Anime oneshots [KÉRÉSEK: ZÁRVA]

Gyűlöllek (Dabi x reader)

-Gyere [név]! Jó móka lesz! -kiáltott Toga.
-Jó, megyek. De tök kényelmetlen ez a cucc... -morogtam az emeletről, sokkal inkább magamnak. Kiléptem a szobámból de közben húzogattam lejjebb a feszülős bőr ruhát, amit a szőke hajú lány aggatott rám. Nem csak rövid, de elég mély a dekoltázsa is. Bosszúsan igazgattam magamon, amikor egyszer csak megszólalt Kurogiri.
-Oh, [név]! Nagyon csinos vagy. -lépett ki a pult mögül.
-Tényleg? Köszönöm! -mosolyogtam a feketelyukra.
-Úristen, nagyon jól nézel kii! -tapsolt Toga.
-Ja, elég dögös vagy. -mondta Dabi fél mosollyal az ajkain és derekamra rakta a kezét. Szem forgatva elléptem a fiú mellől, aki csak nevetéssel nyugtázta viselkedésem.
-Csak induljunk! -mondtam sóhajtva. Pár másodperc múlva kitáncoltunk az ajtón és egy szórakozó hely felé vettük az irányt. Dabi út közben különféle bókokkal halmozott el, átkarolt, megfogta a kezem. De mindig leráztam magamról. Utálom, amikor ezt csinálja. Bosszantani akar. Játszani akar az érzéseimmel. Egyszer már megtette. Többször nem fogja.

Végre valahára találtunk valami night clubot. Toganak persze a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon magára. Bár, nem különösebben kell aggódni érte.
-Mizus, [név] chan? Nem jössz táncolni? -suttogta fülembe a fekete hajú fiú.
-Nem. Inkább iszom valamit. -hessegettem el fülemtől és elindultam a pult felé.
-Veled tartok. -vigyorgott rám. Egy egészen kicsi kellett volna ahhoz, hogy fel ne rúgjam ezt a bájgúnárt a csillagos égig. Idegesen vágódtam le egy bárszékre, majd kikértem az italomat. Mellettem helyet foglalt Dabi, és ő is rendelt.
-Ha megittad gyere már táncolni. -nézett rám.
-Nem akarok. -ráztam meg a fejem.
-A kedvemért sem? -hajolt közel hozzám.
-Azért aztán végképp nem.
-De tudod mit? Tessék! -hajtottam fel az italom és belegázoltam a tömegbe.
-[név]! Végree! -ugrott nyakamba Toga. -Gyere táncolni! -nevetett a lány és a derekamat megragadva a zene ütemére mozogni kezdtünk.
Hát, ez így elég érdekes lesz.
Aztán megpillantottam Dabit is a tömegben. Egy csajjal táncolt, de közben folyamatosan engem figyelt. Tekintetével majdnem felfalt. Elégedetten fordultam vissza Togához és úgy táncoltam tovább. Aztán váltott a zene, a feketehajú pedig azonnal magához rántott.
-Nem szabadulsz tőlem. -suttogta a fülembe. Hatalmas kezeit derekamra rakta és folyamatosan maga előtt tartott. Közel voltunk egymáshoz. És ez nagyon zavart. De nem tudtam neki ellen állni. Képtelen voltam.
-Milyen jól táncolsz. -fordított magával szembe. Megvontam a vállamat.
-Attól még nem szeretek.
-Még velem se? -vigyorodott el.
-Felpofozlak. -morogtam.
-Csak tessék... -csókolt bele a nyakamba.
-Hagyd abba. -rántottam ki magamat kezei közül. -Mindjárt jövök. -mondtam, azzal otthagytam. Egyrészt, mert szomjas lettem, másrészt pedig azért, mert ki akartam próbálni, hogy utánam jön-e basztatni, vagy rámászik-e valakire. Őszintén, kicsit féltem ettől. Pedig tudtam, hogy nem szabadna megint ezt éreznem, de nem tehettem róla. Hiába próbálom tagadni, beleszerettem ismét ebbe az égett arcú baromba. Kértem egy üveg vizet, ittam pár kortyot és visszamentem a tömegbe. És ahogy tippeltem. Máris valakinek a szájába matatott. Szemeimbe könnyek gyűltek, de visszatartottam őket. Gyorsan megkerestem Togat.
