𝐓𝐇𝐄 𝐔𝐍𝐁𝐄𝐀𝐓𝐀𝐁𝐋𝐄

~ 05. Könnyes búcsú ~

"Napnyugta és éji csillag,
Senki se jajongjon értem.
Nem várom, hogy sirassanak,
mikor a tenger lesz végső fészkem.
Alkony és éji harang,
majd eljön a sötétség.
Nem kérek én könnyes búcsút,
ha az örök létbe térnék,
végtelen lesz nékem
az idő és hely,
az áramlás majd visz tova.
Bár találkoznék teremtőmmel,
ha az utolsót üti az óra!"

✧

Alessia

Pár nappal Hope születése után, vissza tértünk Asgardba. Minden lakos nagy szeretettel üdvözölt minket. Loki boldog volt, ahogyan én is, de ez a boldogság egészen két hétig tartott, azaz máig.

Nehéz időszak telepedett le Asgard lakósaira, mikor megtudták, hogy királyuk Odin, örökre eltávozik az élők közül. Lokinak és Thornak a legnehezebb, hiszen szeretett apjuktól kell búcsút venniük. Két héttel ezelőtt nagy volt a boldogság, megszületett első közös gyermekünk, a lányunk, Hope, aki egy angyal.
De most mégsem lehetünk boldogok, nem lehetünk, mert gyászolni fogunk.

A szobánkban az ablak előtt állva, fürkészem a népet. A gyerekek ide-oda rohangálnak, élvezik a verőfényes napsütötte időt.
Az idősebbeknek viszont, nincsen jó kedvűk, érzik, hogy hamarosan eljön az a pillanat, mikor búcsúzniuk kell szeretett királyuktól.

Egy könnycsepp gördült végig arcomon, ami másodpercekre rá a padlón csattant.

- Lassan indulnunk kell, kedvesem!- jött be halkan a szobába az én drága férjem.

- Rendben.- szólaltam meg csendben, de nem pillantottam rá. Egy kis szünet után megszólalok. - Na és hogy vagy?- fordulok irányába.

- Az igazat megvallva, sehogy. Nem tudom még, mit fog kiváltani belőlem apám halála.
Voltunk mi már rosszban is, és jóban is.
Az utóbbi időben sikerült helyre hoznom a kapcsolatomat apámmal, mégha tudom is, hogy valójában, nem is ő a vérszerinti apám.- itt megállt, majd elgondolkozott, és újra folytatta.
- Tudod drágám, mutatkoztam én már Odinson ként és Laufeyson ként is.
Mára már, csak Odinson ként mutatkozok, és lehet nem vagyok egy igazi asgardi, de büszke vagyok arra, hogy ilyen családban nőhettem fel. Ezt eddig még magnak sem vallottam be, de a kislányunk miatt, és miattad kedvesem, megtanultam máshogy látni a világot.

- Én már a kapcsolatunk elején éreztem, hogy benned lapul valahol jóság, amit végül sikerült szabadra engednem...
És az emberek már nem úgy figyelnek fel rád, mint egy gonoszra. Nem. Teljesen máshogy tekintenek rád. Méghozzá úgy, mint egy jó szívű Istenre. Mert bizony Loki, te egy jó szívű ember vagy, és ezt már szinte mindenki tudja az egész világon!
Az emberek, akik a Földön élnek, mikor megtudták, hogy gyermeked született, egyből megváltozott rólad a véleményük. Látták, hogy jó ember vagy, és azt nem tudom, hogy hogyan látták, de minden bizonnyal még a mai napig te vagy az est fénypontja az esti hírekben.- léptem hozzá közelebb halvány mosollyal az arcomon.
- Szeretlek és szeretni is foglak, míg te az enyém vagy, én pedig a tiéd!

Már majdnem ajkaink egymást érintették, mikor Hope angyali hangja fel sírt álmából.
Egyből a bölcsőhöz léptem, majd óvatosan karomba vettem kislányunkat. Hiába ringattam kistestét, ő akkor is torka szakadtából üvöltött. Éhes volt, de egyből megnyugodott, mikor táplálék jutott szervezetébe, amit anya tejnek hívnak.
Loki kezébe vette Hope-ot, egyik karjában kislányunkat tartotta, másikban pedig a cumisüveget. Leült az ágyra, majd etetni kezdte a kis csöppségünket.

