2 Maffia fiú

Anya

Anyámra nézek akinek ökölbe van szorulva a keze. Óvatosan megfogom a kezét és nehéz nem észrevennem, hogy küzd. Küzd magában egy mélyről feltörő érzéssel szemben. Megfogja a kezemet és a szabad kezével magához ölel.
-Legszívesebben megcsonkítanám ezt az embert.-Kijelentésére meglepődök. Rá nézek. Vesz egy mély levegőt és elkezd húzni.-Beszéljünk!-Némán követem a folyosókon, és bár elképesztően zavar, hogy nem engedi el a kezemet, valamiért nem akarom, hogy elengedje. A szobájába megyünk, ahol végre elengedi a kezemet. Becsukja az ajtót és leül az íróasztala melletti székre. Én az ő ágyán foglalok helyet. Egy ideig mind a ketten némán ülünk, majd én töröm meg a csendet.
-Miért csináltad ezt? Miért nem engedted, hogy behúzzak neki?-Anya leengedi a kontyba fogott haját. Tudom, hogy most jött el az a pillanat, amikor évek után komolyan leülünk beszélgetni.
-Mert a béke mulandó. Főleg, ha nem vigyázunk rá. Rengeteg ember halna bele, ha most háború robbanna ki.-Értetlenül nézek anyámra.
-Mióta zavar ez téged?-Anyám vesz egy mély levegőt és rám néz.
-Nem mindig voltam ilyen. Még akkor se amikor megfogantál. Sok ragadt rám az apádtól, aki nem panaszkodott, ha gyilkolásról, vagy pénzről legyen is szó. Mikor meghalt, nem tudtam mit kéne tennem. Egyszerre szakadt rám minden felelősség a hirtelen halála miatt, ráadásul még te is ott voltál nekem 3 hónaposan. Már nem vetethettelek el. Erőssé kellett válnom. Mindig az lebegett előttem, hogy egy embert láss bennem akire felnézhetsz. Akitől megkapsz mindent amire szükséged van.... Hiába látom, hogy boldog vagy... Néha úgy érzem, hogy elbuktam.-Anya szemében megjelenik egy könnycsepp én pedig teljesen lefagyok ettől a hirtelen vallomásától. Felállok, odamegyek és megölelem. Most először látom így.-Mindenre meg akartalak tanítani, hogy boldogulj az életben. Anyád mellett apád is akartam lenni, de ahogy ránézek arra a rohadékra elkap a hányinger. Hogy lehet valaki ilyen a gyerekével?-Kissé ironikusnak érzem a kérdését, de pontosan értem mire gondol. Ő nevelés és jóakarat céljából tette legtöbbször, hogy bántott. Ezzel szemben Qwix apját csak a gyűlölet vezérli. Talán ezért nem értem meg Qwixet és hogy miért hordja azt a nevetséges álarcot. Mert nekem mindig itt volt az anyám, aki igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy nekem jobb legyen. Próbált az apám is lenni ezek szerint.
-Szerintem nem vagy rossz anya.-Mivel nem vagyok jó mások megvigasztalásában, inkább csak az őszintét mondom.-Mindent megtettél, hogy egy talpraesett ember legyen belőlem. Ezt értékelem, bár talán valahol túlzásba estél. Mondjuk nem tudok embereket megvigasztalni, de örülök, hogy nehéz döntéseket észszerűen meg tudok hozni.-Anya ezen a ponton elsírja magát. Nem tudom mit kéne tennem. Csak hagyom, hogy magához szorítson és sok év után, végre kisírja minden problémáját.
-Örülök, hogy így gondolod.-Szipog egy keveset.
-Apuról azt mondtad megölték. Ő tette?-Megszorítja a pólómat, amiből szavak nélkül is tudom a választ.
