Egy őrült Harry Potter fanfiction

A csapóajtón túl

  A következő héten a gyerekek minden figyelmüket a vizsgáknak szentelték. A tikkasztó júniusi hőségben ültek a meleg tantermekben és körmöltek, körmöltek és még mindig körmöltek, vagy éppen a gyakorlati részeken bűvöltek.
  Hétfőn délelőtt az átváltoztatástan-tudásukról adtak számot egy hétoldalas kvíz formájában, délután pedig McGalagony egyenként behívta őket a terembe, hogy változtassanak egeret tubákosszelencévé.
  Kedden délelőtt a szaunává avanzsálódott növényházban mutatták meg, hogy tudnak bánni a zörgő tujákkal. A délutánjuk szabad volt, de éjfélkor fel kellett caplatniuk a csillagvizsgáló toronyba, hogy aztán ott megnevezzék a csillagképeket.
  Szerdán a hűvös pincében ismerték fel a bájitalhozzávalókat és próbálták felidézni a recepteket, délután pedig Piton szigorú felügyelete alatt kellett elkészíteniük a felejtés italát.
  Csütörtökre már elfáradtak, pedig még nagyon nem volt vége a hétnek. A reggeli órákban pálcamozdulatokat, varázsigéket és hangsúlyokat írogattak a pergamenre puskázásgátló tollakkal, délután pedig Flitwick kérésére végigtáncoltattak egy ananászt az asztalon - pluszpont járt, ha meghajolt a végén.
  Péntekre már csak az SVK és a mágiatörténelem maradt. Délelőtt a mágikus lények tulajdonságait és jellemzőit sorolták, délután pedig az önkeverő üst feltalálójának és a pergamen első készítőjének kellett felírni a születési évét.
  Emily minden vizsgán próbálta a legtöbbet kihozni magából, de fájó sebhellyel a homlokán nem volt annyira egyszerű. Ráadásul éjszaka újra kísérteni kezdték a rémálmok, amiknek legújabb szereplője a csuklyás alak volt. Bátyja is hasonló gondokkal küszködött, de legalább tudtak beszélgetni, amikor hajnal felé izzadságtól lelapult hajjal feküdtek ébren az ágyukban, miközben újra és újra hallották a gonosz nevetést és látták felvillanni a zöld fényt, ami örökre elvette tőlük a szüleiket.
  Egyszóval Harry és Emily kisebb nehézségekkel, Ron fejfájásokkal, Olivia gyomorgörccsel, Hermione pedig minden gond nélkül vizsgázott le.
  Úgy döntöttek, kiszellőztetik egy kicsit a fejüket és kiülnek a tó partjára. A Weasley-ikrek és jó barátjuk, Lee Jordan is ott múlatták az időt, a felszínen lubickoló óriáspolip karjait csiklandozták.
  - Ez könnyebb volt, mint hittem - szólt Hermione, maga mellé téve a vaskos könyvet, amiből a válaszait ellenőrizte. - Fölöslegesen tanultam meg a vérfarkasok 1637-es etikai kódexét meg Eszelős Elfric felkelésének történetét.
  - Isten veled, tanulás - sóhajtott Ron, elnyúlva a puha pázsiton. - Ti is lehetnétek egy kicsit vidámabbak. Csak egy hét múlva tudjuk meg, milyen pocsékul sikerültek az írásbelijeink. Addig nincs miért aggódnunk.
  - Remélem átmegyek bájitaltanból - motyogta Olivia.
  - Csak ne fájna ennyire - fakadt ki Emily, a sebhelyéhez emelve a kezét. - Korábban is sajgott már, de nem ennyire... és nem ennyi ideig.
  - Mutassátok meg Madam Pomfreynak - javasolta Hermione.
  - Ez nem betegség - rázta meg a fejét Harry -, hanem figyelmeztetés. Azt jelenti, hogy veszély közeleg.
  - Vagy talán már itt is van és a bájitalokat elemzi a pincében - tette hozzá Emily.
  - Valamit akkor is tenni kéne. Legalább szólni valakinek... - Olivia erősen törte a fejét, vajon van-e valaki, aki segíthet.
