Sing for me Darling - Bakudeku [BEFEJEZETT]

15. rész

Helló! Így most mindenkit figyelmeztetnék, hogy a rész elejére egy 16+ besorolást raknék. Aki esetleg nem bírja, az a jelzésnél folytassa az olvasást.
______________________________

Kacchan felhúzott, majd a szobámba terelt. Lelökött az ágyra, és levette a pólóját.

- Mit csinálsz? - néztem rá ködös tekintettel. Nem válaszolt, csak felém mászott egy mosollyal arcán. Lassan egy csókba hívott, amit azonnal viszonoztam.

- Vigyázok rád. - suttogta fülembe, majd kibújtatott pólómból. Bódultam szívtam magamba édes illatát, mely az egész szobát betöltötte. Édes mosollyal ajkain húzta le rólam nadrágom, majd ezt követte az övé is. Szégyéllősen elfordítottam a fejem.

- Nézz rám. - fordította maga felé arcomat. - Nem fog fájni. Biztos akarod? - adott puszit számra. Én bólintottam, mire belém lökte magát. A fájdalomtól egy könycsepp bukott ki szememből. Kacchan várt egy picit majd folytatta amit elkezdett.

*reggel*

Reggel Kacchan mellett ébredtem, aki épp átkarota derekam. Mosolyogva fordultam meg, s arcát kezdtem tanulmányozni. Ilyenkor ilyan nyugott. Kezeimmel felnyúltam arcához, majd szemöldökét összeráncoltam. Így már valamivel ismerősebb. Ekkor vettem észre, hogy szemei nyitva vannak, s engem vizslatnak vele. Kezeimet elrántottam onnan, és ártatlanul mosolyogtam rá. Ő közel hajolt hozzá, majd egy csókot nyomott számra.

- Jó reggelt. - szólalt meg rekedt hangján.

- Neked is Kacchan. - válaszoltam mosolyogva. - Lemegyek csinálok neked reggelit. - kelrem volna ki az ágyb, de megfogta a karom, és visszarántott.

- Nem kell. Csinálok én mindkettőnknek. Majd gyere le. - mondta puszit adva számra. Én csak bólintottam egyet, miközben vidáman dúdolgatva keresgéltem egy pólót magamnak. Mire találtam egyet Kacchan már szólt is. Lerohantam, és helyet foglaltam az asztalnál, ám ott csak egy tányér volt.

- És az enyém? - néztem csalódottan Kacchanra aki csak mosolygott.

- Ez a tiéd. - tolta elém a tányért. Értetlenül néztem rá, mire felshúrt egy darabka tojást egy villára és felém nyújtotta.

- Kacchan nem vagyok már kisgyerek, tudok enni magamtól i- - nem tudtam befejezni, mert a számba nyomta az ételt. Elképesztően finom volt. Hagytam, hogy tovább etessen, addíg míg el nem fogyott a tányérról az étel.

- És a te kajád? - néztem rá értetlenül.

- Majd otthon eszek. - vont vállat.

- Rendben. - öleltem meg, majd letelepedtünk a kanapéra valami bugyuta sorozatot nézni. Ő átkarolta a vállam, aminek hatására teljesen vörös lett az arcom. Lassan felnéztem rá, ám ő a megszokott arckifejezésével ült mellettem. Szégyenlősen visszafordultam a tévéhez, de nem tudtam rá koncentrálni.

- Ho- hozok valami nasit, rendben? - hámoztam le kezét magamtól, és elindultam a csipszért. - Milyet kérsz? - néztem hátra, ám Kacchan tekintete már nem a tévén volt, hanem rajtam. Pontosabban a déli testrészeimen. A fenekemet bámulta, hogy szépen fogalmazzak. - Ka- kacchan... milyen nasit szeretnél? - kérdeztem zavarban. Ekkor felállt, majd hozzám sétált. Csípőm átkarolva füjta fejét nyakhajlatomba. Éreztem ahogy lehellete csiklandozza nyakam.

- Nekem bármi megfelel. - búgta még mindíg engem ölelve.

- Kacchan elengednél? - myeltem nagyot.

- Miért, talán nem tetszik? - éreztem ahogy mosolyog.

- De, csak kissé zavarba ejtő. - mondtam pironkodva. Ő ügyet sem vetve az előbbi kijelentésemre nem engedett el. Én megfordultam, így vele szemben álltam.

