𝗜𝗡𝗦𝗧𝗔𝗚𝗥𝗔𝗠 | 𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸✓

𝟐𝟕

Jungkook szemszöge:

-Tudod azt hittem hogy Jimin haragudni fog rám - ült le mellém Yoongi. Megbeszéltük hogy találkozunk és a legjobb választásnak ez a pizzázó jutott.

-Miért nem haragszik rád emiatt? Taehyung képes lenne engem megölni. - forgattam meg szemeimet.

Már tegnap óta furcsálltam, hogy Yoongi milyen lazán kezeli az egész helyzetet. És az is feltűnt, hogy Jiminnel ugyanolyan a kapcsolatuk mint eddig.

-Tudod, Jimin egy érdekes személyiség. Írt nekem még a találkozásunk estéjén. - itt egy kicsit értetlen fejét vágtam. - Tudod amikor elkéstem.  Rámírt azzal, hogy miért nem votlam ott időben és hogy legyek vele őszinte, hisz tudod hogy én mindig időben ott vagyok - bólintottam. - Na igen. Én elmondtam neki hogy veled voltam, viszont mikor azt hittem hogy ennyivel békén hagy tovább kezdett kérdezni. Én pedig kitálaltam neki. Mondjuk úgy hogy kiakadt és csinált valami, amiről ha lehet inkább nem beszélek. Viszont rá egy napra találkoztak Taehyunggal és mindenről beszámolt neki. Mármint megmutatta Taehyungnak amit én írtam neki. És Jimin tegnap elmesélte hogy voltak inni, amivel semmi baj, hisz Taehyung felejteni akart - mondta, mire könnyes lett a szemem. - Jimin pedig azért nem haragszik rám, mivel egy remek napot töltöttem vele annak ellenére is hogy hazudtam, de aztán őszinte voltam vele és sikerült megbocsátania. Nem mondom hogy nem haragudott rám ő is, mivel de nagyon is de nem olyan sok ideig, és mint mondtam csinált egy nagyon rossz dolgot magával idegességében - nézett le kezére majd vissza rám és felállt az asztaltól. - Tudod, szerintem menj el Taehyunghoz. És amit még pár hónapja elkezdtünk azt most és mindörökké hagyjuk abba. - ütögette meg vállam, majd végleg otthagyott.

Igaza van. Túlságosan is. Elmegyek Taehyunghoz megbeszéljük ezt az egészet és Yoongival pedig vége ennek az egész baromságnak.

*+*+*+*

És ismét itt vagyok a hatalmas fehér ház előtt. Az ismerős Kim ház. Mondanom sem kell hogy mennyire izgultam. Nem merek csengetni, mert félek hogy nem nyit kaput. Képes lenne rá.

Annyira hiányzik az egész lénye, hogy azt el nem tudom mondani. Hiányzik a csókja, ami akkor volt amikor átjöttem hozzá csak azért hogy megcsókoljam, nem tudom milyen oknál fogva. Hiányzik a hangja. Hiányzik Ő. Képes lenne nekem megbocsátani?

Remegő kezemet már éppen érintettem volna a csengőhőz, de abban a pillanatban magam mögül hangos zenét hallottam és sok fiú nevetését. Az egyik nevetés kitűnt a többi közül. Ismerős volt.

-STRAY KIDS! - fordult be egy fekete tető nélküli autó az utcába, benne nyolc fiúval és közben hangosan hallgatták a Double Knot-ot. Elkuncogtam magam a látványon, majd arra lettem figyelmes hogy a fekete autó megáll a ház előtt.

-Jungkook! - futott hozzám Taehyung tesója, Hyunjin. - Hát te? Taehyung azt mondta nem beszéltek. Szegény nagyon maga alatt van.

-Igen, ezért vagyok itt. Szeretnék vele beszélni egy fontos dologról - húztam el a szám.

-Hát, figyelj. Mi a fiúkkal grillezni fogunk, ha gondoljátok csatlakozzatok később, de előtte beszélj vele - ütögette meg vállam, majd intett a többi fiúnak hogy jöjjenek ide.

-Jeon Jungkook - nyújtottam a kezem egy szőke göndörhajú fiú felé. Gondolom a bandában ő a csapatvezető.

