Ameerah Farsiris Medalain Kerrich Nenita szigetének a hercegnője, a trón várományosa. A családja hosszú időkön át uralkodott a szigeten, és a környező kisebb szigeteken. Először volt az, hogy a férfi örökös-Ameerah bátyja-lemondott a trónról. A köte...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
„Inkább meghalok most, mint hogy száz évig éljek tovább nélküled." -Pocahontas
Látszott a hercegnén, hogy meglepődött, de ezt palástolta egy mosollyal. Nem mertem Tonyra nézni, mert féltem a reakciójától.
Mert hát lehet, hogy kevesebb mint egy hónapja ismerem, de ebben az egy hónapban többet tett értem mint bárki a huszonhét évemben összesen. Nem áltatott, nem mondta nekem a sablonos szöveget, miszerint mindem jobb lesz. Átérezte a helyzetemet, és végighallgatott. Őszintén megmondta a véleményét, nem félt attól, hogy hercegnő vagyok. Mert közeledni, még ha ehhez az is kellett, hogy meglőjenek. Tudom, hogy bízhatok benne, és számíthatok rá bármikor. Apámnak is szimpatikus ezt már csak onnan tudom, hogy nem csinált felhajtást, hogy nyilvánosan mutatkoztam vele pont mikor a hercegi pár megérkezett.
Tudom, hogy Tony milliárdos, zseni, playboy, emberbarát, és hatalmas csajozó gép. Persze hogy tudok róla, mert informáltak, és Apám nem kérne meg olyan embereket a védelmemre akikben nem bízik. Ezért sem küldte el őket a merénylet után. Bevallom nem helyeslem, és undorítónak tartom amit Tony tesz vagy tett. Mindenki meg tud változni, ha azért a valamiért, vagy valakiért érdemes. Én nagyon örülnék, ha itt maradna mellettem. Ahogy a többiek is. Szükségem van rá. A közelségére, a pillantásaira, az érintésére. Azt hiszem mérhetetlenül, és reménytelenül beleestem Tony Starkba.
-Nincs kedved sétálni a városban? Elég lapos a hangulat.-biccentek halott rokonaim felé. A hercegné halkan felnevet, majd feláll.
-Szívesen megismerném az országod. Sok jót hallottam már róla. És persze nagyon régen nem vettem részt csajos napon.-mondja, és elcsodálkozik hogy ezt így fogalmazta meg.
-Én soha nem vettem részt csajos napon.-mondom miközben kimegyünk a kriptából, és beszállunk a bejárat előtt álló kocsiba. Annyira furcsán hangzik a mai nyelv a számból. A régies beszédhez vagyok szokva kicsi korom óta.
-Néha visszakívánom a régi életemet. Ahol bolond egyetemista voltam, pasiztam, tanultam, dolgoztam, buliztam.-mondja, és nem törődik a kíváncsi Bosszúállókkal.
-Miért nem vonul vissza?-kérdezi Nat. Katalin rámosolyog. Viszont én válaszolok helyette.
-Vilmos herceg miatt ugye?-kérdezem, mire bólint.
-Ezt hogy kell érteni?-kérdezi Steve, aki mindig szereti hallgatni a régmúlt történéseit. Részben azért, mert jó hosszú ideig jégbe volt zárva.
-Vilmost az egyetemen ismertem meg. A kapcsolatunk nem volt zökkenőmentes. Én egy átlagos lány voltam, míg ő az angol trón várományosa. Többször le akart mondani, azért hogy együtt legyünk. Ebből rengeteg vita alakult ki. Nem voltam jártas a témában, de annyit tudtam hogy nem engedhetem. Nem adhatja fel az egész életét miattam. Inkább váljanak el útjaink, mint hogy cserben hagyja az országát, a népét, és a családját. Nehezen, de elfogadta. Egy időre különváltunk. Vilmost nem lehetett többször lányokkal látni, és részegen kijönni szórakozóhelyekről. Feladta ezt az életmódot. Hónapokkal később felkeresett, hogy van egy utolsó esély arra hogy együtt legyünk. Rengeteget gondolkozott ezen, és addig a pillanatig nem mert előállni vele. Megmelengette a szívemet, hogy hónapokon keresztül csak a megoldást kereste, hogy hogyan is tudnánk együtt lenni. De aztán...-mondja, de az emlék túl erős hogy befejezze.