-Ezért gyűlölöm. Neki a pénz a mindene. Nem azért ajánlottam fel neki az alkut, hogy téged, az apádat vagy Qwixet bántsam, hanem, hogy megpróbáljam megmenteni azt a szerencsétlen gyereket. A saját apja akarja megölni....-Vesz egy mély levegőt, hogy viszonylag normálisan tudjon tovább beszélni.-Qwix anyja, nagyon közel állt a szívemhez. Ígéretet tettem neki, mikor még élt. Amikor megtudtam, hogy ő is elhunyt, szomorú voltam, de nem volt kire támaszkodnom, kinek a vállán kisírjam magamat. Örülök, hogy te itt vagy nekem és hogy te vagy a gyerekem.-Teljesen lefagyok. Fogalmam nincs mit kéne tegyek. Mondjak valamit? Ne?
Végül, csak csendben hagyom, hogy lenyugodjon.
-Nem akartam, hogy tudd, de bizonyára sejted. Nem vagy buta fiú.-Kezd újra beszélni miután megnyugodott.-Nem azért tiltottam meg, hogy bántsd Qwixet, mert ő fontos számomra, hanem mert nem akartam, hogy még többet szenvedjen. Meg fontos, hogy egy köztetek lévő nézeteltérés miatt ne robbanjon ki egy sok áldozatot szedő háború. Az apja az anyja megölésével vádolja. E miatt volt már egy olyan időszaka, amikor senkiben se bízott meg. Ma már teljesen kiégett. Mindenkinek elmond olyanokat, amiket nem biztos, hogy el kéne mondania, hiszen ezzel a bizalommal próbálja meg mások bizalmát megszerezni. Bízni az emberekben, megfogni valakinek a kezét, aki segít neki. Ez a személy pedig te lettél. Joran egy másik téma. Nagy a befolyása, bár fogalmam nincs, hogy honnan szerezte. Vele azért tiltottam meg, mert óvatosnak kell lennünk. Főleg most, hogy Qwixet elvitte. Közük van egymáshoz.-Egy rossz érzés kezd el a mellkasomba felgyülemleni.
-Miért akartad, hogy hozzámenjek? Csak mert meg akarod menteni? Mert ígéretet tettél az anyjának?-Anya válaszul nemlegesen kezdi el megrázni a fejét, még mielőtt befejezhetném.
-Nem hazudtam. Azért akarom, hogy egyesüljünk, hogy egy olyan hatalmat tudjunk létrehozni, amit jó emberek vezetnek. Meglátásom szerint kiegészítitek egymást.-Bólintok.-Tetszel neki.-Kijelentésére rá kapom a tekintetem. Mosolyog. Őszintén és kedvesen.
-Nekem nem tetszik. Csak azt akartam látni, hogy szenved.-Oldalra billenti a fejét.
-Csak akartad?-Mikor rájövök, hogy mit mondtam, meghökkenek és inkább elnézek. Most megfogott.-És most mit akarsz vele tenni?-Megrántom a vállamat és felállok az ágyáról.
-Ami most leginkább foglalkoztat, hogy megtudjam a titkait. A miérteket vele kapcsolatban.-Anyura nézek, aki továbbra is ül.
-Szóval meg akarod ismerni.-A világért se vallanám be, de talán igaza van.
-Kérlek, szedd össze magadat. Nem szeretem, ha sírsz.-Rám mosolyog. Lenyomom a kilincset és elhagyom a szobát. Túl sok volt nekem ez a sok érzelem egyszerre. Sose láttam ilyen gyengének, ilyen törékenynek. Mégis... valamiért úgy érzem, ő a legerősebb ember akit ismerek. Akaratlanul is eszembe jutnak a szavai. "Megmenteni". Mitől kell őt megmenteni? A magánytól? Az apjától? Az őt érő sérülésektől? Mit kéne tegyek? Mindenre felkészített, csak erre nem. Nem tudom kezelni ezt az új érzést. Furcsa. Túl furcsa.
Előveszem a telefonomat és tárcsázni kezdem Leot. Ha valaki annyira kikészíti az anyámat, hogy sírni kezdjen, annak a legkevesebb a pokolra jutás amit kaphat. Saját kezűleg fogom egyszer lelőni azt a faszfejet. Addig is viszont, visszaveszem tőle, aki hamarosan az enyém lesz.

