A sors hívó szava

6.fejezet: Egy hős halála

- Hidd el Elina, így lesz a legjobb - mondta a Hercegnő, ahogy egyre feljebb vittek minket a palota alatti lépcsősoron. - Amikor leromboltam a palotát, vigyáztam, hogy a feltámadás szentélye véletlenül se essen áldozatául. És végül is... együtt nézhetjük végig, ahogy anyánk és Garmadon visszatér. Csak kár, hogy nem a jó oldalt választottad... De nem csak mi vagyunk, akiknek családi találkozója lesz. Nem jól mondom Misako? - nézett a nő felé a ketrecben.

- Rosszabb vagy, mint az anyád! És ez sokat árul el!

- Garmadonnak anyámat kellett volna választania és most, hogy felélesztem őket, őt is fogja!

~~~

- Mit akarsz, most csinálni? - kérdeztem a ketrecben, ahogy felém sétált Szófukar.

- Anyánk nem támasztja fel magát! Kell egy hajszál a lányaitól, ahogy, ha azt akarom, hogy Garmadon is felkeljen, kell egy hajszál a fiától - mondta kitépve egy adag hajat. - Hopsz, ez több lett, de sebaj. Fennakadás? - fordult az alattvalói felé.

- Semmi, amit ne tudtánk elintézni - vigyorgott a nagydarab.

- Akkor kezdjük a rituálét! Észre se fogjuk venni és anyám meg Garmadon köztünk fog járni, és ha akarod, ha nem egy család leszünk Elina - mondta, majd kántálni kezdett. Hol vannak ilyenkor a barátaink?

- Szakadjék szét a világok közti háló! Oni, Angyal, téged szólítalak! Nyíljék meg az elesettek világa! - mire ki nem találjátok. Kaput nyitott egy másik dimenzióba és csak magának röhögött. És csakis magamat hibáztathattam, hogy nem érdekelt jobban a múltam, hogy nem kutattam az után ki is vagyok én. Ha megtettem volna, talál a testvérem soha nem lép anyám útjára... - Én, szólítalak titeket mindenek urai, a pusztítás elhozói! Én, szólítalak titeket Juliet Kicc és Lord Garmadon!

- Ki szólít a nevemen? - kérdezte egy hang a túlvilágról.

- Én, Harumi Kicc szólítalak titeket, hogy térjetek vissza a túlvilágról!

- Kicc? - szólalt meg újra Garmadon hangja.

- Igen és hozd magaddal anyámat is! A pusztítás úrnőjét, a Hold királynőjét, Juliet Kiccet, az igazi szerelmedet!

- Az annyira nem is volt nagy szerelem! - akadékoskodott Misako, mérgesen karba téve a kezét.

Azt hiszem félúton elájultam, mert, amikor kinyitottam a szemeim már nem volt se anyám, se Garmadon, se rituálé, ami miatt egy kő esett le a szívemről.

- Harumi Kicc! - kiáltotta, ahogy a lány elé értem. - Le vagy tartóztatva robbantásért, a királyi család meggyilkolásáért és tiltott rituálék használatáért! - majd a beérkező rendőrök elkapták a lányt.

- Miért nem érted? - kérdezte elhalló hangon. - Mindig csak azt akartam, hogy együtt üljünk ninjago trónján, mint testvérek.

- De én nem akarok, és nem fogok semmien trónon ülni. Sajnálom, hogy úgy érzed, így megkaphatsz bármit, amit akarsz - mondtam, majd hagytam, hogy elvigyék őt.

- Mégis mi az a testvér dolog? - jött Annie kérdése.

- Harumi ne csak egy rafinált gonosz. Ő egy gonosz, aki az ikertestvérem - mondtam letörölve egy könnycseppet az arcomról. Nem hagyhatom, hogy árulása mély sebet hagyjon rajtam.

- Oh, ez szörnyű... - mondta Jay halkan.

- Nem az - fordultam a barátaim felé. - Ő anyám útját választotta és most szembe kell néznie a következményeivel. Akár csak egykoron nekem. De minden elmesélek, ha hazaértünk...