Megírva

3. Fejezet

Végül megtaláltuk a mi üléseinket. Én gyorsan ledobtam magam és elhelyezkedtem. A gép legesleghátuljában voltunk. Szerintem ez a legjobb hely. Roxi is elhelyezkedett, majd elő vette a telefonját és lőtt egy szelfit magáról. Aztán már landolt is az insta oldalán. Roxinak nagyon sok követője volt, viszont ennek az volt a hátránya, hogy percenként töltött fel egy fotót, hogy éppen mit csinál (Ez kit érdekel?!?).

Mellettem egy goromba, öreg nő ült. Nagyon sötét barna haja és szeme volt. Majd rám nézett. Nagyon megrémültem. Oldalról nem tűnt ilyen ijesztőnek. Gyorsan elfordultam és Roxi felé néztem, hogy vajon mit csinál. Na vajon? Az instát nézte.

-Roxi, nincs kedved valamit esetleg játszani?- kérdeztem félénken tőle- Van itt sok játék- Mutattam sorra a különböző játékokat amiket magammal hoztam. Kevés volt, hisz sok mindent nem lehet játszani a repülőn.

-Hmm- gondolkodott Roxi és sorra végig pásztázta az összes játékot- Legyen ez- szólt az egyik játékra mutatva, amit nyilván kifejezetten utáltam. De nem volt más választásom. Az nem mindennapi, ha Roxi szívesen játszik veled.

-Jó, legyen- Adtam meg magam, de a hangomon hallatszott, hogy nincs sok kedvem PONT EHHEZ a társashoz, de Roxi miatt játszottam. El is kezdtük. Sajnos csak a végére jöttem bele, ezért pár pont híján a tesóm lett a győztes. Na mindegy. Azért jót játszottunk.

-Ez jó parti volt!- szólt Roxi vidáman.

-Persze csak azért mondod, mert te nyertél- mondtam neki gúnyosan, de nem akartam veszekedést, ezért hozzátettem: -Amúgy igen, nem volt rossz.

Sietősen elraktam a játékot. Előszettem a könyvem, hogy felszállás előtt még egy kicsit olvassak, de erre nem volt időm. A bemondóból megszólalt egy férfi hang:

-Köszöntjük utasainkat! Kérjük kössék be öveiket! Egy perc múlva indulunk. Jó utazást kívánunk!- Gondolom a gép kapitánya lehetett. Aztán megint felcsendült a hang, de most már nem magyarul, hanem angolul, aztán elindult az az unalmas videó, ami a repülőkön szoktak lejátszani.

És letelt az egy perc. A hangszóróból megint felcsendült ugyanaz a hang:

-Kedves utasaink! Megkezdjük a felszállást! Jó utazást kívánok!

-Gyerekek jó utazást- szólt Anya, izgatottsággal a hangjában -Ha bármi van, csak szóljatok előre. Mi itt vagyunk- mosolygott. Látszott, nagyon készült erre az utazásara is.

-Oké- válaszoltunk egyszerre Roxival Anya kérdésére.

És elindultunk.