Beszippant az őrület ( Ticci Toby ff. )

1. Fejezet

A Tikkes és az elmegyógy

Toby szemszöge:

- Mi is pontosan a feladatunk?-vággta zsebre Hoodie a kezeit. Hanghordozásából leszűrhető volt, hogy a háta közepére sem kívánja ezt a kis kiruccanást. Egyetértettem vele. Slender, mint álltalában most is csak Maskyval ismertette a küldetést, hisz még ő a Fő-Proxy... Vagymi.

-Valami kattant csajért kell elmennünk. A Mester azt mondta nem érdekli kit ölünk meg de a csaj élve kell neki. És minél gyorsabban.
- Aha. Ez szép és jó. Kép van róla? -vontam fel egyik szemöldököm. Kivételesen nem dadogtam, mert nem felejtettem el bevenni a gyógyszerem.
- MÁR HOGY LENNE?! EGY TETVES CETLIT KAPTAM, MÉG AKTÁJA SINCSEN!!!- üvöltötte le a fejem Masky. Tch! Hogy lehet valaki ilyen ideges és feszült állandóan ha tonna számra szedi a nyugtatót meg a fájdalomcsillapítót?! Drogos geci!
- Oké... És a nevét tudjuk?- próbálkozott Hood.

Masky idegesen beszívta a levegőt, majd idegesen Hoodie homlokára ragasztotta a még mindig enyhén ragadós sárga Post It-et.
- Nem!-vette kicsit nyugodtabbra a figurát a maszkos.
- Csak egy cím? Ez mind? - kérdezte értetlenül Hoodie, majd felém tartotta a cetlit.- Tudjátok mi van ott? - ahogy elolvastam teljesen elsápadtam. Tudtam mi van ott. Nagyon is jól.
- Egy elmegyógyintézet.- nyeltem egy nagyot.
- Mi van Tikkes? Ott kezeltek? -kezdett el röhögni Masky.
- Igazából... Igen.

Mikor kicsi voltam sokat hordtak oda. Többek között a bipoláriámat és a piromániámat is ott állapították meg. Ez meg a kórház volt a második otthonom. Elkezdtek a felszínre bukni a régi emlékek. Hogy a dokik hányszor mondták, hogy reménytelen selejt vagyok. Hányszor próbálták anyámba sulykolni (a fülem hallatára), hogy hagyjon ott, nem éri meg velem vesződni, és úgy foglalkozhatna a "normális" gyerekével. Sokszor éreztem úgy hogy csak elnyomom a nővéremet. Hogy rá mégkevesebb idejük van a szüleimnak mint rám. De már tudom hogy nem így volt. Az a perverz fasz, meg a karrierista kurva nem érdemelte meg hogy olyan gyerekük legyen mint a nővérem. Most hogy Ő nincs, már nincs értelme Tobias Erin Rogersként élnem. Mindig tudtam hogy haszontalan vagyok. De így legalább van értelme az életemnek. Bizonyos esetekben még hasznos is vagyok.

Masky hirtelen kanyarodott egyet, így beértünk az erdőből az amúgy is elhagyatott külváros legelhagyatottabb részére. Amint megláttam az omladozó, hugysárga épületet elfogott az undor.

Na most vagy soha Toby. Bizonyíts, hogy érsz valamit. Hozd el azt a lányt! Hadd legyen rád büszke a Mestered.

Mondogattam magamnak miközben átléptem az épület bejáratát. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz életem legszámottevőbb éjszakája.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Íme az első rész. Tudom kicsit rövid lett TvT De ettől független remélem tetszett ^^ igyekszem legalább heti egy részt hozni.

A borító Under_girl munkája. Nagyon szépen köszönöm!❤️❤️

Salut~!❤️