Salvatore testvérek örökre

7. rész

~Klaus szemszöge~
Látom fivérem sikeresen kivetette hálóit. És a lány mit sem sejt arról, hogy ez csak egy csapda. Mert, miután feloldotta az átkomat, utána sajnos meg kell halnia.

~Veronica szemszöge~
Megcsókolt. Olyan jól csókolt. Először csak közeledett a számfelé, de még nem csókolt meg, hanem váratott. Utána szépen lassan megérintette a szája a számat. Közben beletúrt a hajamba és belemarkolt a fenekembe, ekkor azt éreztem, hogy nem akarom, hogy vége legyen a pillantnak. Aztán beleharapott az ajkamba. Én meg hirtelen ellöktem magamtól.
- Mi történt? Baj van? - kérdezte Kol aggódva
+ Nem, semmi csak fáradt vagyok - hazudtam Kolnak, tényleg volt egy kis baj, amikor beleharapott a számba rossz megérzésem volt vele kapcsolatban, és általában a megérzéseim nem csapnak be, de remélem ebbe az esetbe becsapnak, mert kezdek SZERELMES lenni belé.
- Akkor talán majd folytassuk máskor?
+ Mindenképp - bólintottam
- Szia Veronica - adott egy puszit a fejemre és még azelőtt, hogy elköszönhettem volna eltűnt.
Nem tudom, hogy miért van rossz előérzetem Kollal kapcsolatban, de kiderítem és remélem, hogy csak fölöslegesen aggódom. Már nagyon fáradt voltam és gondolkodás közben bealutam.