Házasságra ítélve

Harmadik

Allison

Már majdnem másfél órája pakolásztam a szobámban, szokatlan volt minden illetve üres. Az ablak mellett helyezkedett el az ágyam, szemben vele egy asztal és végül a szoba másik felében egy ruhásszekrény. Kopár. Szerencsémre néhány kép, rajz, mi több, egy poszter is helyet kapott a bőröndömben, így pillanatok alatt otthonosabbá varázsoltam a helyiséget.

Csak a kedvem nem lett jobb, miután sikerült egy olyan beszélgetésnek a fültanújának lennem, aminek nem akartam.

Kopogtatás törte meg a csendet. Marilyn jelent meg az ajtóban, két köténnyel a kezében.

– Gondoltam,jó lenne egy kis csajos program, hogy megismerjük egymást – felemelt a két kötényt, végül ezt követően rám nézett.

– Pontosan mire gondol?

– Süssünk együtt valami finomat! Hessegessük el a bánatodat – mondta mosollyal az arcán. – Jó figyelj – Marilyn leült az ágyra, majd mélyen a szemembe nézett –, értem én, hogy nem tetszik ez a helyzet, de szeretném, ha egy jó kapcsolat alakulna ki köztünk. Szerintem egy igazán aranyos, és kedves lány vagy. Ezért akarlak jobban megismerni.

– Gondolom, egy kis főzésbe még nem halok bele.

– Ez a beszéd! Gyere! – Megragadta a kezemet, aztán maga után húzott.

Marilyn fiatalosan mozgott, a korához képest csak úgy szelte a lépcsőfokokat, mintha táncparketten lenne. Az internet szerint közel járt az ötvenhez, viszont ezek után tizenöt évet simán letagadhatna. A konyhában is megállt két lábon. Már minden elő volt készítve: egymás hátán sorakoztak a tálak, a hozzávalók.

– Mit fogunk készíteni?

– Házi almás és barackos pitét. Az egyik régi szomszédunk mindig megajándékoz minket rengeteg gyümölccsel, amit mi örömmel fogadunk el. Nincs is jobb, mint házi alapanyagokat használni. Főleg, hogy a fiúk is szeretik. – Lassan rám emelte a tekintetét, kacsintott. – Ashton biztos örülne, ha vinnél neki egy szelettel.

– Meglátom, mit tehetek – húztam mosolyra az ajkaimat gúnyosan. Szívem szerint nem a kezébe, hanem az arcába nyomtam volna az elkészült süteményeket. A lelkem mélyéig gázoltak a szavai.

Elvettem Marilyntől az egyik kötényt és felvettem, megkötöttem hátul,majd vártam az első utasításokat.

– Akkor kezdjünk is hozzá! Valahol itt van a régi receptkönyvem. – Az egyik szekrényben elkezdte keresgélni azt a bizonyos könyvet. Kész rejtély, hogy egyáltalán megtalálta a többi között. Szinte ugyanúgy nézett ki mindegyik. – Még a nagymamám írta a saját kezével. Mindig mindent ebből sütök, főzök. Gondolom, megérted miért bízok meg ebben ennyire – mosolygott rám. Megpróbálta társalgással oldani a feszültséget, de nem jött össze, ezért inkább bekapcsolta a rádiót.

Régi dallamok szóltak, amik tetszettek. Idővel elkezdtem oldódni, otthonosabban mozogtam a konyhában. A barackot kavargattam az edényben, közben pedig hallgattam, ahogy Marilyn énekel.
A kihallgatott beszélgetés által kiváltott rossz gondolatok a múlté lettek, átvették a helyüket azok az emlékek, amikor anyával csináltuk ezeket, viszont azok nem mostanában történtek.. Utoljára talán akkor főztünk együtt, amikor tizenkét éves lehettem. Most újra gyereknek érezhettem magamat.

– Kóstold meg, milyen a barack! A tésztát már elnyújtottam, és a formába is beletettem. – Marilyn rettentő gyorsan dolgozott. Míg én egy dologgal voltam elfoglalva, ő hármat-négyet is megcsinált.

– Isteni – mondtam. Közben fel sem tűnt neki, mennyire is elrepült az idő. A nap már majdnem lenyugvóba volt. Gyönyörűen megvilágította az udvart, és az ott lustálkodó állatokat.