1. Fejezet

28 1 0
                                    

Helló. Én Clary vagyok. Egy 15 éves átlagos lány. Na jó lehet, hogy nem egészen átlagos. Na, de kezdjük is az elejéről.

Egy napsütéses nyári nap volt. Június. És, hogy mi a különleges a júniusban? Semmi. De ezúttal más volt, ugyanis elutazunk Spanyolországba. Egy hét múlva. Anya már télen megtervezte az utazást. Szegénynek az agyára ment ez az egész. A család többi tagja, azaz Apa, és a 13 éves kishúgom, Roxi már nagyon várták. Na igen. Én nem. 

Nem szerencsések ezek a vakációk, de nem tudom miért, a többiek annyira várják.

Az utazás előtt pár nappal rendesen be is pakoltam. Minden meg volt. A ruhákat egybe válogattam szín és dizájn szerint. Aztán bepakoltam a tisztálkodószereket és egyéb cuccokat.

Az indulás napja, mint mindig tiszta káosz volt. Mindenki mindent elfelejtett berakni a bőröndjébe vagy egyéb problémái voltak. Nagy volt a hangazavar, pedig csak négyen, vagyis öten (bocsi Max!) vagyunk a családban. A hangzavarban csak pár hangfoszlányt hallottam.

,,Ne már! Elfelejtettem elrakni a kedvenc zoknimat"

,,Valaki nem tudja, hol van az a kulacs, amit a múltkori vásárban vettünk még, tudjátok az a dinnyés"

,,Nem láttátok a piros napszemüvegem?"

Amíg elutazunk Maxra a szomszédból egy kedves nő és a családja vigyáznak. Hozzájuk már sokszor dobtuk át a kutyát, ha nyaralni vagy valahova máshová mentünk. Elég jófejek. Három fiú gyerekük van. Luise, James és Joe. Nagyon szeretik Maxot.

És mikor végre mindenki kész lett gyorsan átvittük a kutyát a szomszédokhoz. Vittünk kaját, játékot és még egy pórázt is. Aztán beszálltunk a taxiba, amit tíz perce hívtunk.

-Mindenki megvan?-kérdezte Apa

-Igen- válaszolt Roxi izgatottsággal az arcán.

-Igen- mondtam unottan én is, ezzel bebiztosítva, hogy jól vagyunk.

-Indulhatunk- szólt a taxisnak Anya.


MegírvaWhere stories live. Discover now