Szerelmi bájital No° 9

Szerelmes levél

Lapis beállt a kocsifelhajtóra, és az ajtót maga után bevágva, betrappolt a házba. Hagyta, hogy a táskája lecsússzon a válláról, és leessen mellé a földre. Lehuppant a kanapéra, és a fejét mélyen a díszpárnák közé temette.

"A gondolataim irányíthatatlanok, hülyét csináltam magamból az egész suli előtt, és ha ez nem lenne elég, Peridot, most miattam fekszik az orvosiban. Valami nagyon komoly gond van velem..." Gondolta kétségbeesetten.

Egy kis önmarcangolás után Lapis úgy döntött, hogy lepihen egy kicsit, hátha az segít újraindítani az agyát. Így hát hagyta, hogy az álom magával ragadja.

°o°O°o°

Lapist pár óra múlva, egy az ajtó felől jövő dörömbölés keltette fel. Ha pontosabbak akarunk lenni, akkor a lány a hang hatására lezuhant a kanapéról. Lassan feltápászkodott a földről, és odabattyogott az ajtóhoz. Mögötte egy elég szarul kinéző Bizmut, és Gyöngy állt. Lapis végigmérte a vendégeit, különös figyelmet szentelve Bizmutnak, majd arrébb állt az ajtóból, hogy beengedje őket.

- Ha nem mondod, hogy másnapos vagy, rá sem jövök... - Forgatta a szemét Lapis miközben becsukta maga mögött az ajtót.

- Először is, mondtam már hogy mennyire tapintatos vagy? Másodszor pedig, jézus Lapis! Gyöngy mondta, hogy nagyon durva napod volt. Mi történt? - Kérdezte Bizmut, miközben helyet foglalt a nappaliban elhelyezett fotelek egyikében, míg Gyöngy egyszerűen csak letérdelt a szőnyegre a kanapé mellé.

- Igen Lapis, mi történt? Eléggé furán viselkedtél ma. - Mondta nyugodt hangon.

Lapis leült a kanapéra, és egy sóhajtást követően belekezdett.

- Őszintén, én sem tudom. Teljesen össze vagyok zavarodva, ráadásul ahhoz képest, hogy milyen jól indult a nap, a végére minden elcsesződött és még Peridot is megsérült. - Hadarta el az egészet. - Ma reggel óta, nem tudom elhessegetni ezeket a gondolatokat P-Peridottal kapcsolatban...

- Milyen gondolatok? - Kérdezte Bizmut.

- A... r-romantikus fajta. - Mondta halkan, majd arcát a kezei közé temette. - E-egész nap csak rá tudtam gondolni. Ma reggel óta mindenre ami vele kapcsolatos úgy tekintek, mintha az a leggyönyörűbb dolog lenne, amit a föld valaha a hátán hordott. És ami ennél is szörnyűbb, hogy... én elkezdtem vele flörtölni a harmadik órán.

Bizmut megsem bírt szólalni. Eltátott szájjal, és tágra nyílt szemekkel hallgatta legjobb barátját. Gyöngy a szája elé kapta a kezét, és egy halványan elpirult. Lapis lassan elvette a kezeit az arca elől, de barátai reakcióit látva, csak még kínosabban érezte magát, így hát újra eltakarta azt.

- Fogalmam sincs mi ütött belém! Olyan... olyan volt mint egy ösztön. Úgy éreztem, mintha meg KÉNE tennem. - Emelte meg a hangját.

- Ember... Te és a törpe. Sosem gondoltam volna... - Szólalt meg Bizmut egy kis hezitálás után.

- Lapis... Én nem tudtam, hogy te így érzel Peridot iránt... - Suttogta Gyöngy megdöbbenve.

- Épp ez az! Sosem éreztem még így senki iránt! Képtelen vagyok irányítani az érzéseimet, a cselekedeteim kiszámíthatatlanok, és ezzel komplett idiótát csinálok magamból. Az hiszem... azt hiszem valaki csinált velem valamit. Mintha valaki megmérgezett volna. De nem halálos méreggel, hanem szenvedéllyel - Mondta Lapis egyre kétségbeesettebben.

- Ember... Szóval azt mondod, hogy nem tudod irányítani a gondolataidat? - Kérdezte Bizmut.

- Igen, Pontosan ezt. Segítenetek kell! Megkell találnom a módját, hogy leküzdjem. Bármi ötlet? - Nézett felváltva két legjobb barátjára.