-Bang Chan - rázott velem kezet. - Ők pedig - mutatott a mögötte lévő hat fiúra. - Seungmin, Jisung, Felix, Minho, Changbin és Jeongin - miközben a neveket sorolta az összes fiúval kezét ráztam.

-Hát örülök a találkozásnak - mosolyodtam el, majd Hyunjin felé fordultam. - Nyitod a kaput?

-Ja, persze - mondta, majd előhalászta a kulcsot a zsebéből és előre engedett. - Menj be nyugodtan, nyitva van - utalt a bejárati ajtóra.

Bólintottam, s elindultam a hatalmas ház ajtaja felé. Rettegek. Mivan ha elküld és soha többé nem akar majd látni?

-Taehyung! - léptem át a küszöböt és amilyen halkan csak tudtam mentem beljebb a házban.

Mivel a konyhában nem volt és a nappaliban sem, ezért felmentem az emeletre és ott kezdtem el keresni. Voltam már itt, hisz volt hogy próbák után csak átjöttem, viszont az emeleten még sosem jártam.

Elmentem egy ajtó mellett amire az volt írva hogy "official Hyunjin", amin halkan elkuncogtam magam. A vele szemben lévő ajtón viszont megtaláltam a keresett személyt, hisz gyönyörűen oda volt festve Taehyung neve a fehér ajtóra.

Egy pillanatra kirázott a hideg, viszont aztán a - még mindig - remegő kezemet a kilincshez emeltem és lenyomtam azt.

-Jungkook? - kapta fel a fejét Taehyung. Számítógépe mögött ült, s fején hevert egy fehér fejhallgató amit érkezésemkor levett magáról. - Te mit keresel itt?

-Hozzád jöttem - mondtam hatalmas gombóccal a torkomban. Ha tovább néz rám így nem fogom kibírni hogy ne sírjam el magam. Viszont ahogy láttam ő is sírt, mivel egy pár zsebkendő hever az asztalán és a szemei is pirosak.

-Gyere beljebb - mondta és az ágyához sétált.

Beljebb mentem és megcsapott az a tipikus Taehyung illat, amit annyira szeretek.

-Miről szeretnél beszélni? - kérdezte közben az ujjaival játsszadozott. Valószínű hogy ő is olyan feszült most mint én.

-Sajnálom. Sajnálom, oké? - kezdtem el sírni. Egyszer én is lehetek gyenge, nem? - Taehyung nem tudom miért nem voltam veled őszinte. Én féltem hogy utálni fogsz ha megtudod. És most azért utálsz mert nem voltam veled őszinte és mert hazudtam, ráadásul nem is tőlem tudtad meg. Tudom hogy nagyon rossz ember vagyok, de kérlek ne haragudj. Én nem tudtam mit csinálok és miért. Yoongival ez az egész egy hatalmas baromság volt, nem gondoltam bele soha hogy mennyire nagy hülyeséget is csinálunk. Tényleg sajnálom, Taehyung - mondtam végig sírva egy pillanig sem ránézve, mivel nem mertem. Fáj, nagyon fáj hogy nem tudtam ezt az egészet neki előbb elmondani és hogy mástól kellett megtudnia.

-Jungkook én nem tudom mit mondjak - mondta ő is sírva. - Haragszom rád, az nem is kifejezés, de értékelem hogy eljöttél hozzám megbeszélni ezt az egészet. Sokat gondolkoztam azóta amióta voltam inni Jiminnel és arra a döntésre jutottam hogy kapsz még egy esélyt hogy bizonyíts hogy nem vagy te rossz ember, csak egy kicsit elment az eszed - mosolygott rám halványan és egy zsebkendőt nyújtott felém, amibe kifújtam az orrom. - Remélem ezentúl őszinte leszel velem Jungkook. Tanulj a hibádból - állt fel az ágyról és az ajtóhoz sétált.

-Akkor kapok még egy esélyt? - néztem rá egy kis reménnyel a szemeimben.

-Igen, kapsz. De még mindig haragszom rád.

-Megérdemlem - sóhajtottam.

-Meg hát, de most gyere menjünk le a többiekhez.