- Nem hiszed el mennyire boldog vagyok most. - mondta halkan, amibe még jobban belepirultam.

- Én is boldog vagyok Kacchan. - kuncogtam, majd őt eltolva magamtól indultam vissza a kanapéhoz egy tállal a kezemben. - Amúgy Kacchan... - néztem rá egy falat csipsz bekapása közben. - Hogy értetted azt a dalban, hogy "gombóc van a torkomban mert elrontod a szöveget." - kérdeztem érdeklődve.

- Emlékszel mikor Ai itt volt? És te nyitott ablaknál énekeltél. Azt pont hallottam, mert sétáltam az utcán. Akkor elrontottad a szöveget. - fogta meg kezeim.

- Ha- hallottál énekelni? - néztem rá meglepetten. - Milyen volt? - csillantak fel szemeim, ám ekkor eszembe jutott, hogy nem tudok énekelni. - Ne is válaszolj, tudom, hogy borzalmas. - hajtottam le a fejem, miközben kezemet tarkómra talasztottam.

- Hé! - emelte fel fejem. - Egy Dekuhoz képest nem volt rossz. - pirult el kissé, majd egy apró mosolyt eleresztve nézett oldalra.

- Tetszett? - néztem rá reménnyel teli csillogással szemeimben.

- Talán... igen. - suttogta maga elé még mindíg a falat bámulva. Ekkor felé hajoltam, és egy puszit adtam arcára.

- Köszönöm Kacchan. - mosolyogtam, majd figyelmem újra a tévére irányult. Éreztem ahogy Kacchan felkel mellőlem, mire értetlenül ránéztem.

- Ma még van egy kis dolgom. Később jövök. - adott egy csókot, majd kilépett az ajtón. Ezek után tár sáztam Todoroki-kunt.

- Todoroki-kun nem fogod elhinni mi történt. - szóltam bele amint felvette.

- Két perc és ott vagyok. - mondta monoton hangján, majd letette. Nem hahudott, tényleg elég hamar ideért.

- Nos... öhm összejöttem Kacchannal. - pirultam el.

- Ez remek hír! - mondta még mindíg monoton hangján.

- Ezzel a hangszínnel annyira nem hihető, hogy örülsz. - nevettem fel, mire ő is megeresztett egy kis mosolyt.

- Ha bántani mer megölöm. - mosolygott tovább.

- Nem hiszem, hogy lesz ilyen alkalom. - vontam meg a vállam.

Pár perc elteltével sajnos Todoroki-kunnak mennie kellett, így egyedül maradtam a lakásban. Tehetetlenül bolyongtam össze-vissza, mígnem a szobámban kötöttem ki. Elkezdtem rendet rakni, hisz volt egy kis rumli. Átpillantottam az ablakon, és Kacchant láttam meg. Vigyorogva ingettem egyet, mire ő egy apró mosollyal viszonozta. Folytattam a rendrakást, és lassacskán végeztem. Elterültem az ágyamon, ennek hatására előtörtek belőlem a tegnap esti emlékek. Teljesen elpirultam, és kezeim közé temettem arcom. Felültem az ágyban, és elindultam egy pohár hideg vízért. Amint megittam kimentem az utcára, higy kiszellőztessem a fejem. Sétáltam a kellemes nyári utcákon, és élveztem a napsütést. Hirtelen egy kezet éreztem meg vállamon, mire ilyedten hátrafordultam. Amint megláttam a szőke hajkoronát megnyugodtam.

- Szia Kaminari-kun! Mit csinálsz? - kérdeztem vidáman.

- Szia! Semmit, épp Kirire vártam, mikor megláttalak sétálni. És te? - mosolygott vissza.

- Én csak unatkoztam, úgyhogy eljöttem sétálni. - vontam meg a vállam. Addig beszélgettünk, míg Kirishima meg nem jelent, ekkor viszont elváltak útjaink, így én folytattam a sétám.

Visszaértem a házba, megvacsoráztam, és elmentem fürdeni. Ahogy kijöttem a fürdőből egy szál törölközővel a derekamon, megpillantottam Kacchant, aki egy perverz, elégedett vigyorral mért végig. Lassan idasétált hozzám, és derekam megfogva közelebb húzott magázhoz. Pironkodva néztem fel rá, mire egy rövid csókot kaptam számra.