A sors hívó szava

1.fejezet: Új kezdet

Írói szemszög:

Lloyd Nya támadásai elől tért ki, amikor Dereth nagy zajjal berontott és kijelentette, hogy hideg van.

- Nem lehetne halkabban? - suttogta hangosan a szőke fiú, miközben kigáncsolta ellenfelét, aki pillanatok alatt újra lábra pattant. - És ételt hoztál?

- Igen, de elvették - válaszolta Dereth, miközben Lloyd legyőzte Nyat, aki helyét Bella vette át.

- Mert megint feltűnősködnöd kell, nem igaz? - kérdezte a robotnő, ahogy hátraugrott a szőke támadása elől. - Már vagy egy hete nincs normális ételünk. Ez így nem mehet tovább!

- Halkabban! - szólt a nőre Nya. - Még felkelted őt - mutatott a lány az alvó Elinára, akinek már a rövid barna tincsei eltakarták az arcát. A lány megfordult, mintha éppen csak felkelni készülne, de végül újra megpihent.

- Nos, úgy látszik jól halad Lloyd kiképzése - mondta Dereth, ahogy elnézte a harcban felülkerekedő szőke fiút.

- A tudat, hogy jobb életet akar, a családjának elég erősen hajtja - vélekedett Misako, ahogy látta, a fia megállítja Bella öklét a kezével. - Aztán ott a bosszúvágya a barátai miatt. Ez a kettő nem jó kombináció. Amikor utoljára ilyesfajta elszántságot láttam... - majd a nő megállt, mintha csak visszaemlékezne valamire. - A férjem a sötétséget választotta...

- Ha ez megtörténik vele, majd visszaverem a seggét a fénybe - szólalt meg egy ismerős, álmos hang. Elina volt az, aki mégis úgy gondolta, hogy felkel. A lány álmosan dörzsölte meg a szemeit, míg Lloyd, legyőzve Bellát, odasétált hozzá és leülve mellé átölelte őt.

- Hogy vagy? Nem akarsz visszaaludni? - suttogta a lány fülébe, ahogy az megrázta a fejét. - Akkor gyere, menjünk ki a szabadlevegőre, a tetőre - mondta hátrébb állva és a lány felé nyújtva a kezét. Így kézen fogva elindultak, annyira csendben, hogy az egyetlen, amit hallani lehetett az Elina földig érő szürke köpönyegének sistergése.

- Nincs infó Skylorról és arról, hogy áll az elemi mesterekkel? - kérdezte Nya, mire Bella csak megrázta a fejét.

~~~

Harumi idegesen állt a liftben, mert fogalma sem volt mit tegyen. Úgy tűnt Lloyd és a testvére eltűntek a föld felszínéről, mintha meghaltak volna. A robotja, Mr. E, mint mindig, csöndben állt mellette és nem kotyogott ki semmit, amikor felértek, nem mint Ultra Viola szokta.

- Garmadon Császár, - térdelt le az Oni előtt - a város tüzetes átfésülése... nem járt eredménnyel, ahogy a másvilági portáloké sem.

- Sehogy se fér a fejembe... egy holmi lány legyőzött engem egész ninjago előtt. Lehet enyém minden hatalom és lehet övé semmi, de nem tudom térdre kényszeríteni az embereket...

- A testvérem nem egy holmi lány - csúszott ki Harumi száján a mondat. - Évekig terveztem, hogy verjem át és így is... az utolsó pillanatban áthúzta a számításaimat - próbált javítani előző mondatán a lány.

- Akkor mégis mit ajánlasz? Mit tegyek? - fordult felé a férfi.

- Őt itt azzal a céllal hoztam létre, hogy mindenkinél erősebb legyen. Nem szorul se élelemre, se pihenésre - Harumi tudta, hogy Mr. E-vel egy ideig lekötheti Garmadon figyelmét és így a császár nem jön rá, hogy tudja testvére hollétét. Maga sem értette miért nem árulta még el. Valahogy... nem érezte helyesnek...

- Találd meg a lányt és a fiamat...

~~~

- VAN ALUFÓLIÁNK! - kiabálta boldogan Kai, ahogy megtalálta a roncsok között az említett dolgot. Erre a Zanenel, a számítógépest rendszert javító An felnézett és megrázta a fejét.