Let's call it hope

1.rész

„Sosem éreztem még a Nap melegét. Sosem lélegezhettem be még igazi levegőt. Sosem úsztam. Sosem... és ekkor megjelent Ő. Közeledett, mosolygott, boldog voltam. Majd előrántott egy kést és egyenesen belém szúrta...''
Izzadtan ébredtem fel és megnyugodtam, hogy ez csak egy álom volt. Körbe néztem és láttam, amint békésen alszik mellettem Cece. Évek óta házasok vagyunk, de van egy dolog amiről még Ő sem tud.
-Jó reggelt!- hallottam feleségem suttogó hangját a fülemben.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?- kérdeztem
-Én jól, de ha megérzésem nem csal te már megint rosszat álmodtál.- beletrafált, honnan jön rá mindig ha rosszat álmodok? Nem szabad megtudnia.
-Csak hosszú volt a tegnapi napom, egész éjjel járt az agyam.- próbáltam kibújni az újabb kérdések alól. Kikeltem az ágyból és elindultam a mosdó felé.
-Marcus!- éreztem, hogy megfogja a kezem és próbál maga felé fordítani, de ellen álltam.- Ha nem mondod el mi a baj nem tudok segíteni.- megfordultam és mélyen a szemébe néztem- Nincs semmi bajom!- mondtam kissé ingerülten és becsaptam magam után a mosdó ajtaját. Éreztem, hogy nem így kéne ezt az egészet megoldanom, de, hogy mondjak el neki valami olyat, amit még én sem értek?
-Most mennem kell. El fogok késni. Hívj fel ha megjött az eszed! SZIA!- viharzott ki a lakásból. Gondoltam, hogy utána megyek, de nem tudnék mit mondani neki.
Ránéztem az órára: fél 8, még van fél órám. Leültem a gép elé és elkezdtem lejegyezni mi is történt az álmomban. Majd jött egy különös üzenet egy névtelen feladótól: ,,Ne gondold, hogy megbocsájtottam. Jól gondold meg hova lépsz." Az nem lehet, bezárták, börtönben van.- nyugtattam magam. Csörgött a telefonom, félve vettem fel Ő volt az, Bella:
-Ahogy látom megkaptad az üzenetemet.- ezt mégis honnan tudja?- Hogy honnan tudom? Nos, lehet le kéne váltanod a gépedet. Többet látok az életedből, mint gondolnád.- gyorsan lecsaptam a gépem és beleraktam a táskámba.- Ügyes próbálkozás- mondta.
-Mégis mit akarsz tőlem Bella? Nem börtönben kéne lenned?- kérdeztem. Azt hittem leáll a szívem, tiszta sokkban voltam.
-Hogy mit akarok? Mindent, amit elvettél tőlem! A lányomat, a lányunkat! Aki miattad halt meg. Tudtad, hogy veszélyes leküldeni őket a Földre mégis megtetted, miért?- darálta le egy levegővel.
-Bella én ne- kezdtem bele- Meg se próbálj mentegetőzni.- szakított félbe.
-Légy óvatos. Megtalállak, és nem kíméllek. Mindent elveszek, ami valaha fontos volt neked!- fenyegetett meg, majd rám csapta a telefont.
Tudtam, hogy valamikor szembe kell majd néznem a múltammal, de nem gondoltam, hogy ez az idő ilyen gyorsan eljön.