Sing for me Darling - Bakudeku [BEFEJEZETT]

4. rész

Azt hittem, hogy meghalok mire végre odajöttek hozzám a srácok.

- Még van energiátok, vagy felejtős? - kérdeztem számat elhúzva.

- Sajnálom Midoriya. - tette Todoroki kezét vállamra, majd elindult a lift felé.

- Bocs, de már mi is fáradtak vagyunk. - követték Kirishimáék Todorokit.

- Kacchan gondolom te sem maradsz. - néztem rá kissé csalódottan.

- Egy ilyen haszontalan senkivel biztos nem. - mondta, majd ő a lépcsőt válaszzotta.
Kértem még egy koktélt, és én is felkullogtam a szobámba. Néha azt kívánom bárcsak minden olyan lenne, mint régen. Mikor még ez a zenekar dolog csak egy baráti hülyeség volt. Jó dolog a híresség, és az a rajongók is nagyon aranyosak és kedvesek. Imádom őket, de néha kicsit sok.

Csalódottan indultam a fürdőbe, hogy megfürödjek. A forró víz égette a bőröm. Lassan dúdolni kezdtem egy dallamot. Pontosabban a kedvenc dalom a srácoktól. Hamar kész lettem, így pizsamámat felvéve léptem ki a szobából. Telefonom elővéve elindítottam az előbb didolt dalt, ám nem dugtam be a fülhallgatót. Senki sem hallhatja, hogy mit hallgatok, és amúgy sincs hozzá közük. A dúdolás átment éneklésbe. Halkan, erőtlenül énekeltem, miközben az ágyban hátamon feküdtem a semmibe bambulva.

- Ain't nobody hurt you like i hurt you, but ain't nobody love you like i do... - énekeltem halkan, miközben egy könnycsepp lefojt az arcomon. Kacchannak sok kapcsolata volt. Bár én annyira nem nevezném azokat kalcsolatnak. Igaz, még sosem volt benne részem, de szerintem nem csak abból áll, hogy egy hétig faljátok egymást, aztán mikor megunod eldobod és keresel másikat. Ám Kacchan mióta észrevette, hogy vannak a világon lányok is, színte csak ezt csinálta velük. Persze csak azokkal, akiket ő "megfelelőnek" hívott. Mindig is könnyű volt neki bárkit is levennie a lábáról. Hisz nagyon jól néz ki. A bőre puha és tökéletes, csábos mosolyától pedig minden lány elalél. Hangjáról ne is beszéljünk. Emlékszem, már kiskorában is szeretett énekelni. Mikor náluk aludtam egyszer és vihar volt kint én nem tudtam aludni. A kis Kacchan pedig betakart, és énekelt nekem. A hirtelen emléktől csak mégtöbb könnyem folyt le. Hiányzik a régi Kacchan. Leállítottam a dalt, de könnyeim még mindig folytak. Ekkor láttam meg az ajtóban álldogáló Kacchant.

- Te meg mióta állsz ott? - néztem rémülten, miközben könnyeimet gyorsan letöröltem.

- Elég régóta. A többiek küldtek, hogy szóljak a vacsi miatt, ám kíváncsi voltam a műsor végére. - nézett végig rajtam megvető pillantással. - Komolyan, olyan vagy mint egy lány. Egy dalra így elsírni magad.

- Nem a dalra sírtam el magam. - beszéltem halkan.

- Akkor mégis mire? Leütöttél egy legyet és megsírattad, vagy mi? - kérdezte cinikusan.

- Egy kibaszott emlékre. Amikor még nem egy beképzelt fasz voltál. - közöltem vele idegesen, majd őt kikerülve siettem le a többiekhez.

Miután megvacsoráztunk visszajöttem a szobámba, ahol egy könyvet kezdtem el olvasgatni. Lassan kezdtem álmosodni, majd el is aludtam.

Egy sötét szobácskában vagyok. A fejemen valamiért egy kendő van. Belép valaki. A titogzatos személy közeledni kezd felém, majd feltételezhetőleg legugol hozzám, mivel kezét arcomra rakta. Valamiért nem merek tapogatózni. Az illető közelebb hajolhatott hozzám, hisz lehelletét számon éreztem. Várjunk, a számon?! Meg fog csókolni? A titokzatos személy megcsókolt. Ajkai mézédesek voltak, és puhák. Követelőzően falta ajkaim, mintha már egy ideje vágyott már volna rájuk. Hezitálva, de viszonotam a csókot, mire bátorságot nyerve másik kezét is rám tapasztotta. Kezeimet mellkasára vezettem, ám valamiért meglepődtem.

- Kivagy te? - lihegtem, miközben próbáltam normalizálni légzésem.

- Az miért fontos? - suttogta fülembe. Ekkor rajtam elkerekedett a kíváncsiság, és levettem a kendőt.

- Kacchan?! - sikítottam fel.

Lihegve keltem fel, izzadságtól csöpögve. Ez meg milyen álom volt?! Kacchan sosem tenne ilyet. Úristen le kell nyugodnom. Kikelek az ágyból, majd egy pohár vízért indulok a fürdőbe. A tükörben magamra néztem. Hajam vizesen tapadt homlokomhoz. Megittam a vizet, majd próbáltam visszaaludni. Nehezen, de sikerült.

Reggel már nyugottabban keltem. Felhívtam a repteret, és lefoglaltam öt jegyet. A buszra innentől úgysem lesz szükségünk. Bekopogtam Todoroki-kunhoz, majd együtt legívtunk mindenkit reggelizni.

- Amúgy Midoriya. Megvetted a jegyeket? - nézett rám Kirishima.

- Még csak lefoglaltam őket. Amúgy nektek semmi miatt nem kell aggódnotok, mindent kézben tartok. - mosolyogtam rájuk.

- Király vagy. - vigyorgott Kaminari.

Még ettünk és beszélgettünk, majd mindenki visszament a szobájába, hogy összepakoljon, bár nem nagyon volt mit. A recepciónál találkoztunk, ahol ismét lerohanták a fiúkat a rajongók. Szerencsére most kevesebb, mint tegnap. Én fizettem amíg ők elintézték a dolgaikat.

- Viszont látásra. - mosolyogtam a recepciós nőre, majd kimentem, és ott vártam tovább. Körül-belül öt perc elteltével meg is érkeztek a fiúk, úgyhogy a buszba beszállva indultunk is a reptérre. Az út alatt semmi érdekes nem történt. Mikor a reptéren kitett minket, kifizettem a fuvart, majd elhajtott.

- Otthon, édes otthon! - nyújtózkodott nagyot Kaminari-kun a repülőről leszállva.

- Menjünk. - mondta Kacchan ellentmondást nem tűrő hangon. - Oi Deku! Légy valamire hasznos, és hívj egy taxit. - nézett rám válla felett.

- Már hívtam. - sóhajtottam nagyot, és a parkolóban álló sárga autóra mutattam.

- Lenyűgöző, hogy tényleg mindenre gondolsz. - paskolta meg vállam Kirishima-kun, majd elindult a többiekkel együtt a taxi felé.

- Semmiség. - vakartam meg a tarkóm, majd én is beszálltam időközben a taxiba. Lediktáltam neki a címet, majd el is indultunk.

Ahoz képest elég gyorsan írom a részeket. Amúgy hogy tetszett az utalás? Kíváncsi leszek hányan veszik majd észre.