Szerelmi bájital No° 9

Bonyolult kapcsolat

☆A történet teljes mértékben TheBean170 tulajdonát képezi. Ez a könyv, az ő "Love potion" című szerzeményének a magyar nyelvű fordítása☆

°o°O°o°

Peridot Greene a Beach City Középiskola folyosóján haladt, egy legalább 10 kilót nyomó táskát cipelve, ami tele volt kidolgozott vázlatokkal, több példányban elkészített házi feladatokkal, valamint nagyjából 10 tollal, és 20 ceruzával. Mindeközben egyetlen egy gondolat járt a fejében.

Érj be órára, lehetőleg minden feltűnést elkerülve.

Peridot zöld tornacipői minden lépést követően hangosan koppantak a vörös linóleum padlón. Párszor körbenézett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy senki sem szeretne konfliktusba keveredni vele. Minden ilyen alkalommal amikor jobbra, vagy épp balra fordította a fejét, csalódottan tapasztalta, hogy a körülötte lévő diákok számukra teljesen természetes módon vidáman beszélgetnek. De most őszintén mire számítassz amikor a Beach City Suli legnagyobb gyíkja vagy?

Peridot végre elért a terme ajtajához, ahol megkönnyebbülten felsóhajtott. Eddig túléltem. Már épp nyúlt volna a kilincsért, amikor egy izmos kar ragadta meg a vállát.

- Mi újság gebe? - kérdezte tőle a kar tulajdonosa.

Francba.

- Sz-szia Jasper- cincogta Peridot.

- Micsoda véletlen! Ici-pici Peridot egyedül sétálgat a folyosón, tanároktól távol. Ez egy igazán szerencsés nap eddig! - vigyorgott Jasper.

A nagy termetű atléta a hozzá képest elég csöppnek számító stréber fölé tornyosult, ezzel sarokba szorítva őt.

- M-mit szeretnél Jasper? - kérdezte Peridot remegő lábakkal.

- Pontosan tudod, hogy mit akarok. Kaptunk mára történelem házit, és biztos vagyok benne, hogy neked kész van. - mondta az atléta, és továbbra sem vakarta le magáról gonosz vigyorát.

Peridot idegesen felnevetett.

- Nos, az a helyzet Jasper, hogy é-én elfelejtettem elhozni a házimat. Bizony. Ott hagytam az asztalomon. Butus öreg Peridot. Mindig elfelejtek mindent ha-ha!

Jasper szorított egyet Peridot vállán, mire a lány arca, egy fájdalmas grimaszba torzult.

- Baromság! Tudom, hogy van elég másolatod róla. Vagy netán azt hiszed eldöntheted, hogy kinek ajánlod fel a segítséged? Vagy hogy engem kihagynál? Ha, ez vicces! - Peridot ismét remegni kezdett - Add ide a válaszokat, vagy beverem a képed! - Fenyegetőzött.

Peridot nyelt egyet, majd minden erejét összeszedve megpróbálta megütni a lehető leghatározottabb hangnemet amit ebben a szituációban csak képes volt kipréselni magából.

- Nem Jasper! - mondta komolyan.

- Mit mondtál, gebe? - kérdezte Jasper, akinek vigyorra immár inkáb valami őrült vicsorra hasonlított.

Peridot magabiztossága elszállt.

- A-azt mondtam, nem - ismételte meg magát remegő hangon.

Ezaz Peridot. Nézd a jó oldalát! A szüleidnek nem kell fizetniük a temetésed díját, mert Jasper mindjárt elevenen elás.

- Úgy tűnik segítenem kell neked feleleveníteni, hogy ki is itt a főnök. - Mondta Jasper homlokán kidagadó erekkel.

- Nem hallottad a törpét Jasper? Tedd le őt. Most! - Szólalt meg valaki a folyosó másik végében.