Házasságra ítélve

Tízedik

Allison

Két héttel később

- Csak egy S betű van írva a dobozra, hova rakjam? - kérdeztem amint befordultam Emmáék új lakásába.

- Biztosan Sam egyik féltve őrzött kincse, tedd be a hálószobába kérlek - intett a folyosó végén található szoba felé Emma, majd egyből visszafordult, hogy be tudja fejezni a poharak pakolását.

Emma megtartotta a szavát, tényleg beköltöztek New Yorkba, a kínai negyed mellett találtak egy lakásnak nem mondható pici kiadó szobát. A hálószobájuk igazándiból még nem készült el, mert a hálózati rendszer nem működik jól ezért ott nincs fűtés, ebből kifolyólag a nappaliba alszanak egy kihúzható kanapén amit nemrég találtak egy bolhapiacon. Sugárzik. Nem igazán láttam valaha is olyan boldognak mint Samuel mellett, ami őszintén zavar. Emma mindvégig tudta, hogy milyen múlttal rendelkezik a párja. Elmondása szerint a szerelem semminek sem szabhat határt. De én ezt honnan is tudhatnám egy kényszer házasságban? Egyet tudok biztosan, a nagyapám hamarosan megkapja a megfelelő donort amire már mióta várt.

Hangos csörömpölés húzott vissza a való világba. Kiszaladtam a konyhába, Emmának vérzett a keze, a földön pedig törött poharak hevertek.

- Ne mozdulj! Mi történt? - Elvettem az asztalról egy üres dobozt és egy rongy segítségével belesepertem a szilánk darabokat.

- Nem érzem jól magamat Allison! - Amint ezt kimondta Emma megrogyott a lába és összeesett előttem. Samuel is megjelent az ajtóban.

- Segíts! - ordítottam. Felemeltük Emmát és lefektetük a kanapéra.

- Mi történt? - kérdezte Sam, fogott egy tiszta rongyot, a csap alá tartotta, majd amint az beszívta a maximális vízmennyiséget csavart rajta egy keveset és Emma homlokára helyezte.

- Elejtett néhány poharat, majd annyit mondott, hogy nem érzi jól magát és elájult. Hívnunk kell a mentőket, nem?

- Az elmúlt hetekben ez sokszor előfordult nála. Látod, már jobban is van! - elkezdett mocorogni, majd halk nyögések hagyták el a száját.

- Hogy érted hogy előfordult már ilyen? Miért nem szóltatok?

- Minden rendben lesz, csak egy kicsit fáradt.

- Samuel, most mondd el mi folyik itt!

- Allison - Emma szólalt meg a kanapén fekve -, terhes vagyok!

- Tessék? Emiatt ájult el? Ez egyáltalán egészséges?

- Nem kell aggódnod, holnap megyünk el orvoshoz, akkor kiderül pontosan hol is tartok. - Emma megragadta a karomat és lehúzott maga mellé a kanapéra. - Ő itt a keresztgyermeked! - A kezemet a hasára vezette, majd rám mosolygott.

- Mióta tudjátok?

- Közel két hete már sejtettük, a tesztet néhány napja csinálta meg - válaszolta Sam.

- Mikor akartátok egyáltalán elmondani?

- A fiúkkal voltál elfoglalva, mellesleg biztosra akartunk menni. Az ultrahang fotóval szerettünk volna meglepni téged!

- Tudod mit, pihenj, majd mi megoldjuk Allisonnal az egész pakolást, úgy is néhány doboz és zsák maradt lent - vetette fel az ötletet Sam. Választási lehetőségem sem maradt, Sam megragadta a karomat és maga elé tolt. Végig mögöttem jött, a liftben pedig kínos pillanatoknak lehettünk a tanúi. A felvonó két sarkában álltunk és a padlót bámultuk. Sok minden kavargott a fejemben, legfőképp az, hogy Emma egy olyan férfitól terhes akivel nem szimpatizálok. Elővettem a zsebemből a telefonomat és megnyitottam a messenger-t. Ashtonnal és Rowannal volt egy közös csoportunk, nem sűrűn kezdeményeztünk beszélgetéseket, de most szükségem volt rá.