Rejtegetett szerelem JIKOOK FF.

Prologus

Elterülve a padlón kapkodom levegő után, miközben tekintetemmel mindenhol őt keresem. A legtöbbet Yoongival és Taehyunggal van és idegesít. Azt akarom, hogy velem legyen, mint azelőtt, mielőtt elijesztettem magamtól.
Az egész akkor kezdődött, mikor egymásnak estünk a szobánkban.

 -Jungkook , fejezd be!-mordultam rá idegesen, amit persze nem vett komolyan .

- De hyung, látom hogy rosszul vagy mond már el mi a baj. - nézett rám aggódva, mintha ezzel segítene bármiben is .

- Ne érdekeljen, olyan, amihez kicsi vagy.

- De érdekel, hisz én mindig neked mondom el, hogy ha bajom van és közösen meg oldjuk, és szeretném ezt viszonozni, ké... - azt se hagytam, hogy befejezze, egyből szavába vágtam.

- Takarodj már ki a szobából, nem érted?! Amúgy is az jóval másabb, mikor én segítek neked, hisz azok gyerekes piti dolgok, mint... Mint te Kook . - a hyungja vagyok még is bátorkodik .

- Nem, nem megyek ki! Lehet, hogy gyerekes vagyok, de se.... - a vállánál fogva a szekrényhez szorítottam, miközben az arcába üvöltöttem minden szavam.

- Amíg szépen mondom ki mész, látni se akarlak! 

Akkor láttam először félelmet a szemében, tőlem félt.
Ezután eltűnt a szobából. Mire utána mentem volna, már Yoongi szobájából hallottam hangos zokogását.
Mai napig nem tudom, miért voltam ennyire erőszakos vele.
Nem voltam képes uralkodni magamon, aminek azt lett a következménye, hogy teljesen megromlott a kapcsolatunk és egyáltalán nem tudom, hogy valaha is tud majd felszabadultan velem lenni.