Lucifer lánya (Átírás alatt)

10. Fejezet

Ma volt a franciára készített házidolgozat határidejének az utolsó napja, én mindig mindent elsők között szoktam beadni, de most Lukeal az időt... Elszorakoztuk. Így nem is vagyok benne biztos, hogy jó egyáltalán amit csináltunk. Francia volt az első órán, az utolsó ebben a tremeszterben. Luke és én kéz a kézben vártuk, hogy elkezdhetjük az előadást. A tanárnak is persze ma kellet késnie mikor szétvet az idegesség. Mikor elkezdjük a diák vetítését Livi nyávogása csendül fel.
- Itt is széttete a lábát és ott is, na meg persze amott is! - cincogja.
-  Fogd be a szád! - mordul rá Mira.
- Miért nem így volt? - néz ártatlanúl.
- Ő nem egy kurva ellentétben veled! - csattan fel Luke.
- Tessék? Hogy mondhatsz ilyet? - hápog.
- úgy hogy kinyitom a szám és az mondom amit gondolok!
- Elég lesz, gyerekek! Folytasátok!
Luke a hátamra tette a kezét és végigvezényelte az előadást. Nem tudtam megszólalni, mert tudtam, ha megteszem elsirom magam. Csengőkor rohantam ki a teremből a lánymosdóba. Bezárkoztam az egyik fülkébe, ahol eltört a mécses. Az ajtó újra becsapódott, Livi és a húgóm voltak.
- Tünj el! - sziszeg Mira.
- Csak megigazítom  a sminkem. - válaszol hanyagul.
- Így is olyan vagy mint egy kurva nem  kell rajta semmit sem igazítani!
- Ne merészelj még egyszer ennek nevezni, mert megjárod!
Megtörlöm a szemem alatti rész, hogy az elkenődöt sminket eltüntessem, majd kilépek a fülkéből.
- Mit jár meg? - kérdezem a sírástól rekedtes hangon.
- Ugyanazt amit te! Nem lesz happy end a történet vége... Mármint nektek nem!
- Tünj a húgóm közeléből még szépen mondom!
- Nem félek tőled, pár pici szó és a mosdóba menekülsz sírni. Gyenge vagy! És Luke nem egy gyenge lotyót érdemel...
- Hanem? Egy olyan szajhát mint te?
- Nem vagyok szajha!
- Persze először Luke, aztán John, most pedig Charles fejét próbálod elcsavarni!
- Nem kell próbálnom! Annélkül is sikerűl!
- Te tényleg egy ribanc vagy! - neveti el magát Mira. - Menjünk, csak az időnket pazaroljuk és Luke is biztos aggódik érted.
Kimegyünk a mosdóból és a következő óránk terme elé megyünk ahol Luke már fel-alá sétál,  mikor meglát a karjai közé von és szórósan megölel.
- Mondd, hogy nem csináltatok semmi butaságot. - súgja a fülembe
- Tessék?
- Legalább életben hagytátok?
- Te attól félsz, hogy bántotuk?
- Igen.
- Nem vagyunk bolondok!
- Tudom, csak...
- Csak mi, Luke?
- Nem tudtam, hogy nem e ködösiti el az eszed az érzelmek.
- Nem bízol benne, hogy kordában tudom magam tartani? Ez a bajod?
- Nem. Dehogy.
- Miért hazudsz?
- Én... nem...
- De igen, majd szólj ha nem hiszel hidegvérű gyilkosnak. - mentem be a terembe, ahol Violetta mellé szegődtem. Luke jól tudja, hogy ő nem tud semmit így nem fog előtte ilyenről beszélni. Leül mögém és egész órán a székemet piszkálja.
- Befejeznéd! - szólok rá olyan hangerővel, hogy a tanár is felfigyeljen.
- Baj van, Miss Morningstar?
- Igen! Luke a székem cseszteti óra eleje óta!
- Szeretné, hogy elültessem?
- Igen, kérem!
- Akkor válaszon. Livi vagy Charles mellet van hely.
- Indulj! - fordulók hátra Lukehoz.
- Maga, Kira.
- Én?
- Igen, Lukenak jót tesz, ha mesze ül attól a két embertől.
- És nekem jót tenne ha ott ülnék?
- Én cserélek vele szívesen helyet. - vág közbe Mira, rám néz és kacsint egyet.
- Legyen! Cseréljenek helyet! Csak hadd folytassam az órát!
Összeszedtem a cuccom és Mira helyére mentem, félúton elmormoltam egy köszönömöt, ő pedig csak egy sokat sejtő mosollyal válaszolt.
A hátra lévő időben sikerűt egy kicsivel jobban figyelnem, de muszájnak éreztem egyszer egyszer hátra forduljak a húgomat megnézve aki Lukeal levelezet. Egyszere néztek rám, majd kapták el a pillantásuk rólam. Már megint sántikál valamiben a húgom és gondolom, hogy nem a legjobb dolgokban.
Kitépet egy lapot és fecnikre tépte. Mindegyikre firkált valamit, majd körbe osztotta a teremben,csak nekem nem adott senki. Mi a franc van azokon a cetliken?