2 Maffia fiú

Váratlan vendég

  -Ajánlom, hogy onnan, nagyon gyorsan hozd haza Qwixet!-Parancsol rám és kinyomja.
  -Nem is volt olyan vészes.-Adom vissza a telefont neki.-Majd mikor hazaérünk! Akkor lesz nagy cirkusz!-Mondom neki mosolyogva.
  -Juhu!-Éljenez kedvtelenül.-Soha ne menjünk haza. A fejemre még szükségem van.-Nem akarom letörni a kedvét azzal, hogy nemsokára márpedig indulnunk kell haza. Valamiért majdnem olyan jó érzéssel tölt el, hogy a barátaimmal van, mintha valakit megöltem volna aki baszta a csőrömet. Kicsit furcsa érzés.
  Még egy kicsit maradunk, de hamarosan útnak indulunk. Qwix kedvetlenül mászik be az autóba, azonban egy szó nélkül. Egészen a házáig fuvarozom.

*Qwix sz.sz*

  -Meg fogom én még bánni, hogy felviszlek magammal. Aztán ajánlom, hogy betartsd a szavad, ha már írásba nem adtad!-Mutatok rá és igyekszem a legrémisztőbb lenni. Pedig rettegek. Rohadtul rettegek. Főleg apámtól, de attól is, hogy Lucifer a képembe röhög. Ismerem már elég rég óta, hogy tudjam milyen, amikor elveszti a fejét és nekiáll pszichopatáskodni. Szinte biztos vagyok benne, hogy csak azért jópofizik, hogy elhitesse velem, hogy nem is olyan rossz ember. Csakhogy miután a bizalmamba férkőzött, kicsináljon, megkínozzon, vagy bármi más.
  Felmegyünk a lifttel és megállok az ajtó előtt. Tudom, hogy apám nem zárta be maga mögött az ajtót. Meg nem is tudta volna a jelenlegi állapotában, hiszen a zár szét van törve. Szóval belököm az ajtót és a kulcscsomómat görcsösen szorongatva lépek be a nappalimba. Apám a kanapén ülve vár. Csendes. A vihar előtti csend.
  -Hol voltatok?-Szegezi nekem rögtön a kérdést. Szóval nem vette észre Lucifert. Nem nézek hátra, de van egy sanda gyanúm, hogy be se jött.
  -Egy vársoba.-Válaszolok és igyekszek a legtökéletesebben palástólni, hogy rettegek. Ekkor apám feláll és kimért léptekkel, lassan elindul felém. Reflexből hátrateszem a lábamat, hogyha kell tudjak futni. Bár úgyse fogok. Már most érzem a földbe gyökerezett lábamat.
  -Egy vároaba.-Ismétli meg a mondatomat. A lábamból kezd kiszállni az erő, a térdeim remegnek és a sírógörcs kerülget a félelmetes hangjától. Másnak lehet éppen csak annyi tűnik fel, hogy egy kicsit mélyebb lesz a hangja, de én pontosan tudom, hogy azt jelenti kurvára mérges. Lépésről lépésre szál el belőlem az élet. Hát még mikor megindul felém. Egy pillanat alatt elém ér és belemar a hajamba. Szinte kitépi a hajszálaim amikor megemel. Némán, néhány könnyel tűröm.-Szóval egy városba?-Kérdezi már sokkal hangosabban és vészjóslóbban.-Mit kerestél egy városban,-Direkt kiemeli az "egy városban"-t ezzel tudatva velem, hogy nincs megelégedve a válaszommal.- iskolaidőben?!-Ordít rám a végén és a fejemet egy egyszerű mozdulattal a falhoz vágja. Majd újra és újra. Olyan erősen, amilyen erősen csak tudja.
  -Elvittem magammal.-Hallom meg Lucifer hangját. Kifejezetten félelmetesnek hangzik az övé is. Mintha mérges lenne. Gondolom most bosszankodik mert apám bánt helyette.
  -Miért véded?-Kérdezi apa miközben elenged. A földre csúszok és igyekszem nem elájulni. Apámnak azért van ereje. Szerintem egy enyhe agyrázkódást azért összehozott nekem.

