Reader x karakter
Karakter x karakter
Ezekben a témákban kérhettek! Ha esetleg OC - t szeretnétek, akkor keressetek meg személyesen [privátban jelezzétek kéréseiteket, vagy akár ezt elintézhetitek commentben is]
Ha bizonyos felnőtt tartalmat súrólni...
Az egész ház Bakugou reggeli trappogásától zengett. Nem zavartatta magát egyáltalán, az se foglalkoztatta ha esetleg evvel a tevénykedésével fölveri a háznépét a mély álomból.
Szőke tincsei most kócosabban álltak szét fején, ahogy leérve beletúrt a szétálló hajába. Nagyot ásított, ami azt jelezte hogy sokáig volt ébren tegnap este. Szemeiből próbálta eltakarítani az idegesítő csipát, nem nagy sikert elérve. Befordult a konyha irányába, ahol viszont nem várt látogató fogatta.
Úgy mint Bakugounak, neki is kócos haja volt az estétől. Éppen valamit sütött a serpenyő segítségével, mikor a kicsit sem döbbent Bakugou realizálta a látottakat. Egy fedetlen felsőtestű, kócos hajú Midoriya állt a konyhájában, aki éppen palacsintát sütött. Szemei összeszűkültek, és gyorsan ahogy csak tudta, elfogta grabancánál szegény Izukut.
-Te még is mit keresel itt? HE?! - szűrte ki vicsorgó fogai közül. Izuku félénken rápillantott. Kicsit vékonyabb hangon szólalt meg mint ahogy képzelte, de nem zavarta.
-Roselya azt mondta tegnap este hogy nyugodtan itt aludhatok,... Szóval úgy is tettem - vigyorgott zavartan. Hiába voltak már harmadévesek, a civódás, és a piszkálódás még mindig összekötötte ezt a két különböző félt.
-De tőlem nem kértél engedélyt, hogy a húgomnál aludhass - morogta, de ekkor a lépcsőfordulóban álomittas szemekkel megjelent az említett lány, aki valószínűleg a hangzavar miatt ébredt fel. Lassan ásított egyet, majd a két veszekedő fiúra pillantott, akik befogták inkább a lepénylesőjüket a lány jelenlétében.
-Mi ez a hangzavar már megint? - ugrott le az utolsó lépcsőről, majd Izuku irányába tartott. Bakugou persze már tervezte hogyan fogja elásni barátja holttestét, de ezt inkább csendben, megtartotta magának. Hadd legyen meglepetés mikor ásóval állít be a Midoriya rezidenciára.
-Még is mit keres itt? ITT!? AZ ÉN HÁZAMBAN? - kelt ki magából véglek Katsuki. Roselya csak a szemét forgatta. Már megszokott volt lassan a házban hogy Izuku ott van, de a beképzelt bátyja még mindig nem tudta befogadni ezt az információt, lassan két éve.
-Oh, fogd már be. Nem akarok korán reggel veszekedni veled - karolta át Izukut, aki nyomott a fejére egy puszit.
-Mit csinálsz Izu? - kérdezte egy ásítás közben, majd inkább megleste maga - Palacsinta! - virult fel a lány arca.
-Én nem kérek belőle. Deku bemocskolta a jelenlétével... - morgott Bakugou, amit viszont Roselya nem hagyhatott szó nélkül.
-Amúgy se kaptál volna belőle, mert nem hagytam volna neked - dörgölte testvére orra alá szó szerint a palacsintát. Bakugou szemei villámokat szortak, és Roselya szavai ellentámadásra buzdították, ami nem is maradt el.
A szeme előtt lengetett palacsintatoronyból lekapott párat, és úgy ahogy volt, a szájába tömte azt. Roselya kikerekedett szemekkel nézte bátyját, akinek egy elégedett vigyor terpeszkedett arcán.
Több nem is kellett, aznap a két testvér civakodására kelt fel a háznépe, miközben Izuku próbált valahol elrejtőzni a Bakugou testvérpár haragja elől.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még élek. Szóval, elnézést hogy nem igazám mutattam errefelé életjeleket - már jó régóta - csak az van hogy mostanában kevesebb időm akadt az írásra, mivel dolgozok, és ez sok lelki erőmet elszívja. De visszatértem ^^~ Tehát mostantól próbálom behozni a lemaradásom. Akik időközben rámírtak/commenttel jelezték hogy nekik lenne kérésük, azokra nem azért nem válaszoltam mert egy bunkó paraszt vagyok, hanem mert jelenleg tele vagyok. Ha majd lesz hely, és újra kihirdetem hogy lehet kérni, akkor ha nem nagy kérés írjátok oda le még egyszer! Csak ennyit akartam, és most már tényleg feltámadok hamvaimból, és írok!