-Kislány. Ugye tudsz magadra vigyázni? -simogattam meg a fejét.
-Mész? -biggyesztette le a száját.
-Muszáj... Nem bírom annyira a tömeget. -mosolyogtam keserűen.
-Oké. Menj nyugodtan. Holnap tali! -puszilta meg az arcom. Kiverekedtem magam a tömegből, majd ahogy a kijárat  felé tartottam,  egy mosdó mellett Dabit pillantottam meg, amint ugyan azzal  a csajjal smárol, mint pár perce. Hajaj, persze a keze már a nadrágjában volt. A fiú egy pillanatra felém fordította fejét. Türkiz szemeiben döbbenetet véltem felfedezni, de azt utána felváltotta egy kárörvendő tekintet. Szél sebesen léptem ki a szórakozóhelyről és hazafelé vettem az irányt. Olyan mérges voltam, hogy ordítani tudtam volna. Pedig lehetett volna annyi eszem, hogy végiggondoljam, hogy megint ezt fogja csinálni. Igazából pontosan tudtam, hogy ez lesz.
Hirtelen befordultam egy üres sikátorba. Ordítani kezdtem, majd porig égettem mindent. Vörösen izzott körülöttem az egész utca. A képességem csak annyiban hasonlít Dabiéhoz, hogy "tűz". Viszont az enyémnek a színe a hangulatomhoz igazodik. A tűz vörsből hirtelen mélykékké változott. Csak álltam az üres sikátorban, és figyeltewm ahogy a lángok szépen lassan felemésztenek mindent.
Pár perc múlva megint a az úton haladtam. Már nem sírtam, de úgy éreztem, hogy iszonyatosan összetörtem. Ismét. Persze gondolhattam volna, hogy ez lesz. Ugyan azt eljátssza. Egyébként nem érdekelt annyira.  De valamiért ürességet érzek. Mintha egy űr tátongana bennem.
És ez...
Ez az űr.
Ez fáj...

Szépen lassan megérkeztem a kis szállásunkra. Halkan benyitottam. Ám nagy meglepetésemre Tomura ott ült az asztalnál és szunyókált.
-Szia [név]. Jól vagy? -lépett ki a pult mögül Kurogiri. Oh bassz... Elfelejtettem, hogy Toga kisminkelt. A sírástól lefolyt ez a szempillaspirál szerintem.
-Persze, persze! -legyintettem.
-Kérsz egy teát? Vagy vizet esetleg? -ajánlotta fel kedvesen.
-Hmm... Egy tea jól esne. De előtte szeretném kérni a szokásosat. -mosolyogtam halványan. Óvatosan leültem Tomura mellé és megsimogattam a fejét.
-Azt mondta, hogy nem bízik Dabiban. Ezért megvárt. -mondta suttogva a feketelyuk. Tomura olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Hiába bunkó sokszor, tudom, hogy bármit megtenne értem.
-Látom, hogy nincs minden rendben. Nem tudsz átverni. Megint Touya? -tolta elém Kurogiri a whiskey-rumomat, majd a teámat is. Sóhajtottam.
-Igen... Én nem értem, hogy lehet valaki ekkora barom. Egy tuskó... E-egy utolsó söpredék. -tekintetem szinte lángolt annyira ideges lettem.
-Sajnálom. Hidd el, ha tudnék segíteni...
-Köszönöm Kurogiri. Nagyon hálás vagyok. De ez az égett arcú idióta az én problémám. -mosolyogtam halványan az öltönyösre. Éppen nyúltam volna az italomért, amikor rossz érzés kerített hatalmába. Szédülni kezdtem és elvakított a feketeség. Nos, a képességemnek néha vannak mellékhatásai. Amik ilyen formában mutatkoznak meg. Főleg ha akkor használom ha nagyon ideges vagyok. Az adrenalin egyszerűen túlteng bennem, viszont a képességem megszázszorozza azt. Megpróbáltam felállni, de hátratántorodtam. Már vártam, hogy lesmároljam a földet, de a kemény padló helyett, valami puha kapott el. Résnyire kinyitottam a szemem és egy fekete hajkoronát pillantottam meg.
-Seggfej... Tegyél le... -morogtam, és megpróbáltam kievickélni, de alig tudtam valamimet mozgatni.