*Qwix sz.sz*

Fáj a csuklóm, lüktet a fejem és úgy érzem, mindjárt elájulok. A zsebemben görcsösen szorongatom a gyógyszeres levelet amit reggel eltettem a zsebembe. Bár nem tudom, hogy jó ötlet volt e elhozni.
-Befele!-Nyitja ki az ajtót. Beszállok az autóba, ahol egy nem várt vendéggel találom szembe magamat.
-De rég láttalak.-Vigyorog rám a szemközti ülésről Joran. Egyből eldurran az agyam. Legszívesebben megfojtanám, ha apám nem vágna az üléshez.
-Maradj a seggeden.-Parancsol rám, én pedig jobb híján nem teszek mást. Ő ül mellettem, ami miatt feszült vagyok. Nem vagyok hajlandó Jorannal foglalkozni. Sőt, most észre sem fogom venni. Nem fogja elérni amit akar. Így is eleget szórakozott már velem. Nem fogom hagyni, hogy még egyszer bármi ilyet tegyen. Őt viszont ez látszólag nem érdekli. Csak néz és vigyorog. Mintha az övé lenne a világ. Nem akarom még jobban elfordítani a fejemet, hogy még véletlen se lássam, de az úgy nézne ki, mintha egy durcizó hörcsög sértődött volna meg rá. Lehet, hogy most is erre hasonlítok, vagy ameddig aludtam Lucifer rajzolt nekem egy bajuszt és az ennyire érdekes és vicces neki.
Mikor megérkezünk apám rezidenciához, szó szerint kiránt az autóból és úgy rángat be a házba is, mintha egy rongybaba lennék. Végig a folyosókon, be a régi szobámba. Belök az ajtón, én pedig e miatt hasra esek. Rálép a hátamra és rám támaszkodik.
-Nincs rád jó hatással.-Leszedi a tarkómról a kötést amit Lucifer rakott rá a sebre.-Elvégezted a dolgodat. Most már nincs rád szükségem.-Alig jutnak el az agyamig a szavai, de valahogy már nem is érdekel. Leszáll rólam, én pedig felkelek a földről. A kezemmel támaszkodok meg maga előtt és csak úgy vagyok.
-Jó nézni?-Kérdezem Jorantól aki leguggol elém. Benyúl az állam alá és felemeli a fejemet.
-Jó. Jó volt nézni, hogy azt hiszed, van esélyed. A barátaid elárultak, azok akik bíztak benned csalódtak, Lucifer kihasznált és az apád is eldobott. Oh.... de még milyen rég lemondott rólad. Kereste a kiskapukat, hogy meg tudjon tenni mást az örökösének. Nemrég pedig megtalálta. Már lassan 3 éve örökbefogadott. Nagyon hálás vagyok neki és neked is, amiért ennyi hibád van és ennyire megutáltattad magad vele. Köszönöm, de tényleg.-Elrántom a fejemet és leülök. Ellenszenvesen nézek rá.
-Nyögd már ki mit akarsz!-Szólok rá erélyesebben mint terveztem. Feláll és a régi íróasztalomhoz sétál. Felvesz egy lapot ami rajta van és felmutatja nekem.
-Tudod mi ez?-Kérdez, de választ egyértelműen nem vár.-Honnan is tudnád? Soha nem láttál még ilyet. Kérlek szépen, ez egy eladási papír. Sok fejtörést okoztál nekünk, mire sikerült találnunk valakit aki még így is kíváncsi rád és sokat fizet. Ezzel sikerül a méreg árát visszafizetned amit rád költöttünk.-Teljesen ledermedve nézek rá. Egy ördögi mosoly jelenik meg az arcán, engem pedig a pólómnál fogva felránt a földről.-Miután szépen hozzámész a te kis Luciferedhez, minden pénz a mi zsebünkbe fog landolni amit így szerzünk. Neked nem fog jutni semmi. De... nem is lesz rá szükséged.-Ellök magától, én pedig a földre esek. Újra.
-Miből gondolod, hogy nem fogom elmondani?-Kérdésemre hangosan felnevet. Lucifer őrült nevetésére hasonlít leginkább.
-Én magam fogok gondoskodni róla.-Már nem tetszik ez az egész.-Motozzátok meg!-Szól ki az ajtón túlra, ahonnan bejön 2 jól megtermett ember, akik ellen semmi esélyem sincs ilyen állapotban. Felrántanak a földről és akármennyire ellenkezek, egyszerűen mindenhol megfogdosnak. A gyógyszeres levél ami nálam volt hozzá kerül a telefonommal együtt. Végül pedig ott maradok előtte pólóban és nadrágban.
-Legalább azt mond meg, mi a fasznak akartatok kinyírni.-Joranra nézek, aki még mindig a gyógyszert nézegeti.
-Kevesebb papírmunka, kevesebb nyűg, kisebb elronthatósági esély, egy másik kiskapu kihasználása.... de, mint láthatod, nem jött össze. Mást nem szedsz?-Nem értem miért kéne válaszolnom neki, szóval inkább nem is válaszolok.-Kérdeztem valamit!-Szól rám erélyesebben. Továbbra se válaszolok, ami miatt elteszi a levelet a zsebébe és elém jön. Lassú, megfontolt lépéssekkel, amiket tuti apámtól tanult. Előveszi a telefonomat és a fejemhez vágja. Ez elég kellemesen érint ahhoz, hogy megszédüljek és a föld felé kezdjek el zuhanni. Kirúgja alólam a kezemet amin eddig támaszkodtam, és felveszi a telefonomat a földről. Összehúzom magamat és a fejemet kezdem el védeni. A bal karomra rátapos, a másikat pedig kézzel húzza el a fejem elől. Amennyire tudom elfordítom a fejemet, hogy az arcomat ne nagyon tudja bántani. Nem, mintha félteném. Hozzám vágja még párszor a telefonomat és a körmével felsérti a sebemet, ami miatt fájdalmas morgásba kezdek.-Engem semmi nem gátol meg. Ezt jegyezd meg.-A térdével széttöri a telefonom megmaradt részét és a benne lévő kártyákat egyszerűen összetöri. Ezt után egyszerűen otthagy.

Még ennek a könyvnek közel sincs vége, de úgy érzem legalább a felén túljutottunk, és már gondolkodok a következő könyvön. Szóval mit szeretnétek? Ebben a könyvben egy külön részbe megszavazni (amit természetesen törölni fogok), vagy úgy mint ezt az oldalamon?

Prettygirlchan95 Hol vagy? Hiányoznak a novelláid :c