Híᴠᴴᴬᵀsᴢ sᴢöᖇᴺʸᴱᵀᴱᴳᴺᴱᴷ |Jimin ff.| <3

27. Rész

Reggel kicsivel korább keltem mivel megígértem Hitominak , hogy 5-re ott leszek. És úgy döntöttem emelt fővel fogok távozni ,szóval elmegyek ruhát venni.
Reggeli után elköszöntem Nagyiéktól majd a legközelebbi városba indultam. Hamar meg is találtam a kinézett boltot majd egy csomó vacilálás után eldöntöttem , hogy ezt fogom felvenni :

Majd hazamentem és elkezdtem megcsinálni a sminkem , ami egy füstös sminkre sikeredett egy nude árnyalatú rúzzsal kiegészítve. A hajam egy laza lófarokba köttem majd hullámokat tettem bele. És voala , lássa , hogy mit veszített. Tükörbe nézve ördögien elmosolyodtam a hülye fején , ahogy majd áll ott mint egy cövek és próbálja kimagyarázni magát de mindhiába. Késő bánat picikém. Lehet meg is keresem face-en Hajun-t és összeszűröm vele a levet.
Ismét elköszöntem nagyszüleimtől , majd a garbómat felvéve lépdeltem az autóhoz.
Kissé görcsberándult gyomorral parkoltam le egykori házamhoz. De hamar fel kellett vennem magabiztos maszkomat ezért egy nagy adag levegő kifújást követően kinyittam az ajtót majd magabiztos léptekkel indultam meg a lépcsőkön. Ahogy látom innen kintről teljes sötétség lepi el a házat és titkon reméltem , hogy nincs itthon csak Hitomi.
Bennyittam majd azt véltem felfedezni , hogy gyertyaút , középen piros-rózsaszín virágszirmok vezetnek a napalli felé. Lassú léptekkel közeledtem mert tudtam ki vár rám az út végén. Már majdnem ott voltam amikor zene moraja csendült fel , de ez nem tántorított el a továbbhaladásban. Lassan odaértem. Pontosan vele szemben. Farkas szemet néztem vele.

Ott állt egy irtó szexy öltönyben.
Egy keserű mosolyt ejtett majd szájához emelte a vezeték nélküli mikrofont.
(Írói megjegyzés :a szám amit Jimin énekelni  fog az a Save me. ♡)
-Lélegezni akarok , utálom ezt az éjszakát!
-Fel akarok ébredni , utálom ezt az álmot! -dalolászott angyali már már földöntúli hangjával.
-Önmagam csapdájába estem , s halott vagyok!
-Nem akarok magányos lenni , csak a tiéd akarok lenni! -teljesen olyan mintha ezt a szöveget ő írta volna. A szivem minden sor után heves kalapálásba kezdett amitől minden orvosi műszer kiakadt volna. Végül teljesen ironikus , hogy én álltam ott mint egy cövek meglepődve.
-Mért van olyan sötét azon a helyen ahol te nem vagy?
-Veszélyes ez a tönkrement énem...
-Ments meg mert még magam se tudom követni! -ekkor elkezdett felém lépkedni de én nem hátráltam, nem tudtam... Derekamra fogott és testünk összeforrt olyan közel jött majd a fülembe dúdolt :
-Hallgasd a szívverésem! A maga módján téged szólít! -majd elkezdtünk ringatózni miközben tovább folytatta a dalt még el nem ért a legvégéhez és akkor kezdtem el bőgni. Minden szava olyan valóságosnak tűnt , olyan volt mintha szívből énekelt volna.

-M-Mostmár elmehetek? -hüppögtem.

-Gondolom magyarázatra vártál , de cserébe egy hülye dalt kaptál amiben órakkal ezelőtt beletettem a lelkem.

-Te írtad? -néztem fel rá csillogó könnyes szemmel mire bólint.

-Kaphatsz magyarázatot is. Ha leülünk normálisan beszélni. -beleegyeztem. Nem tudom mért kapaszkodok bele ilyen nagyon de meg akartam hallgatni. 

-Nem akartalak megfektetni Jia. Nem akartam felszakítani a sebeket amit I.M okozott , érted? És akkor hülye módon besétáltam a csapdájukba és nem tudtam tűrtőztetni magam. -nézett határozottan a szemembe amit álltam.

-A múlton már nem tudunk változtatni.

-Nem. De tudunk új lapokkal kezdeni.-mosolyodott el.

-Rendben. De ilyen dolgokat ossz meg velem is mert én meg úgy voltam vele , hogy nem fogok  csak úgy rádmászni. -mintha vállaimról lehullottak volna a súlyok. Ujra fel lélegezhettem.

-Áll az alku. De cserébe te megmutatod a búvóhelyed. A menedéked , a reményed. -mintha megérezte volna , hogy van ott egy reményem. Egy állatformában , kettő pedig emberformában. Akaratlanul is felmosolyogtam ennek fényében biccentettem is mellé.

-Most már ujra megcsókolhatlak? -vetett egy féloldalas mosolyt mire én közelebb húzódtam hozzá majd lassan ajkaim hozzáérintettem az ő puha párnácskáihoz. Euforikus érzés töltött el ahogy ujra egymás karjaiba omlottunk és szenvedélyes csókot váltottunk, majd lihegve válltunk el egymástól.

-Eggyébbként ki csinálta a díszítést? -néztem körbe és csak most vetem észre , hogy a szoba majdnem minden részét gyertyák töltik ki valmint az egész plafont beterítette a sok szivecskés lufi , az asztalon pedig néhol virágszirmok és rózsaszín tálba kitéve eper és egyé nyalánkságok sorakoztak.

-Én , Hitomi , Jenn , és TaTa. -nevetett fel , amire nekem is muszaj volt elkuncognom magam.