Wait for me

Elvette

Hagytam magam, de csakis azért mert szükségem volt a pénzre. Egy olcsó szajhának hihet, s igazán annak is tűnök amiért hagyom magam. Persze lehet meg fog unni, ugyanis nem vagyok túl profi semmiben. De nem is lehetek, hisz a tapasztalatom kb a béka segge alatt van több méterrel. Próbálkozom azért, de nah... nem tudok mindent. Ám úgy tűnt valahogy, hogy ez a férfit cseppet sem zavarta, vagy csak nem vett róla tudomást. Ingemet is minden szégyenérzet nélkül tépte szét, hogy aztán élvezkedőn simítson végig rajtam, néhol jól belém marva. Éreztem én, hogy fel van ajzva, nagyon is, csak azt nem értettem, hogy miért kell fájdalmat okoznia.
- Neked kell a problémát megoldanod.. - hangja már kissé másként csengett. Nem esett le rögtön mit akar. Aztán meg már igen s hiába tiltakoztam volna akkor is maga elé kényszerített, akkor id elvárta azt amit nagyon nem akartam megtenni. Nem volt rest kicsatolni övét s lehúzni zippzárját. Türelmetlen volt nagyon. Tettei, szemei, minden csak ezt sugallta. - Ha megharapsz nem köszönöd meg amit kapsz. - fenyegetett meg, holott még éppen csak hozzá akartam érni. Miután megtettem furává vált tekintete. Akkor még jobban mikor csupasz valóját kiszabadítottam boxere fogságából. Onnantól kezdve tudtam, hogy muszáj lesz leküzdenem hányingerem s minden mást is. - Na mi lesz? - ez volt az a pont ahol tovább léptem.
Szépen szólva is átlagon felüli méretéhez hajoltam és... pár pillanat gondolkozás után végignyaltam rajta. Először csak egyszer, majd egyre többször és mikor őkelme fura hangon felsóhajtott számba vettem őt. Ez az első eset, hogy ilyet tettem. Ahogy a folytatás is az volt. Megtettem minden tőlem telhetőt s úgy tűnt élvezi elhurcolóm a munkálkodásom. Néhányszor lentebb tolta fejem minek hatására majd meg fulladtam, de szerencsére csak majdnem. Túléltem. Elhurcolóm csak élvezkedett miközben én így dolgoztam rajta. A kocsi is nem sokkal ezután lassított le s jelezte a sofőr, hogy megérkeztünk. Mire elhurcolóm közölte, hogy csak álljon be a garázsba ahonnan aztán húzzon el és ne is engedjen oda senkit. Nem kellett sok hozzá, hogy elhúzza fejem magától.
- Ügyetlenséged ellenére érted a dolgod. - fájt fejem ahogy így hajamba markolt.
Nemes egyszerűséggel eztán az ülésre rántott, lökött, hogy aztán sietve szabaduljon meg alsóruházatától s másszon rám. Nem finomkodott túl sokat mikor nyakamra tapadt, de akkor sem mikor mellkasom csókolta, sem akkor mikor úgy tűnt fel akar engem készíteni magára. Pedig esküszöm egy kis ideig úgy tűnt odafigyel, de aztán ez valahol elveszett. Pedig egy picit jó volt még nekem is. Akkor martam belé igazán, s akkor szabadultam volna legjobban mikor behatolásra került a sor. Fájdalmam mérhetetlen magasságokba szökött, még könnyeztem is. Semmit nem segített az, hogy a behatolást követően megállt, várt s ott csókolt, harapdált ahol éppen ért engem. Mikor aztán úgy éreztem szűnni kezdene a kín akkor mozdult meg bennem. Mintha csak érezte volna, hogy mi megy végbe bennem. Onnantól kezdve nem volt megállás. Ugyan lassan kezdett mozogni, de ez egyre csak fokozódott és.. szégyen, de közben olyan hangokat produkáltam mint a jól fizetett ribancok akik élvezik amit csinálnak. Nem tudom hogy s mikor, de élvezni kezdtem a dolgot. Soha életemben nem éreztem még ilyet. Hisz igaz, nem is ért még senki úgy hozzám mint ez a férfi.
Éreztem mikor a végén belém robbant s morgott közben mint egy felbőszült vad, ahogy akkor is tudatomnál voltam mikor szinte vele egyszerre mentem el én is, ám az az utáni dolgok már ködbe vesznek.

- Mi a jó istent műveltél már megint Namjoon?
- Nem mindegy az neked? Csak lásd el a fiút és kész.
- Nem mindegy bazdmeg! Nézd már meg mit művtelél vele!

Két férfi vitázott, s ez még csak a kezdet volt.

- Tudom. És?
- Még kérdezed? Szerencsétlent ájulásig dugtad és még van képed hülye kérdéseket feltenni?
- Ugyan Jin,  csak lásd el és kész. Különben is ez a dolgod. Orvos vagy nem?
- Már nem, de mindegy. - a férfi kinek festett szőke haja volt, néhány pink tincsel megzavarva - Csakis azért segítek mert a testvérem vagy. Most pedig húzz innen. - egy szobában voltak melyből a morcosabbik ki lett zavarva.

Mikor először felnyitottam szemeim azt sem tudtam hol vagyok. Persze aztán sem. Egy ágyon voltam, ám megmozdulni csak egyszer mozdultam és akkor is iszonyat fájdalom nyilallt alfelembe. Igazán nem volt jó érzés. Gondolkoznom sem kellett, hogy miért van. Tudtam. Éppen ezért sírtam el magam. Tudom miért tettem, miért hagytam, ahogy azt is tudtam, hogy én ezt nem fogom bírni. Kell nagyon a pénz, de inkább az adósok börtöne vagy a halál mintsem újra átélni mindazt ami történt. Igen, egy ponton élveztem én is, ezt nem tagadom, de akkor is... A fájdalom és a szégyen most sokkal nagyobb.