Lucifer lánya (Átírás alatt)

15. Fejezet

Luke tényleg a suli előtt állt Merciének támaszkodva. Izzadt haja a homlokára tapadt egyik csapadtársával beszélgetett aki ketté görnyedve nevetett valamin, Luke meglökte a vállat ő meg seggre esett és még jobban is röhögött mint előtte, felém nézett, füttyülve köszönt, én pedig teljesen elvörösödtem.
Luke nagy vigyorral az arcán nézte ahogy fél közeledek, kiad mikor odaértem a derekamnál fogva magához húzott és erőteljesen megcsókolt.
- Mindjárt idehányok! - nyavajgot a srác.
- Még egy szó és gyalog mész haza, Dave. - nevetett Luke, végig engem nézve.
- Befogtam, de enyém az anyósülés!
- Álmodban, Dave. - vágtam rá, Farkas szemet néztem a fiúval, megvillantottam a szemem, ő pedig megszeppenve, kilógott a hátsó ajtóhoz.
- Mindenkit így félemlítesz meg? - súgta a fülembe Luke.
- Nem csak azóta, hogy te tudsz rólunk. - húztam ki magam büszkén.
- Nagyon rossz vagy, démonka!
- Gyülölöm ezt a becenevet! - száltam be a kocsiba.
- Tudom, de én nem, szóval ez maradsz. Akkor mentét rend, kirakjuk Dave, utána meg megyünk hozzád.
- Nekem megfelel. - szólalt meg hátulról.
- Kérdés! - fordultam hátra. - Te vagy az akivel futott mikor én néztelek titeket?
- Igen és kurva jót röhögtem aznap. Főleg...
- Szerintem ma már eleget beszéltél! - mordult rá Luke.
- Mi van, nem tudja? - kerekedet ki a szeme.
- Nem mondtam még el neki.
- Akkor éppen itt az ideje... - kezdett bele.
- Nincs! Ha bízol bennem, akkor nincs! - indult el a parkolóból.
- Most már tényleg érdekel, hogy miről nem tudok.
- Elmondom amit kiraktuk ezt a barmot. - mosolygot rám a fejével a haverja felé intve.
- Én is itt vagyok.
- Tudom, de azt is, hogy ha beválóik amit tervezünk az után akár pucizhatlak is.
- Csak ne előtte.
- Ez természetes haver. - röhögtek.
- Kiről van szó? Áruljátok el! Vagy külömben elkezdem a haverod fejébe turkálni! - intéztem az utolsó szavaimat Lukenak.
- Nagyon vicces. - röhögöt mégjobban Dave. Luke arcáról viszont lefagyott a mosoly.
- Áruld el neki! - szólt parancsolóan Davere.
- Nem ez volt a tervben.
- Változott, mondd el neki.
- A bombázó húgodról van szó.
- Mi van vele? - kerekedet ki a szemem. Egy másodpercbe telt mire lesett, ravasz mosolyogtam. - És mik a szándékaid? - vágtam komor arcot és hátrafordultam.
- Nem tudom, , ő olyan...
- Nem olyan aki olyanokkal kavar, mint te?
- Miért mi baj van velem? - rémült meg.
- Nincs őnbizalmad! Ezt egy kis gonosz kis mondatból meg lehetet állapítani. Berezeltél már attól, hogy nem lennél jó Mirának.
- Várj nem értem.
- Igaz, ami igaz. Focistákkal sose állt szándékában kavarni, de volták már esetek arra, hogy egyik-másik ágyában kötött ki.
- Tudom, Charl is az volt csak abbahagyta miatta. Most meg vissza akarja vetetni magát a csapatba, de ha én meglátom a pályán, beverem az orrát és utána kiszállok a csapatból - morgott az orra alatt Dave.
- Az edző meg oldja, hogy a bunyó ellenére is maradj, a legjobb játékos vagy. Ha kell szerintem meg Charles-t is kirakja - nevetett.
- Ő a kis kedvenc? - somolyogtam.
- Nem kis kedvenc vagyok.
- De haver az vagy. Lehet, hogy én vagyok a csapatkapitány,  de te vagy a titkos fegyver. Köréd épül az egész taktika, ha ott vagy a kapunál tízből kilencszer berúgod.
- És mi van azzal az eggyel?
- Akkor álltalában egy dögös kiscsaj jár a fejében, pont ezért kell minél előbb összeboronálni a húgoddal.
- Jó segítek, ráférne egy pasi addig se rajtam élné ki magát.
- Király, mondtam, hogy benne lesz.
- Istennő vagy - ölt meg ülések együtt Dave.
- Vissza szépfiú, a húgomnál akarsz bevágódnod, nem nálam.
- Bocsi, csak... mindegy, köszi.
- Végállomás haver.
- Kösz a fuvart - veregette meg a vállát. - Szerinted meg lehet oldani, hogy velem jöjjön a bálba Mira? - nézet rám bociszemekkel.
- Megteszek az ügyedért mindent, de csodát ne várj tőlem se. Előbb fel kell mernem a telepet. Luke, majd megadja a számod és megüzenem, mi a helyzet.
- Rendben, mégegyszer köszönöm. Mondanám, hogy Luke a legszerencsesebb pasi, de hazudnék, mert az én leszek, ha enyém lesz Mira.
- Eltünhetnél már! - fújtatót Luke.
- Jól van, sziasztok. - mászott ki a kocsiból, felrohat a lépcsőn és ugrálni kezdet körbe-körbe forogva.
Lukeal mindketten röhögésbe törtünk ki.
- Nagyon boldogá tetted - fogta meg a kezem. Elindultunk hozzám.
- Nem én a remény.
- Tényleg segítés.
- Mira hallgat rám, szerinte jó ízlésem van pasim terén.
- Milyen igaza van. - vigyorgott büszkén. - Ha már szóba került a bál, milyen színű a ruhád?
- Még nincs ruhám - vontam vállat.
- Mi az, hogy nincs? - kerekedet ki a szeme. - Egy valamire kérlek meg Mira - morgott maga elé.
- Hogy?
- Mondtam neki, hogy menjetek el ruhát venni neked.
- Ennyire érdekel téged a bál?
- Azt akarom, hogy tökéletes legyen.
- Ez aranyos - pusziltam meg az arcát.
- Köszi, húgodnál van a bankkártyám, azt veszel amit akarsz, kiegészítők, táska, cipő. Minden ami kell neked.
- Luke nem fogadhatóm el.
- De és el is fogod. Én akartam neked ruhát választani, az romantikusabb lenne, csak nincs időm a saját öltönyöm, csak azért van, mert apám vagy húsz öltönyt váratott nekem, minden estélyre újat.
- Legalább neked nem kell veszödnöd.
- Na szépen. Azt meg ki kell választanom melyik lesz.
- Legyen sima fekete, fehér ingel.
- És a nyakkendővel mi lesz?
- Ne vegyél fel - válaszolok egyszerűen.
- Apám megtudja, balhé lesz.
- Akkor felveszel egy szürkét amit, majd leveszel.
- Ez okos - nézet rám elismerően, majd leparkolt a ház elé.
- Tudom, ezért mondom. - pattantam ki a kocsiból. Gyors haladtam a ház felé, az első lépcsőfokra léptem fel, amikor hátulról átkarolta a derekam és megpörgetett. Sikítva nevettem. Szembefordultam vele mélyen a szemébe néztem, forróság öntötte el a testem.
Taps tőrre meg az idilli hangulatot, már készültem szembeszállni apával, de mikor a hang irányába néztem rosszabbal találtam szembe magam.
Belial...