Változó barátság

IV.

~Anna szemszögéből~

Elpakoltunk teljesen az asztalról. Próbáltam elterelni a figyelmemet arról ami az előbb majdnem megtörtént...Miről beszélek? Semmi nem történt volna meg. Csak közel hajolt hozzám...ennyi...semmi más. Elvégre jó barátok vagyunk,akkor miért nem hajolhatna közel hozzám? Még ha majdnem meg is csókoltuk egymást....Nem...nem az lehetetlen...
Elakartam hessegetni ezeket a gondolatokat amikor megszólalt Noah:

Noah: Szerintem nekem haza kéne mennem.
Én: Mi? Most? Még túl korán van!
Noah: Rendben akkor még maradok,de mit csináljunk?
Én: Mondjuk...mondjuk nézhetnénk egy filmet.
Noah: Benne vagyok! De milyen filmet?
Én: Legyen ro...
Mielőtt befejezhettem volna a mondatom Noah rögtön közbe vágott.
Noah: Horror!
Én: Neeee,tudod,hogy nem szeretem a horrort!
Noah: Hát de azért a horror sokkal jobb mint egy nyálas romantikus film.
Mondta mire felnevetett.
Én: De ne már!
Noah: Hát jó akkor elmegyek!
Tudtam,hogy színlel. Megfogta a dzsekijét,felvette a cipőjét és elindult az ajtóhoz. ,,Úgyse fog elmenni!" Gondoltam magamban. Majd amikor lépett volna ki az ajtón utána kiabáltam:

Én: Ahh jó legyen! Horrort nézzünk!
Rögtön egy 180°-os fordulatot tett.
Noah: Na ez már jobban hangzik!
Elmosolyodott és levette a cipőjét,a kabátját is letette és a kanapéra huppant. Leültem mellé.
Én: De utállak téged!
Noah: Nem,nem utálsz engem!
Én: De igenis utállak!
Karbatettem a kezem mire ő felém fordult.
Noah: Majd azt meglátjuk!
Én: Eszedbe ne jusson megtenni!
Noah: Ugyan mit?
Mosolyodott el ravasszul. Felálltam mire ő is felállt.
Én: Ne gyere közelebb!
De már késő volt. Noah lefogta a kezeimet,megfordított és ráfeküdtünk a kanapéra. Ő rajtam feküdt én meg alatta....

~Noah szemszögéből~

Pakolás után rögtön elgondolkoztam valamin....én majdnem megcsókoltam a legjobb barátomat? Mi a franc ütött belém? Én tényleg nem vagyok normális! Mi van velem? Az nem lehet,hogy az érzéseim kezdenek megváltozni....vagy mégis?

Pár perc gondolkodás után megszólaltam:

Én: Szerintem nekem haza kéne mennem.
Mi van? Ezt most miért mondtam? Nem akarok elmenni!
Anna: Mi? Most? Még túl korán van!
Tudtam,hogy nem fog elengedni.
Én: Rendben akkor még maradok,de mit csináljunk?
Anna: Mondjuk...mondjuk nézhetnénk egy filmet.
Én: Benne vagyok! De milyen filmet?
Anna: Legyen ro...
Tudtam,hogy mit akar nézni. Isten ments,hogy én is romantikus filmet nézzek! Nem hagyhattam ezt annyiban,ezért közbe vágtam.
Én: Horror!
Anna: Neeee,tudod,hogy nem szeretem a horrort!
Igen,hát persze,hogy tudtam. De ha félni fog akkor oda fog bújni hozzám...na jó nekem teljesen elmentek otthonról!
Én: Hát de azért a horror sokkal jobb mint egy nyálas romantikus film.
Mondtam mire felnevetett.
Anna: De ne már!
Én: Hát jó akkor elmegyek!
Ez a taktika mindig bejön. Nem egyszer csináltam már ezt. Megfogtam a dzsekimet,felvettem a cipőmet és elindultam az ajtóhoz. Amikor léptem volna ki az ajtón utánam kiabált:

Anna: Ahh jó legyen! Horrort nézzünk!
Rögtön egy 180°-os fordulatot tettem. Tudtam,hogy be fog válni. Azért a profizmus meg van bennem ezen a téren.
Én: Na ez már jobban hangzik!
Elmosolyodtam és levettem a cipőmet,a kabátomat is letettem és a kanapéra huppantam. Leült mellé.
Anna: De utállak téged!
Én: Nem,nem utálsz engem!
Anna: De igenis utállak!
Karbatette a kezét mire én felé fordultam.
Én: Majd azt meglátjuk!
Anna: Eszedbe ne jusson megtenni!
Gondolta,hogy mit akarok.
Én: Ugyan mit?
Mosolyodtam el ravasszul. Felállt mire én is felálltam.
Anna: Ne gyere közelebb!
De már késő volt. Lefogtam a kezeit,megfordítottam és ráfeküdtünk a kanapéra. Én rajta feküdtem ő meg alattam....
_________________________________________

Sziasztok! Tudom rég volt rész,de itt van egy új! Remélem,hogy tetszeni fog nektek! A hibákért bocsi! Ha tetszett akkor azt egy  💫-gal jellezd!