A Forgotten Hero

6. rész

Shoto szíve leállt egy pillanatra.
-Anya, és apa? Így találkoztak?.. és szerették egymást? Mi.. mi ez az egész?-a papíron olvasott szavak, amik mondatot alkottak alig akartak eljutni a fiú agyáig. A szokásos szív dobogásának felborulása és a tübőben szorult összes levegő kísérelte mindezt.

Vissza Reihez és Enjihez

-Örülünk, hogy találkoztunk, Enji!-álltak fel Rei szülei.
-Én is örülök a találkozásnak!-a tisztelettudó férfi felállt kezetfogott az apával és megcsókolta az anya kezét, majd elmentek és kettesben maradt Reivel.

-Kedves szüleid vannak.-mondta miközben nézte a hazatartó szülőket az ablakon keresztül.
-Tudom. Nagyon szeretem őket.-mosolygott a már alig látszódó idős házaspárra.

-Mondcsak.. lenne kedved.. legközelebb eljönni.. velem? Piknikezni, vagy valami?-jött zavarba Enji, hisz beleszeretett Reibe.

-..Igen, persze.-mindketten a pír öntötte arcukkal sétálltak egészen Rei házáig, viszont az utolsó 10 méternél megállította Enjit.

-Figyelj, nem búcsúznánk el itt?-lépett a férfi elé, s szemébe pillantott, ami számára elég magasan volt.
-Miért, már itt is vagyunk?-nézett szét a házakra.-Nem azt mondtad, hogy fehér házatok van?
-Igen~, de a nővérem elég aggódó típus, ezért, ha egy fiút hozok haza, szemeivel megtudna ölni.-vakarta tarkóját.
-Megértelek. Nekem is van hasnolnó barátom.-ajkait egy lágy mosolyra perdítette.
-Akkor, majd találkozunk.-tette ugyanezt Rei.

-Szia!-majd Enji visszafordult és elment abba az irányba, ahonnan jöttek, Rei szépen óvatosan besétállt a lakásba, igyekezve, hogy Rin ne vegye észre. Persze az ilyen dolgok sosem sikerülnek neki.

-Szia Rei.
-Rin-chan.-markolászta tarkóját.-Szia!
-Hogy-hogy ilyen boldog vagy?
-Mi? Ezt honnan veszed?-engedte el tarkóját, majd kezét hagyta lógni teste mellett.
-Az utóbbi napokban elég boldogtalan voltál, mostmeg hirtelen úgy viselkedsz, mint aki szerelmes.-Rei szemei megdermedtek. Tudta, hogy milyen jó emberismerő, de hogy még az érzéseit is látásból tudja?
-Fején találtad a szöget.-hajtotta le fejét.

-Ki az?-hangja kissé megváltozott, mintha ma este merényletre készülne.
-Nem, Rin-chan! Félre értessz!-kezdte myugtatgatni.-Először azt hittem, hogy a srác az valami őrült! De ma találkoztam vele és asszem belé szerettem.-Rin nem mondott semmit csak odalépett Reihez és megölelte. Rei lepődötten fogadta Rin cselekvését, de végülis erre volt szüksége.

-Vele fogsz összeházasodni?-szólalt fel egy pár másodperces csönd után.
-Hhogy mi?-kapta el fejét mellkasáról, szíve majd kiugrik a helyéről. Erről, hogy szerzett tudomást? Nem is járt a szobámban! Vagy mégis? Nem szokása az ilyen.. akkor hogy?

-Anyáék mondták el, mielőtt a levél elolvasásával kezdenél gyanúsítani.
-Dehát akkor honnan tudsz a levélről?
-Szokás ilyenkor.

Másnap

-Na és Mr. Todoroki mikor lesz az esküvő?-szűrcsölt bele kávéjába.
-Nagyon vicces vagy ma Rin. Én egy nyári estére gondoltam, amikor minden olyan nyugodt, de mégis tüzes.-vezette fel gondolatát séta közben.

-Értem. Legyen június 21-én.
-Miért pont akkor?-kérdőn vizslatta a lány arcát, ki válaszolni készült.
-Akkor van a nyári napforduló. Ez lesz ez az a nap, amikor a  leghosszabb a nappali órák száma.
-Ez nagyszerű! Akkor június 21-én lesz!-mondta örömmel hangján.

-Megjöttem.-zárta be maga mögött az ajtót.-Mész valahová?
-A párommal megyek piknikezni. Szerinted jól nézek ki?-igazítgatta a ruháját.

-Rei.-mondta ki nevét hűvösen.

-Igen?-nézett Rinre. Aranyosan kikerekedtek szürke szemei, amivel a lányt fürkészte.

-Gyönyörű vagy.-kijelentésére fogta és megölelte Rint.

-Úgy gondolod?-pislogott könnyes íriszeivel Rin szemeibe.
-Igen. A húgom vagy.-simította végig kezét hófehér haján.-De mégha nem lennél az, akkor is az lennél. Számomra.
-Köszönöm Rin-chan! Akkor majd jövök! Szia!-felkapta retiküljét, és már az ajtót zárta be maga után.