*Lucifer sz.sz*

  Qwix a földre csúszik a fal előtt, egy gyönyörű, piros csíkot hagyva maga mögött.
  -Mert rávettem, hogy eljöjjön velem?-Kérdezek vissza. Tőle nem félek, de attól, hogy tovább adja az anyámnak, attól annál inkább.-Mi ezzel a baj? Ez a stréber még egyszer sem lógott.-Látom az apja arcán a dühöt, de nem képes kinyögni semmit. Inkább arrébb söpör az ajtóból és elvágtat. Qwixre nézek aki fátyolos tekintettel mered maga elé. Jobb híján bekötöm a fejét valamivel, mert érzem, hogy kezdem elveszíteni a fejemet és nem szeretném, hogy elvérezzen. Meg, ha most rátámadnék, elveszteném a mai nap által belém vetett bizalmát. Márpedig arra szükségem van. Felveszem a földről és elviszem a kocsiba. Rátaposok a gázra és a kórház felé veszem az irányt. Ott besegítem, mert mikor megpróbáltam felemelni, a képembe talpalt. Bent pedig átadtam az orvosoknak és hazamentem.
   Anya már itthon van. Bemegyek a házba és hangosan bejelentem, hogy itt vagyok.
  -Szép estét anyám!-Köszönök neki illedelmesen. Biccent egyet.
  -Mi volt ma? Qwix apukája felhívott és mérgesnek tűnt.-Meglepődve tapasztalom, hogy nem mérges. Felismerem ha az, de most teljesen normális hangja van. Mondjuk még ettől is fel állhat az embernek a szőr a hátán tőle.
  -Ellógtunk Qwixszel. Bemutattam neki a barátaimat, bár nem volt tervbe. Ki kellett cseréltetnek az autóüveget, mert valaki meglőtt.-Mondom el anyukámnak a történetet aki csak bólint.
  -Túl komolyan veszi az iskolát. Biztos vagyok benne, hogy ő is rengeteget lógott. Meg egy tinivel van dolga, aki a következő Maffia vezér. Egy lógástól nem dől össze a világ.-Anya nyom egy puszit az arcomra.-Rontsd egy kicsit meg.-Összekócolja a hajamat és elindul. Egyszerre utálom és imádom ezt az oldalát. Nem ehhez vagyok szokva, de a kis lelkemnek néha nagyon jót tesz néhány ilyen pillanata. Mindenesetre örülök, hogy ma jó kedvében van és nem ver meg.
  Felsietek a szobámba és előveszem a telefonom és megcsörgetem az én drága Leonimat.
  -Hali Luc!-Vigyorog bele a telefonba. Letámasztja a telefont és így láthatom mindegyiküket. Még mindig ott vannak.-Na mesélj. Nagyon lecsesztek?-Megrázom a fejemet.
  -Anya ezt félvárról veszi ameddig jól tanulok. Bár... szerintem Qwix kapott egy enyhe agyrázkódást.-Braiden erre felröhög.
  -Na.-Szólal meg Leoni és kíváncsian megtámasztja a fejét a kezén. Természetesen nem lecseszni akarja a másik törpét, hanem szimlán kíváncsi.
  -Amikor hazaértünk az apja a falhoz vágta a fejét háromszor. Szóval bevittem a kórházba és otthagytam.-Brainden nagyon elégedettnek tűnik, Krisztofer szokásosan szarik az egészbe, Andi pedig látványosan nem kíváncsi rá.
  -Én is ezt tettem volna a helyébe.-Erősíti meg a gyanúm Braiden bólogatva.
  -Most komolyan.-Szólal meg végre Andi is.-Mit akarsz azzal a kölyökkel?-Beleszív a bűzrúdba amit eddig nem láttam.
  -Még nem tudom. Az tuti, hogy elviszem egy körre a pincébe. Aztán vagy megesik rajta a szívem, vagy ott marad. Ahogy magamat ismerem inkább a második. Utálok kedvesnek lenni vele és ma, mikor megláttam a vérét....-Nem is fejezem be a mondatot.-Nem egy beijedős. Szóval, hiába rémisztettem rá mikor itt volt, másnap ugyan úgy kezelt. Lehet a kis kazánnak tetszem.-Vigyorgok a kamerába. Brainden és Andi erre elnevetik magukat. Krisz ugyan olyan semmitmondó arckifejezéssel ül, mint mindig, Leo pedig csöndben van. Leo láthatóan megkedvelte szegény párát. Krisz meg csak Krisz.
  -Már értem, hogy miért imádsz vele veszekedni.-Szólal meg Braiden és letesz egy lapot. Nélkülünk folytatták tovább a játékot.-Be kell vallanom élveztem vele ordibálni. Az pedig, hogy simán vissza kiabált.... áh, van vér a pucájában a taknyosnak.-Sejtettem. Ők nem vették észre, hogy ez csak egy álarc. Nem is csodálom. Qwix álarca szinte tökéletes és eléggé ismerned kell ahhoz, hogy észrevedd.