-Tedd. Le. -hallottam meg Tomura hangját.
-Nem. -állt fel a fiú velem együtt.
-Ha nem teszed le -
-Na mi van? Akkor mi lesz? Véletlenül hozzámérsz mind az öt ujjaddal? -nevetett fel Dabi. Pontosan tudtam, hogy a kék hajú fiú fél attól, hogy hozzánk érjen. Tekintetével ölni tudott volna és ez nekem elég ahhoz, hogy tudjam, hogy tenne valamit. De nem tud.
-Gyere hercegnő. Elmegyünk aludni. -suttogta a feketehajú és elindult az emeletre.
-[Név]-chaaan! -hallottam meg Toga hangját. -Mi a baj? Mi történt? -simogatta meg az arcomat.
-Semmi baj, jól vagyok. -mondtam mosolyogva a lánynak.
-Biztos? -nézett rám aggódva.
-Biztos. -bólintottam és továbbmentünk. Mikor elértük a szobámat, Dabi berúgta az ajtót, majd lerakott az ágyra.
-Nem direkt volt. -szólalt meg hirtelen.
-Tudod mit? Menj a büdös francba. Két éve is ezt kellett volna mondanom. Leszarom, hogy nem direkt volt. Leszarom a kifogásokat... -néztem magam elé és idegesen felálltam.
-Miért kellett megint ezt csinálnod? Ha a földbe akarsz tiporni, akkor azzal már elkéstél, mert már megtetted. Ha össze akarsz törni megint, jó úton haladsz. Ha nevetségessé akarsz tenni, akkor most nyisd ki a füled. Éppen bohócokat beszélek. -mondtam halkan.
-Szeretsz? -kérdezte, úgy látszik figyelmen kívül hagyva az előző mondataimat.
-Tehát tényleg nevetségessé akarsz tenni. -nevettem fel hitetlenkedve.
Ám pár másodperc múlva erővel nekinyomott a hideg falnak és ajkaimra tapadt. Azt se tudtam, hogy hol vagyok hirtelen. Kezeimet ráraktam a mellkasára, hogy el tudjam magamtól tolni, de ő erősebbnek bizonyult. Csuklómat megragadta és a fejem fölé nyomta. Egy idő után feladtam és visszacsókoltam. Elmosolyodott, kezeit pedig a derekamra vezette.
-Mit csinálsz, te idióta? -váltam el tőle kipirulva.
-Helyre akarom hozni azt, amit elrontottam. -vezette fel egyik kezét az arcomra. Sóhajtottam.
-Ezzel? Megint csak játszani akarsz velem, igaz? -néztem a feketehajúra, kezeit pedig elhúztam az arcomtól. Jéghideg szemei, most melegséget árasztottak. Őszinte szeretetet.
-Nem. Nem akarok veled játszani. Sajnálom ami a bárban történt. Nem akartam. De egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. Nem megy. Képtelen vagyok rá. Gyűlöllek... Gyűlölni akarlak... -mondta halkan.
-Én is gyűlöllek. Mindennél jobban. De bárcsak ne szeretnélek. -suttogtam, majd csókot leheltem ajkaira. Közelebb húzott magához én pedig átkaroltam a nyakát.
-Akkor ez mindkettőnk részéről kölcsönös? -vigyorodott el kajánul.
-Mondhatjuk. -léptem el tőle. Ekkor meglendítettem a kezem és akkorát kevertem le neki, hogy belesajdult a tenyerem is.
-Ezt... Ezt megérdemelted. Bunkó köcsög. -ültem le az ágyra. Tudom, hogy ő is tisztában van vele. De amilyen büszke, soha nem ismerné be.
-Talán. -guggolt le elém.
-Talán? -vontam fel a szemöldököm.
-Igen. Talán. -simított rá a combomra. Szemeimet megforgattam és lelöktem a kezét.
-Jó. Megérdemeltem. -mondta idegesen. Áh, zene füleimnek.
-Igen, szerintem is. -bólintottam. Elmosolyodtam, majd hátradőltem az ágyon.
-Én tényleg gyűlöllek. -néztem oldalra.
-Tudom. Én is téged. -nevetett fel halkan és mellém dőlt.
-Igen. Tudom. Idióta... -simogattam meg az arcát.