  - Teljesen mindegy. Nem tudnak tenni semmit - tárta szét a kezét Emily.
  - Nyugi - ásított Ron, akit lustává és nemtörődömmé tett a nagy meleg. - Hermionének igaza van: amíg Dumbledore-t látjátok, nem kell féltenetek a követ. Különben sincs rá bizonyítékunk, hogy Piton el tud bánni Bolyhoskával. A múltkori kalandja majdnem a fél lábába került. Egyhamar nem mer újra próbálkozni. Egyébként meg előbb fog Neville bekerülni a kviddicsválogatottba, mint hogy Hagrid elárulja Dumbledore-t.
  - De Halloween óta eltelt már egy kis idő - vetette ellen Emily, a polipot nézve.
  - Olyan érzés, mintha valami kiment volna a fejemből - panaszolta Harry. - Egy nagyon fontos dolog.
  - Ezt csak a vizsgák miatt érzed - próbálta nyugtatni Hermione. - Én például felriadtam tegnap éjszaka, és már majdnem nekiültem átváltoztatást tanulni, amikor eszembe jutott, hogy azon a vizsgán már túl vagyunk.
  - Akkor te piszmogtál a gyertyával - csapott a homlokára Emily. - Azt hittem, csak álmodtam.
  - Ne haragudj - nevetett a lány. - Azt hittem, sikerült csendben meggyújtanom, és csak utána jöttem rá, hogy jobb lenne aludni.
  - Engem nem zavart. Jó, mondjuk én alapból fent voltam... - mosolygott Olivia.
  Harry hirtelen felpattant a helyéről és holtra vált arccal nézett rájuk.
  - Hová mész? - kérdezte álmosan Ron.
  - Eszembe jutott valami - Harry. - Most rögtön el kell mennünk Hagridhoz!
  Ahogyan ezt mondta, balsejtelmet ébresztett Emilyben. Egy szó nélkül kapta fel a táskáját és sietett a bátyja után, aki már a domboldalon szaladt. Olivia pár pillanatig kíváncsian nézte az ikreket, majd ő is felpattant és utánuk eredt.
  - Nem tartjátok kicsit furcsának, hogy Hagrid leghőbb vágya egy sárkány, és erre jön egy idegen, akinek pont egy sárkánytojás van a zsebében? Hányan sétálgatnak sárkánytojással, ha egyszer tiltja a törvény? Feltűnő véletlen, hogy az illető épp Hagridba botlott, nem gondoljátok? Hogy ez eddig nem jutott eszembe!
  - És tényleg! - csapott a homlokára Olivia. - Pedig annyira egyértelmű.
  - Mire akarsz kilyukadni? - értetlenkedett Ron, de Harry válaszra sem méltatta, csak rohant tovább az erdő széle felé.
  Hagridot a ház előtt találták. Egy fejjel lefelé fordított vödrön ült és borsót tisztított. Agyar a kunyhó árnyékában heverészett.
  - Szervusztok! - köszöntötte őket szívélyesen a vadőr. - Túl vagytok a vizsgákon? Nem vagytok szomjasak?
  - De igen.. - kezdte volna Ron, de Harry a szavába vágott.
  - Nem, köszönjük, nagyon sietünk. Mondj meg nekem valamit Hagrid. Aznap este, amikor Norbertet nyerted... Hogy nézett ki az idegen, akivel kártyáztál?
  Emily és Olivia lélegzetvisszafojtva várták Hagrid válaszát, mert megértették, Harry mit akar.
  - Nem t'om - vonta meg a vállát az óriás. - Végig rajta volt a csuklyája. Nincs ebben semmi különös - tette hozzá a döbbenetüket látva. - Sok fura figura fordul meg a Szárnyas Vadkanban - úgy hívják a kocsmát lent a faluban. Lehet, hogy sárkánykupec volt, a fene se tudja. Nem láttam a képét attól a kámzsától.
  - Miről beszélgettetek? Szóba került a Roxfort?
