Ameerah Farsiris Medalain Kerrich Nenita szigetének a hercegnője, a trón várományosa. A családja hosszú időkön át uralkodott a szigeten, és a környező kisebb szigeteken. Először volt az, hogy a férfi örökös-Ameerah bátyja-lemondott a trónról. A köte...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
,,Az ember néha nem is érzi, mennyire kimerült, csak akkor veszi észre, amikor a körülmények megengedik, hogy erre is odafigyeljen." -Scott Kelly
Mosolyogva szálltam fel a quinjetre. Meglepődve néztem körbe. Mint egy vadászrepülő belseje. Legalábbis szerintem. Székek, mind a kettő oldalán, középen egy asztal. Elöl a pilóta helye. Különféle műszerek. Van még pár ajtó ami gondolom mosdót, és néhány szobát rejthet. Bevallom tartok egy kicsit a quinjettel való repüléstő. Fogalmazzunk úgy, hogy nem ehhez vagyok szokva. De eddig nagyon tetszik.
-Gond adódott?-kérdezi Natasha.
-Hogyan?-szakadok ki a gondolataim közül.
-Valami baj van?-kérdezi meg újra.
-Oh hogy az.-nevetek fel.-Azon kívül, hogy le lettem teremtve, mert hercegnőhöz nem méltó módon fogok késni, semmi különös nem történt.-hebegem elvörösödött arccal. Natasha ezt betudta a késés kínosságának, de részemről egésze más oka van az elpirulásomnak.
-Javaslom ülj le, ha nem akarsz felkenődni a falra.-mondja Clint sajátos stílusában.
-Igenis uram.-teszem engedelmesen azt amit mondott.
-Helyes katona.-kacsint rám. Elnevetem magam.
Egészen könnyedén szállunk fel. Nem is kell kifutó, egyből a levegőbe emelkedünk, és szinte kilövellünk mint egy rakéta. Kicsit a székembe tapadok, de percekkel később már akár szabadon járkálhatok a fedélzeten. Ahogy a többik is teszik.
-Mit mondott még a felséges király?-vágódik le szó szerint mellém Tony.
-Honnan veszed, hogy mondott még valamit?-húzom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, ezzel leplezve zavaromat.
-Nem hiszem, hogy azért pirultál el, mert késni fogsz. Na halljam?-mosolyog rám ravaszul.
-Jó.-törődök bele.-Áldását adta ránk.-hadarom el gyorsan. Meglepődik szavaim hallatán.
-Elnézést nem hallottam jól. Megismételnéd?-kérdezi szemtelenül. Morcosan nézek rá.
-Megengedte, hogy együtt legyünk.-mondom lassabban.-Így már hallottad?-kérdezem unottan.
-Tökéletesen.-húz magához, és egy csókot nyom a homlokomra. Meglepetten pislogok. A többiek felé tekintek akik csak sokat tudóan somolyognak. Tehát összejátszott velük. A ravasz...
-Mennyi idő mire odaérünk?-kérdezem a vállára dőlve.
-Egy óra maximum.-mondja, közben átkarol és a hajamat simogatja.
