor meglátott megtorpant.
-Aranyom! Gyönyörű vagy! Had nézzelek!-jött felém.
-Mondtam, hogy az én drága barátnőm mindig gyönyörű, bármiben van!-ölelt meg Beth.
-Na, jó, ne sirjunk itt mindannyian! Inkább induljunk!-vetettem fel.
2 előtt 5 perccel megérkeztünk a templomhoz. Az előtérben már Amelia és Patrick már tűkön ülve várt minket.
-Végre! Azt hittük, nem értek ide 2-re.-szólt Patrick.
-Amber! De szép vagy!-kiáltotta Lia.
-Köszönöm!-hálàlkodtam.
-Kincsem! Akkor én most a fátyladat lehajtom.-cselekedett Anya.
-Na, akkor mi menjünk is be, aztán ha megszólal a zene, a kislányok elindulnak, aztán ha ők végig mentek indultok ti.-adta ki az utasítást.
-Oké!-mondtam.
-Am! Szeretlek! Remélem tudod, hogy hozzám bármikor johetsz ha bajod van.-jött hozzám a barátnőm.
-Beth, tudom. És megyek is, mivel én leszek a kis bébi keresztanyja.-nevettem fel.
-Oké, na megyek.-nevetett és adott egy puszit.
-Kislányom! Felkészültél?-lépett mellém Apa, mire belé karoltam.
-Nem, nem hiszem.-néztem rá.
-Csak hogy tudd, nagyon sajnálom, hogy ebbe kényszerítettelek.-nézett rám.
-Apa, nem haragszom. Már nem.-biztositottam őt.
-Rendben.-adott puszit.
A következő pillanatban megszólalt bent a zene, amire a koszorúslanyoknak elkellett indulniuk. Még egyszer apara mosolyogtam mielőtt kinyílt volna az ajtó, és elkellett indulnunk. Amikor kinyílt, akkor tárult elém a feldíszített templom, tele a rokonainkkal, barátainkkal. Elindult egy újabb zene, mire Apával elindultunk a sorok között. Én nem néztem körül, szigorúan csak előre néztem, ahol Adam állt. A vártnál hamarabb értünk hozzá, mire egy kicsit megijedtem. Apa mosolyogva kezet fogott vele, majd Adam rám nézett és megfogta a kezemet és a pap felé fordultunk. Meg mondom őszintén kicsit elbambultam és csak akkor eszmeltem, amikor Adam óvatosan megszoritotta a kezem.
-A kérdésem először a vőlegényhez, majd a menyasszonyhoz fog szólni.-mondta a pap. -Adam Cross, kijelented-e, hogy az itt jelenlévő Amber Cruzzal házasságot kívánsz kötni?-fordult felé a pap.
-Igen!-mondta Adam.
-Amber Cruz, kijelented-e, hogy az itt jelenlévő Adam Crossal házasságot kívánsz kötni?
-Igen!-mondtam, majd Adamre néztem, aki kacsintott egyet.
-Rám ruházott hatalom által kijelenthetem, hogy e perctől Amber Cruz és Adam Cross házastársak! Ezután megkérném,hogy huzzátok fel egymás újjára a gyűrűket.-mondta, amit mi megtettünk.
-Ezennel férj és feleség vagytok! Csókold meg a menyasszonyt!-fordult Adam felé, aki felém fordult, felém hajolt és megcsokolt. A tömeg pedig ujjongzasban tört ki. Mi feléjük fordultunk mosolyogva majd elindultunk, mert a templom előtt a kocsink állt, ami átszallitott a helyszínre.

Az est további részében megvolt az első tancunk, aztán felvagtuk a tortát, majd éjjel után atoltoztem pirosba és következett a menyasszony tánc. Végül hajnali 5-kor értünk a szálloda szobába, ami mára lett lefoglalva nekünk. A naszejszaka hát az nem történt meg, amit nem is bántam, mert olyan fáradtak voltunk, hogy bedoltunk az ágyba. Azért Adam még mielőtt elaludt volna, egy "poént" nem hagyhatott ki.
-Most már a feleségem vagy, és már sose leszel másé csak az enyém. Ja, és a naszejszakat megtartjuk máskor.