  - Lehet - felelte töprengve az óriás. - Igen... Kérdezte, hogy mit csinálok... azt mondtam, vadőr vagyok idefent. Erre megkérdezte, milyen vadakat őrzők... Azt is megmondtam... és elmeséltem neki, hogy szeretnék egy sárkányt. És aztán... nem nagyon emlékszem, mert egy kicsit felöntöttem a garatra. Tudniillik ő fizetett... Lássuk csak... igen, azt mondta, hogy van nála egy sárkánytojás és szívesen feltenné kártyázni... Kíváncsi volt rá, hogy tudnék-e bánni vele, mert azt mondta, nem adhatja oda akármilyen kontárnak... Erre mondtam, hogy Bolyhoska után gyerekjáték lesz egy sárkányt felnevelni...
  - És az idegent... érdekelte Bolyhoska? - kérdezte Emily összeszorult torokkal.
  - Igen... Hát persze. Nem mindennap találkozik az ember háromfejű kutyával még itt a Roxfortban sem. Elmondtam neki, hogy Bolyhoska olyan mint a kezesbárány, ha tudja az ember, hogy mi kell neki: elég egy kis zeneszó és már húzza is a nótát... Elkotyogtam nektek! - kiáltott fel rémülten. - Azonnal felejtsétek el, amit mondtam! Hé! Most meg hova rohantok?
  Egy szót sem szóltak egymáshoz, amíg a bejárati csarnokba nem értek. Olivia megborzongott a hirtelen hűvöstől és a rémes felfedezéstől.
  - Figyelmeztetnünk kell Dumbledore-t - jelentette ki Harry kicsit zihálva. - Hagrid elmondta az idegennek, hogyan lehet ártalmatlanná tenni Bolyhoskát. Az alatt a csuklya alatt vagy Piton vagy Voldemort rejtőzött - biztosan nem volt nehéz dolga Hagriddal, miután leitatta. Remélem Dumbledore hisz nekünk. Firenze talán tanúskodik mellettünk. Hol van Dumbledore szobája?
  Ezt azonban egyikük sem tudta, és egy olyan embert sem ismertek aki már járt Dumbledore-nál... hacsak a Weasley-ikrek nem!
  - Ron, a bátyáidat... Fredet és George-ot már felküldték, nem? - fordult Emily a fiúhoz.
  - Nem tudom - gondolkodott el. - Talán...
  - Esetleg kereshetnénk egy tanárt és... - kezdte Olivia, de félbeszakították.
  - Mit csináltok ti idebent? - kérdezte egy éles hang. McGalagony közeledett feléjük, kezében egy nagy kupac könyvet szorongatva.
  - Dumbledore professzort keressük - húzta ki magát Hermione.
  - Dumbledore professzort? - visszhangozta a tanárnő. - Mit akartok tőle?
  - Az csak a professzorra és ránk tartozik - felelte Emily, de nyomban megbánta szavait. McGalagony remegett a dühtől. Olivia behúzott nyakkal fürkészte a tanárnő arcát.
  - Dumbledore professzor tíz perce távozott. Sürgős baglyot kapott a minisztériumból és azonnal Londonba sietett.
  - Elment? - hüledezett Emily. - Épp most?
  - Dumbledore professzor nagy hírű varázsló Potter, rengeteg kötelezettségnek kell eleget tennie...
  - De ez most nagyon fontos!
  - Úgy véli, hogy a maga mondanivalója fontosabb, mint a mágiaügyi miniszter idézése?
  - Mivel a miniszter úr mondanivalójáról nem tudok semmit, nem tudok fontossági sorrendet felállítani, de a mi mondanivalónk igenis fontos! - Emily kezdte elveszteni amúgy sem sok türelmét.
  - Tanárnő - sóhajtott Harry. - A Bölcsek kövéről van szó.
  Erre senki sem számított. Ron, Hermione, Olivia és Emily döbbenten néztek a fiúra, McGalagony pedig elejtette a könyveit, amik hangos csapódásokkal találkoztak a kőpadlóval.
  - Honnan tudok ti...? - hebegte.
