2 Maffia fiú

Qwix féle jutalom

*Lucifer sz.sz*

  Másnap Qwix nem jött suliba. Talán a kórházban kellett maradnia? Mindegy, remélem a faterja tud róla. Viszont lehet, hogy ma valaki meg fog halni, ha hozzám mert szólni. Jona elég lesz ha rám néz. Az említett személy természetesen a kapunál támaszkodik.
  -Hello, hello. Kit látnak szemeim? Csak nem Lucifer az?-Na jó, már a hangja felér egy agykárosodással.
  -Azért meg lehet ismerni Jona.-Lépek elé és farkasszemet nézek vele. Erre csak elvigyorodik.
  -Hol voltatok Qwixszel?-Kér számon én pedig a képébe röhögök.
  -Közöd?-Kérdezem tőle nevetve.-Idejössz és játszod a nagymenőt, miközben senki vagy és még számon is kérsz? Ugyan már Jaron, ennél több agysejted is lehetne.-Kicsit oldalra biccentem a fejemet és megnyalom a számat.-A te kínzásodat élvezném a legjobban.-Mondom neki ő pedig egy pillanatra ledermed.
  -Azt próbáld meg!-Háborodik fel és elém lép. Közelről nézünk farkasszemet.
  -Édesem, én nem próbálgatok, én csinálom. Márpedig, ha nem fogod vissza magadat, hamar a pincémben találhatod magadat. Ebben pedig csak annyi gátol meg, hogy Qwix megkért, de nem vagyunk olyan jóban, hogy hallgassak rá.-Elvigyorodik én pedig mérgemben gyomorszájon vágom.-Ne vigyorogj kutyuli. Inkább húzd meg magad, mert Qwixszel ellentétben én akkor lőhetlek pofán mikor kedvem tartja.-Kigáncsolom, így a földre kerül és onnan néz fel rám.-Még egy csak az arcodra kellene egy kétségbeesett mosolyt festeni és a látvány tökéletes lenne.-A létező legpszichopatább mosolyommal megjutalmazom és mint aki jól végezte a dolgát elindulok az osztály felé. Ezért nem látom, hogy a mögöttem lévő, gúnyosan elmosolyodik.

  A suliban senki nem szólt hozzám én meg halálra untam magamat, de azért bent maradtam. Direkt dühítem magamat azzal, hogy a kis Jiran-t figyelem és hallgatom a hülyeségeit. Annál édesebb lesz a bosszú, amit igen csak élvezni fogok.
  Szinte újjászületésnek érzem a megkönnyebbülést mikor kilépek a kapunk. A Joran csóka is itt van.
  -Segíthetek?-Kérdezem tőle mézes-mázas hangon.
  -Nekem nem. A kis barátodnak annál inkább.-Összeráncolom a szemöldököm és ellenségesen nézek Joránra.
  -Mi bajod? Kevés vagy te ahhoz, hogy a barátaimmal bármit is csinálj.-Közlöm vele a tényeket, most pedig ő röhög ki.
  -Szóval a kis törpe nem a barátod?-Ekkor esik le, hogy ő bizony Qwixről beszél. Elmosolyodok és közelebb lépek hozzá, hogy csak ő hallja amit mondok.
  -Nem, de ha valami olyat csináltál vele, amit én terveztem, kamatostól vissza fogom fizetni.-Közlöm vele a tényeket és a zsebemben lévő pengéket az ujjaim közé fogom és egy hatalmasat húzok be neki. Megszeppenve néz rám. A kezemről lenyalom a vérét.-Kár, hogy nem találtalak telibe. Biztos megmaradt volna... de így... esélytelen.-Szomorodok el és elteszem a pengéket.
  -Miért vannak nálad borotva pengék?!-Háborodik fel. Elkuncogom magamat és aranyosan rá nézek.
  -Melyik pszichopatánál ne lenne? Örülj, hogy ma borotvapengét hoztam. A szikével rosszabbul jártál volna.-A mögöttünk lévő kapura nézek.-Nézzenek oda, ez sulin és tanítás időn kívül volt, micsoda kár. Még fel sem jelenthetsz.-Egy önelégül mosollyal indulok el az autómhoz. Qwix bajban van? Ha nem megyek érte, úgy is elengedik. Ez a kis ütés pedig nagyon jól esett a pici lelkemnek. Szívesen megismételném... Vagy százszor. Legalább. Csakhogy sírni és könyörögni lássam az önelégült fejét. Remélem, nem akarja megtapasztalni, milyen vagyok, ha mérges vagyok. Az nagyon fájna neki. Lehet túl sem élne.

*Qwix sz.sz*

  Fájdalomra ébredek. Rögtön ezer és ezer tippem van, hogy mi is történt velem pontosan. Ösztönösen megrángatom a karomat. Lánc vagy kötél? Kötél. A bokámon, combomon, könyökömön, csuklómon és mellkasomon. Veszek egy mély levegőt. Nem érzek semmit. Vajon elvittek? Lehetséges. Messzire? Mennyi idő telt el? Mivel leütöttek, nagyon sok nem lehet, de gondolom jót tett a fejemnek a tegnapi után. Elvették a telefonom? Valószínű. Eljön valaki értem? Esélytelen. Kivéve, ha nekiállnak kínozni, Luc tudomására jut és eljön ide, hogy őket lemészárolja és folytassa helyettük. Nagyon jó kilátásaim vannak. Miért pont most? Mert az élet szeret kibaszni velem.
  Szóval csak hátradőlök a székben és élvezem, hogy egyenlőre senki nincs itt. Viszont kezdek éhes lenni. Egy ideje nem ettem, ez pedig roppant baj, főleg, ha egy ideig itt leszek. Szomjas is vagyok, wc-zni is kell. Egyre jobb.