*Qwix sz.sz*

  Miután Lucifer itt hagyott, kénytelem vagyok egyedül hazamenni. Bérlet és minden nélkül. Nincs nálam pénz, a bérletem otthon van, apára nem számíthatok, ahogy Luciferre sem és még reggel le is akartak lőni. Kezdem azt hinni, az élet ennél jobban nehezen tudna kibaszni velem. Luciferrel meg nem tudom mit kezdjek.
  Szeretném azt hinni, hogy ilyen igazából, de tudom, hogy csak játssza magát. Mégis boldogan kapom be a horgot minden egyes alkalommal amikor felém tartja. De egyenlőre még csak fáraszt, hogy a horgászatnál maradjak. Még csak a part közelébe se húz. Egészen addig, ameddig ki nem akad a horog én pedig elúszok. Aztán újra kezdődik minden. Én pedig valahogy a közelében akarok maradni. Fáj be vallani, de Lucifer igenis tetszik. Bár azt hiszem ezt már mondtam. Mindig az jár az eszembe, hogy mikor ránt ki hirtelen a vízből, hogy a parton legyek és végignézhesse ahogy levegő után kapkodva szenvedek. Csakhogy utána visszatehessen a vízbe és kivárja, hogy újra bekapjam a csalit. Mert menekülni nem tudok. Apám miatt nem tudok menekülni a tóból amibe ő egyszer bedobott, mert elzárta a menekülési utaimat.
  A bokám szinte leszakad mire hazaérek. A zárnak kampec, a vérem a falon, és úgy érzem, apa még meg fog látogatni. Arról nem is beszélve, hogy holnap megint el kell viselnem Joránt, akit legszívesebben egy láncfűrésszel vágnék ketté, de inkább ezt meghagyom Lucifernek. Ő úgy is imádja ezt csinálni. Kezdek éhes lenni és azt sem tudom, mikor ittam utoljára. Meg még Lucifernek is vissza kell fizetnem a pizza árát amit vet nekem. Mennyi bajom van....
  Az ajtót nehezen betuszkolom és oda is tolok egy széket, hogy a támlája miatt ne tudják kinyitni az ajtót. Ha valaki nagyon be akar jönni, úgyse akadályozza meg benne, de legalább egy kis biztonságérzetet ad. Gyors lefürdök és bedőlök az ágyba.
  Lucifer barátjai.... Biztos vagyok benne, hogy Leonin kívül, mindegyik gyűlöl. Braidonba biztos vagyok, Andrea levegőnek néz, Krisztofer meg szarik rám. Meg szerintem nagyon sok mindenkire meg mindenre. Bár lehet Leoni is csak megjátssza magát. Nem tudom, hogy mit tervez Lucifer, de távol kéne magam tartanom tőle. Ami az elvárásokkal szinte lehetetlen amiket rám sóztak. Gyűlölöm, de a szívem mégis mást gondol amikor meglátom. Túl jól néz ki ahhoz, hogy teljes szívemből gyűlöljem. De félnél alább nem adok. És bármennyire is fáj bevallani, de az ő ágya kényelmesebb.

  Másnap reggel eléggé nyűgösen kelek. Ráadásul elaludtam a nyakam is. Szinte ki kell erőszakolnom magamat az ágyból. Nincs kedvem ma is a sürgősségin kikötni, mert ellógtam az első órát. Még ezt is meg kéne köszönnöm Lucifernek. Micsoda nyűg. A csoszogásom miatt viszont nem hallok meg egy hangot. Egy olyan hangot, amit meg kellett volna hallanom. Léptek zaját, amik egyre közelebb érnek hozzám, hogy a következő pillanatban, leüssenek egy gyors mozdulattal. Életemben nem voltam még ennyire elővigyázatlan, most pedig meg is ihatom a levét elég rendesen.