  - Tanárnő az a gyanúnk... sőt, biztosan tudjuk, hogy P..., hogy valaki el akarja lopni a követ. Beszélnünk kell Dumbledore professzorral!
  - Dumbledore professzor holnap érkezik vissza - jelentette ki a prof, de döbbenetébe már gyanakvás is vegyült. - Nem tudom, ki beszélt maguknak a kőről, de egy biztos, fölöslegesen gyanakodnak. Senki sem tudja ellopni.
  - De tanárnő...
  - Tudom, mit beszélek, Weasley - torkolta le Ront McGalagony. - Azt ajánlom, felejtsék el követ és élvezzék inkább a napsütést.
  Olivia elszorult torokkal nézett a távozó tanár után. Emily megvárta, amíg a tanárnő hallótávolságon kívülre ér, és a többiekhez fordult.
  - Na szép! Nem nézi ki belőlünk, hogy rájöttünk a kő titkára.
  - Ma éjjel - szólalt meg Harry, figyelmen kívül hagyva húgát. - Piton ma éjjel lemászik a csapóajtón. Megszerzett minden információt és Dumbledore-tól is megszabadult. Lefogadom, hogy ő maga küldte a levelet. A Mágiaügyi Minisztériumban nagyon fognak nézni, amikor Dumbledore beállít.
  - Fogy az időnk... - fogta a fejét Olivia. - Most mihez kezdjünk? Az egyetlen, akihez fordulhatnánk, elment!
  - Viának igaza van. Mi nem... - Hermione félbehagyta a mondatot és sikkantott egyet.
Megperdültek a tengelyünk körül és szembetalálták magukat Pitonnal, aki az ég tudja, mikor kerülhetett oda.
  - Lám csak, a jómadarak - szólt egy furcsa, fanyar mosollyal. - Mit csinálnak idebent egy ilyen szép napon?
  - Éppen tervezgetjük a következő törvénybe ütköző kihágásunkat. Ne is foglalkozzon velünk - forgatta a szemét Emily.
  - Semmit, már megyünk is - vágta rá Olivia.
  - Vigyázzanak, a Griffendél nem engedheti meg magának, hogy több pontot veszítsen. Márpedig még a végén azt hiheti valaki, hogy újabb csintalanságra készülnek. Megértettük egymást?
  Egy szó nélkül fordultak sarkon, de Piton nem eresztette el őket ilyen könnyen.
  - Potter, Black. Figyelmeztetem magukat, hogy még egy éjszakai séta és én magam intézem el, hogy kitegyék a szűrüket a Roxfortból. Most már elmehetnek.
  - Melyikünk? - nézett rá kérdőn Emily. 
  - Öt pont a Griffendéltől, amiért feleselt - fordult meg Piton és már el is ment.
  - Ezt az arrogáns bunkót - fakadt ki, Emily amikor felértek a lépcsőn. - Muszáj lesz megállítanunk.
  - Megmondom, mit kell tennünk! - suttogta Harry. - Egyikünk szemmel tartja Pitont - megvárja a tanári előtt és követi - Hermione ez neked való feladat.
  - Miért?
  - Egyszerűen a vizsgával zaklatod - felelte Emily. - „Tanár úr, szerintem a százkettes kérdést többféleképpen is meg lehetett válaszolni, melyik a jó? Tanár úr, a szalamandraszem romlott volt, ezért nem sikerült tökéletesre a főzetem! Tanár úr..."
  - Rendben van. vállalom, csak fejezd be - intette le Hermione.
  - Én majd veled megyek láthatatlanul - bólintott Emily.
  - Mi hárman a harmadik emeleti folyosón állunk őrt - fordult Harry Ronhoz és Oliviához. -. Indulás!
  De a terv teljes kudarcba fulladt. Emily és Hermione a tanári szobánál vártak, előbbi a nyaklánc védelmében, amíg Piton ki nem jött.
  - Tanár úr! - integetett Hermione. - Tanár úr!
  - Mi van, Granger? - sóhajtott Piton, de egy kicsit sem lassított a léptein.
  - A feladatlappal kapcsolatban... - kezdte Hermione, de Piton leintette.
