Ameerah Farsiris Medalain Kerrich Nenita szigetének a hercegnője, a trón várományosa. A családja hosszú időkön át uralkodott a szigeten, és a környező kisebb szigeteken. Először volt az, hogy a férfi örökös-Ameerah bátyja-lemondott a trónról. A köte...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
,,Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is. -Neill Gaiman"
-Mi a baj?-kérdezi Tony aggódva.-Olyan mintha szellemet látnák.-mondja miközben abba az irányba néz ahova én meredten bámulok.
A bátyám észrevehette, hogy valaki(k) nézi őt. Felkapta a fejét, é körbe nézett. Pillanatokkal később megállapodott a tekintete rajtam. A felismerés látszott az arcán. Az ajkai szétnyíltak ahogy végig mért. Elmosolyodott. Boldognak tűnt, hogy láthat, de közben meglepett volt. Nem tudom mit várhatott, de biztosan nem arra számított amit én tettem. Döbbenten figyelte ahogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon. Hiszen a csillogásban tisztán lehetett látni, hogy könnyezek, még ha az illető a terem túlsó végében is áll. A szívem fájdalmasan összeszorult.
Azt hittem sosem láthatom többet. Azt hittem örökre itt hagyott, búcsú nélkül. Aztán most, váratlanul tíz év után felbukkan ezen a bálon. Miért csinálja ezt? Miért akar kikészíteni?
-Látod azt a férfit?-kérdezem nagyon halkan. Csoda hogy a hangzavarban meghallotta amit kérdeztem.
-Aki téged méreget?-kérdezi visszafordulva felém.-Igen. És nagyon nem tetszik.-fintorog féltékenyen. Jobb esetben elmosolyodnék a gyerekes viselkedésén, de per pillanat nem tudok másra gondolni csak a velem egy légtérben tartózkodó bátyámra.
-Tony...-szólítom meg elkeseredve. Aggódva néz rám.-Ő ott a bátyám.-lehelem. A szeme elkerekedik, és újra a férfi felé fordul. Percekig csak nézi, majd ugyan olyan döbbeneten fordul vissza felém.
-Lehetetlen.-mondja összezavarodva.
-Ő az.-mondom ki tárgyilagosan.-Levegőre van szükségem.-mondom hirtelen. Szinte fojtogatóvá vált a bent lévő légkör. Úgy érzem megfulladok.
-Gyere kikísérlek.-nyújtaná a kezét, de én elutasítom.
-Egyedül megyek.-jelentem ki keményen. Nem tud mit csinálni, mert ez parancsnak hatott.
-Fenébe a felsőbbrendűséggel.-morogja.-Akkor is veled megyek.-néz rám eltökélten.
-Nem. Itt maradsz és szólsz a szüleimnek. Kérlek Tony.-fogom könyörgőre a hangomat.
A testtartása felenged, és enyhülni látszik az arckifejezése is. Halványan elmosolyodik, majd az arcomhoz nyúl. Letöröl az ujjával egy kósza könnycseppet az arcomról. Lehunyom a szeme, és én is elmosolyodom. Felém hajol, és megpuszilja a homlokomat. Fenébe az etikettel. Úgysem látja senki.
-Annyira erős vagy.-suttogja az ajkát továbbra is a homlokomon tartva. A leheletétől kiráz a hideg.-Csak meg szeretnélek védeni.-mondja halkan.
