2 Maffia fiú

Szerencse

  Este 8 körül érkezünk meg Luciferék házához. Apámat még nem hívtam, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy tud az egészről. Megkérdem Lucifert, hogy hol van a WC, szóval ameddig ő bepakolja a cuccait, addig én elmegyek a dolgomra. Lucifer az ajtó előtt vár.
  -Ittál is?-Megrázom a fejemet válaszképp. Igyekszem nem feltűnően tartani a távolságot. Még mindig nem bírom felfogni, hogy mégis miért kedves velem. A konyhába kapok tőle egy frissítő pohár vizet. Ez után, megmutatja a szobám. A szoba azon a folyosón van, ahol az övé is, csak éppen a másik oldalán.
  -Pedig biztos voltam benne, hogy a melletted lévő szobát választod.-Huppanok le az ágyra és eldőlök rajta. Jól esik ez a sok órás autóban ülés után.
  -Nem akarom, hogy jobban utálj, de ha gondolod, szabad mindkét oldalam.-Sóhajtok egy hatalmasat, hogy ő is hallja.
  -Miért csinálod ezt?-Igyekszek érthetően kérdezni, de kétségeim vannak a felé, hogy értette. Mindenesetre válasz nélkül távozik. Miért csinálja ezt velem az élet? Mintha direkt ki akarna velem baszni. Igaz, nem volt más lehetőség, de most itt kell lennem vele. Rettegek attól, hogy egyik éjjel elveszíti a hidegvérét, átjön és leszúr álmomba. Vagy elvisz a pincébe és elszórakozik velem. Ettől félek a legjobban. Ismerem. Nem ismeri a kegyelem szót.

*Lucifer sz.sz*

  Bezárom az ajtómat és felöltözök valami másba. Egy fekete farmer, egy szintén fekete póló és egy bőrdzsekire van szükségem, hogy a külsőm is rosszfiús legyen. Berakom még a fülbevalóimat és egy nyakláncot a nyakamba. Magamra nyomok egy kis kölnit és felhúzóm a bakancsomat. Azért, mert Qwix itt van, nem fognak változni a péntek esti terveim. Felkapom a motorkulcsom és kimászok az ablakon. Alattam egy raktár szoba van, szóval nem fognak onnan észrevenni.
  Nem, mintha szégyellném, de anyám nem örülne neki. Sőt. Biztos vagyok benne, hogy tudja és abban is, hogy tudja, hogy tudom, hogy tudja. Bonyolítsam még? Mindenesetre, hiába történtek dolgok, kezdenek elvonási tüneteim lenni. Rég keféltem egy jót, és biztos vagyok benne, hogyha Qwix megtudná, hogy hova megyek, egyszerűen elveszteném az elmúlt másfél hétben szerzett bizalmát. Meg amúgy se szeretem mások orrára kötni, hogy kefélni megyek. Meg talán egy kis gyilkosság nem árthat. Ha meglátom ennek a buzi fickónak az emberét, aki rátámadott Qwixre, nem kell kétség hozzá, hogy kinyírom.
  Felpattanok a motoromra és elhúzom a csíkot. Nem ebbe a városba szokásom pénteken bulizgatni. Sokszor a srácokkal lépek le esténként, hogy valami eszméletlen baromságot csináljunk fél részegen, de ma egyedül megyek. Tekintve, hogy ma a testi vágyaim kielégítése a fő cél, nem pedig, hogy jól szórakozzak a haverokkal.
  Hamarosan meg is érkezek a bár elé, és rögtön belevetem magam a sűrűjébe. Elég sokan vannak, pedig még csak háromnegyed kilenc. Mindegy, iszok egy keveset, szerzek valakit és elindulok haza. Nem szeretek egyedül ilyen helyeken lenni. Hiába tudom, hogy meg bírom magamat védeni, nem hiszem, hogy néhány pengével sokra megyek egy egész banda ellen.

*Qwix sz.sz*

  Kipakolok a tesizsákomból és felteszem a telefonom egy töltőre. Az értékesebb cuccaimat megpróbálom elrejteni valahova. Majd később beszélek Lucifer anyjával, hátha tud nekem valamit adni, ami ha nem is széf, de bele tudom rakni a cuccaimat, hogy nehezebben lehessen hozzáférni, mint egy cipzáros táskából.
  Nemsokára a telefonom csörögni kezd. Odamegyek és elbizonytalanodok a nevet meglátva. Felveszem a telefont és feszülten várom, hogy apa beleszóljon. Csakhogy nem szól. Ez pedig csak még jobban elbátortalanít.
  -Nem szeretnél valamit mondani?-Kérdezi a vonal túlsó feléről.
  -Elhinnéd? Végig hallgatnál?-Kérdezek vissza.
  -Nem.-Válaszol a feltett kérdésre rögtön.
  -Akkor semmi.-Lehuppanok az ágyra és várom, hogy mi fog történni.
  -Nagy szerencséd van Qwix. Nagy.-Ezzel a mondattal lezárja a beszélgetést, és már csak a sípolást hallom. Leteszem a telefonom az éjjeliszekrényre és a megszokott ruháimat magamhoz véve elindulok fürdeni. Már sajnos nagyon jól ismerem az odavezető utat. Bezárom az ajtót és bemegyek a zuhany alá. Megnyitom a csapot és hagyom, hogy a hideg víz libabőröket varázsoljon a testemre. A fejemet nekitámasztom a csempének, és hagyom, hogy a hirtelen rám törni akaró bömbölés, könnycseppek formájában enyhítsen a fájdalmon amit most érzek.
  Nem hat meg, hogy a víz egyre csak hidegebb és lassan dideregni kezdek. Nem hat meg a tény, hogy a kötéseim szépen, lassan átáznak. Nem hat meg a tudat, hogy vele vagyok egy épületben. Csak lebegek a semmi közepén és hagyom, hogy az érzések megtaláljanak és kijöjjenek rajtam. Elárulva érzem magamat. Félek, szomorú vagyok és legszívesebben eltűnnék.