  - Amennyit a könyvek fölött ül, egyetlen kérdése sem lehet. Úgyhogy, kérem kíméljen meg a hamis nyafogástól és inkább keresse meg a mihaszna barátait.
  Hermione megkövülten állt a lépcsőfordulóban.
  - Semmi baj - súgta neki Emily. - Utánamegyek.
  - Pedig a százkettes kérdésre tényleg kétféle válasz van - morogta a fejét rázva a lány, majd visszaindult a klubhelyiségbe.
  Emily követte a profot ameddig csak tudta, de az orra előtt csapta be az irodája ajtaját, így egy nagy sóhaj kíséretében sarkon fordult és csatlakozott Harryékhez a klubhelyiségben, akiket meg McGalagony üldözött el az őrhelyükről pár nem túl kedves szó kíséretében.
  - Akkor tényleg nincs más hátra - sóhajtott Harry. Emily tudta, hogy mire gondol. - Este elindulok és még Piton előtt megszerzem a követ.
  - Remélem elindulunkat és megszerezzüket akartál mondani - tette csípőre a kezét a testvére. - A világért sem hagynám, hogy egyedül hősködj.
  - Nektek elment az eszetek! - hüledezett Ron.
  - Nem mehettek oda! - rémüldözött Hermione. - Azok után, amiket McGalagony és Piton mondtak? Rögtön repültök a Roxfortból!
  - Nem értitek? - kérdezték az ikrek, majd Harry folytatta. - Hát nem értetitek? Ha Piton megkaparintja a követ, Voldemort újra eljön. Nem hallottatok róla, milyen világ volt itt, amikor hatalomra tört? Ha visszatér, nem lesz Roxfort, ahonnan kirúgjanak minket. Voldemort porig rombolja vagy feketemágia-iskolát csinál belőle. A pontok már rég nem érdekesek! Azt hiszitek, Voldemort békén hagy titeket, ha a Griffendél megnyeri a házkupát? Ha elkapnak, mielőtt megszerezhetnénk a követ, visszaküldenek minket Dursleyékhez, és várhatunk majd, amíg Voldemort eljön értünk. Akkor egy kicsit később fog végezni velünk, de előbb-utóbb megteszi, mert én sosem fogok átállni a sötét oldalra! És Mily...
  - Mily sosem állna a szülei gyilkosának oldalára! - jelentette ki határozottan a lány. - Mondhattok akármit, mi ma este lemászunk azon a csapóajtón. Ha nem tudnátok, Voldemort meggyilkolta a szüleinket! Ezt nem nyelhetjük le csak úgy!
  - Igazatok van! - emelte fel a tekintetét Olivia, amiben Emily újonnan jött határozottságot látott. - Nem fogom hagyni, hogy visszatérjen.
  - Veletek megyek - suttogta Hermione tágra nyílt szemmel.
  - Majd használjuk a köpönyeget és a nyakláncot - gondolkodott el Emily.
  - Szerintetek beférünk négyen a köpeny alá?
  - Hogyhogy... négyen? - értetlenkedett Harry.
  - Térjetek magatokhoz! Csak nem képzelitek, hogy elengedünk titeket egyedül! - háborodott fel Ron. - Még a végén nélkülünk mentitek meg a világot.
  - Még csak az kéne! - toppantott Hermione. - Azt hiszitek, meg tudjátok szerezni nélkülünk a követ? Megyek, és átnézem a könyveimet, hátha találok bennük valami hasznosat. Megjegyzem, ez nektek sem ártana.
  - De ha elkapnak minket, titeket is kicsapnak!
  - Engem aztán nem! - vágta rá Hermione. - Visszamentem megkérdezni Flitwicket valamiről és megsúgta, hogy százhúsz százalékot értem el a vizsgáján. Engem most már senki nem csaphat ki innen!
  - Ha megmentjük a követ, akkor belátják, hogy nekünk volt igazunk - mosolygott Olivia. - Ha pedig kicsapnak, kit érdekel? Szerintem egy picit fontosabb emberi életeket menteni, mint iskolába járni.