Let's call it hope

8. rész

Napok teltek el. Kerültük egymást, mégis közelebb éreztem magamat hozzá, mint bármikor máskor. Ez a reggel is ugyan olyan volt. Ültünk egymással szemben az étkezőasztalnál, csendben. Az egyetlen, akiből dőlt a szó, Jake volt.
-Ma este nagyon későn érek haza, ne várjatok meg.- fejezte be a reggelit.- Egyébként minden rendben veletek? Olyan szótlanok vagytok mostanában.
-Persze.- vágtuk rá egyszerre.- Miért ne lennénk?- akadt ki Abby.
-Bocsánat, de elég rossz úgy élni a mindennapokat, hogy hozzám se szóltok és kerültök. Szerintem jobb lenne ha pár napot külön töltenénk.- Abbynek felcsillant a szeme, rosszat sejtek.
-Menj csak, fuss el a problémák elől!
-Tudod mit? El is megyek. De ne gyere hozzám sírva ha ez a tökkel ütött átvág és csak kihasznál.- tökkel ütött? Ez én lennék? Milyen kedves.
-Szerintem ezt itt fejezzük be. Jake, kérlek hagyd el az otthonom.- adtam kezébe bőröndjét, melyet nagy duzzogva telepakolt majd elindult ki a szobából. A küszöbön megállt és még egy utolsó csapást mért a már így is szomorú nőre.
-Remélem, Őt nem fogod úgy megvezetni, mint engem.- bár a szavak nem voltak kemények, de a hangsúly egyenesen szíven szúrta Abbyt. Akármennyire próbálta leplezni, láttam rajta.
-Ugye jól szétnéztél? Mert ide többet nem teszed be a lábad.- mondtam, végső búcsút intve neki.
Elment. Vegyes érzések kavarogtak bennem. Vajon jól döntöttem? Abby zaklatottnak tűnt.
-Minden rendben?- kérdeztem.
-Szerinted? Úgy látod, hogy minden rendeben van?- erre nincs jó válasz.
-Én csak...- elakadt a szavam, nem tudom mit kéne mondanom, hogy javítsak a helyzetemen.
-Csak mi? Most nekem ehhez nincs erőm. Megyek.- és még Ő mondja, hogy elfutunk a problémák elől.
-Jake-nek igaza volt.- jelentettem ki, kicsit félve a reakciótól.
-Hogy mi?
-Mindenkit ellöksz magadtól aki kicsit is fontos neked és jót akar. Úgy érzed nem érdemled meg, hogy szeressenek, támogassanak jóban rosszban. Azt hiszed egyedül meg tudod oldani a dolgokat, de nem. Mondhatsz bármit de pontosan tudom, hogy én leszek a következő akit itt hagysz egy kisebb vita után. A helyedben most Jake után mennék, mert szereted, Ő is szeret téged, mindketten nagyon jól tudjuk.- jaj ne ezt most tényleg kimondtam? Ne menj utána maradj velem, szeress engem.
-Van még valami, ami kikívánkozik belőled? Csak, hogy tisztázzuk Jake hetek óta csal engem, ami neked valószínűleg fel sem tűnt mert elvagy a te kis világodban és nem érdekel mi van a környezeteddel. Itt nem én vagyok a rossz, Marcus. El kéne fogadnom, hogy a férjem más nővel fekszik össze? Más nőt ölel esténként. Másnak mondja, hogy ,,Szeretlek". Én nem ilyen vagyok. Ha komolyan gondolná köztünk a dolgot nem viselkedne így.- nyögte ki mi bántja lelkét. Szörnyen rosszul éreztem magam. Végig itt volt a szemem előtt és még csak fel sem tűnt nekem mennyire szenved. Legszívesebben elmondanám neki, hogy sajnálom, de ezzel már elkéstem. Mikor kellett volna nem voltam ott neki, és ez nagyon fáj.
-Sajnálom.- Úgy tett mintha meg se hallott volna. Az Ő helyében én is ezt tettem volna. Igaza volt. Nem érdemlem meg a bocsánatát. Nagy hibát vétettem.
-Ma később érek haza. Majd a vacsoránál megbeszéljük. Elmentem. Szia.- Vacsora? Hmm milyen jó ötlet. Készítek neki valami harapnivalót.