A hosszú folyosót, hangos lépteink cipő kopogása töltötte be. Odin hálójához tartottunk mindannyian.
Előttünk csörtetett Thor és a húgom, valamint Magni, aki apja karjai között pihent.
Hátul ballagtunk mi. Hope csendesen aludt kezeimben, ezért nem is szóltunk egymáshoz. Ha mégis beszédre nyitotta valamelyikünk a szánkat, azt suttogva tettük meg.

- Szép családunk lett!- szólalt meg Odin, amint betettük lábunkat szobájába.
- Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nekem volt alkalmam találkozni utódaitokkal, az unokáimmal. Két gyönyörű gyermek, akik a családunk fényei.- érzékenyült el Odin hangja, majd egy kis szünet után folytatta.
- Édesanyátoknak nem adatott meg ez a lehetőség.- fordult fiai irányába.
- Ő nem láthatta unokáit, ő nem látta azt, amit én. Nem látta azt, hogy Loki jó útra tért.- sétált közelebb Lokihoz, aki mellettem áll és a kezemet szorongatja. Bevallom egy kicsit fáj, őszintén nem érzem ujjaimat.

- Apám, én...- szólalt meg Loki, de belészorult a szó.

- Szeretlek titeket fiaim! Szeretlek mindnyájatokat!- Odin szeméből kigörbült egy-két sóscsepp, amik végig folytak szép lassan orcáján, majd a padlóra csöppentek.

Ezután a többieknek és nekem is könnybe lábadt a tekintetünk. Nehéz időszak lesz ez Asgard számára, és kemény idő lesz ez nekünk. Elveszítjük Odint, elveszítjük királyunkat. Ki lép vajon majd a helyére? Thor? Ő nem szeretne uralkodni. De akkor ki? Loki? Ő sosem akarta trónt, csak egyenlő akart lenni a bátyjával. Mindegy is, a döntést meghagyom Odinnak.

- Itt az idő gyermekeim! Menjünk!- lépett ki szobája ajtaján a Mindenek Atyja.

Csöndben követtük Odint a szivárvány hídig.
Mögöttünk halkan egymás mellett felsorakozva álltak az Asgardiak.
A király Thorhoz és a húgomhoz lépett először. Óvatosan kezébe vette Magni-t, aki nagy szemekkel figyelte végig nagyapját.

- Egy az egyben rád hasonlít, ő pontosan ugyan olyan, mint te Thor kiskorodban! A szemei a tiéidet örökölte. Egy nap, nagy harcos és király válik belőle!- halkult el, és vissza adta Magni-t, Thornak.

A király ezután elénk lépett.
Kezemből gyengéden magához vette unokáját, ugyan úgy, mint Magni-t. Mosolyogva fürkészte Odin Hope-ot, majd ránk emelte tekintetét.

- Ő egy igazi angyal! Vigyázzatok rá!- érzékenyült el a hangja.
- Felnőtt korában nem fog rám emlékezni, sosem fog már megismerni, de egy nap talán mesélni fogtok neki a családunk történetéről. Akkor majd tudni fogja, hogy ki is volt az ő nagyapja.

A szívem összeszorult. Túl kevés időt töltöttem el Odin-nal, és most már nem tudom be pótolni. Hamarosan itt hagy minket, és Lokit nézve nem tudom mi lesz ezek után. Hosszas gyászolásnak nézünk elébe.

- Búcsút kell hát vennünk egymástól, de ne szomorkodjatok! Legyetek boldogok és élvezzétek a jelent, mert nem tudhatjátok mit hoz majd a jövő!- mondta Odin hangosabban, és közben hol minket, hol a népet fürkészte.
Nézettek az égre, majd onnan fogok rátok nézni!- mutatott az ég felé, majd halványodni és csillogni kezdett, majd eltűnt. Az egén megjelent egy fényes csillag, pont ott, ahová az előbb mutatott Odin.

A legfényesebb csillag lett belőle.