Egy őrült Harry Potter fanfiction

Az Abszol út

Másnap reggel Emily hangos vijjogásra ébredt. Kirázta a haját az arcából és felült. Az elé táruló látvány nagyon furcsa volt.
Harry egy bagollyal viaskodott, aki éppen Hagrid nagykabátját ostromolta. Ekkor jutott csak a lány eszébe, mi is történt tegnap.
Határtalan boldogság öntötte el. Ősztől a Roxfortba fognak járni!
- Hagrid! - kiáltotta testvére. - Itt egy bagoly, és...
- Fizesd ki - motyogta bele a kanapéba az óriás.
- Tessék?
- Fizetséget akar a kézbesítésért. Ott a pénz valamelyik zsebemben.
- Milyen kézbesítés? - forgatta a fejét értetlenül Emily. Úgy tűnik, az események nem várták meg, amíg felébred.
- A bagoly egy újságot hozott - magyarázta keresés közben Harry. - Gondolom ez is úgy működik, mint nálunk, csak a postás helyett a bagoly hozza az újságot és a leveleket.
- Várj, segítek - ásította testvére.
Emily összehúzott szemöldökkel nézte Hagrid nagykabátját, mely kizárólag zsebekből áll. Rengeteg kacat volt benne, néhány mugli dolog, de néhány olyan tárgy, ami varázslatos lehetett. Végül a bátyja diadalmasan kiemelt egy kis bőrerszényt.
- Adj neki öt knútot - morogta Hagrid.
- Melyik a knút? - kérdezte.
- Amelyik kicsi és bronzból van.
Harry kiszámolt öt apró bronzérmét és beledobta a madár lábán lévő kis zsákba. Emily közben megsimogatta barna, tollas fejét.
Amint megkapta a fizetséget, a bagoly huhogott egyet és kiröppent a nyitott ablakon. A lány utánanézett, miközben egy cseppet sem vidám dolog jutott eszébe.
- Hagrid - szólalt meg -, azt mondtad, meg kell vennünk a dolgainkat. Londonban. De nekünk nincs pénzünk...
- És Vernon bácsi sem fog adni - bólintott Harry, akinek hasonló vágányon zakatoltak a gondolatai nem meglepő módon. - Hallottad, miket mondott tegnap este. Nem fizet azért, hogy varázslást tanuljunk.
- Emiatt ne fájjon a fejetek - Hagrid felállt és megvakarta a kobakját. - Azt hiszitek, hogy a szüleitek itt hagytak titeket örökség nélkül?
- De hát ha összedőlt a házuk?
- A kincseket nem otthon tartották! Nem bizony, úgyhogy az első megálló ma a Gringotts, a varázslók bankja. Egyetek egy kolbászt, hidegen sem rossz. Ha megkínáltok a tortátokból, szívesen megkóstolom.
- A varázslóknak is vannak bankjaik? - kérdezte Emily, miközben kivett egy szelet tortát, majd odanyújtotta a dobozt az óriásnak.
- Csak egy, a Gringotts - felelte ő. - Koboldok őrzik.
- Koboldok?? - esett le a lány álla, Harry kezéből pedig a kolbász.
- Igen. Higyj nekem, bolond az, aki megpróbálja kirabolni. Koboldokkal sose húzzatok ujjat. Ha biztonságba akarsz helyezni valamit, a Gringottsnál jobb helyet nem találsz, na jó, Roxfort talán még jobb. Jut eszembe, van egy kis dolgom Gringottsban. Megbízást kaptam Dumbledore professzortól. Roxfortos ügy - Hagrid olyan büszkén húzta ki magát, mint egy kisgyerek, aki végre megkapja a jól megérdemelt játékát. - Gyakran szokott megkérni, hogy intézzek el helyette bizonyos dolgokat. Jöjjek el értetek, vagy hozzak el ezt-azt a Gringottsból... Tudja, hogy megbízhat bennem... Megvannak a cókmókjatitok? Akkor induljunk.
Emily ránézett a másik szoba ajtajára.
- Nem kéne elköszönni? - kérdezte. - Mégiscsak...
- Mégiscsak azok az emberek, akik elhallgatták előlünk az igazságot - vágott a szavába a bátyja.
Emily biccentett, és kilépett az ajtón.
Hagrid már a csónakban várt. Az égbolt tiszta volt, a tenger csillogott a napsütésben.
- Hogy jöttél ide? - kérdezte Harry.
- Repültem.
- Repültél??
- Igen, de visszafelé ezzel megyünk. Most, hogy megvagytok, már nem szabad varázsolnom.
- És Dursleyékkel mi lesz? - bukott ki Emilyből a kérdés. - Hagrid, mi elvisszük a csónakot, hogy jutnak vissza? Mert Dudley elmerül, mint egy kő. Ne hagyjuk itt őket, ne süllyedjünk le az ő szintjükre.
- Majd a városban szólunk valakinek - ígérte Hagrid.
Elhelyezkedtek a csónakban.
- Ez azért túlzás, hogy még evezni is kell - zsörtölődött Hagrid. Lapos oldalpillantást vetett először Harryre majd Emilyre. - Esetleg kicsit felpörgethetném a tempót, ha megteszitek hogy nem beszéltek róla a Roxfortban.
- Felőlem - vonta meg a vállát Harry. - Minél messzebb vagyunk Dursleyéktól és attól a háztól, annál jobb.
- Miért mondtad korábban, hogy bolond, aki megpróbálja kirabolni a Gringottsot? - kérdezte Emily.
- Mert a bankot bűbáj és varázslat védi - felelte Hagrid, miközben komótosan szétnyitotta az újságját. - A páncéltermeket úgy hírlik, sárkányok őrzik. Aztán meg el is téved ott az ember - a Gringotts London alatt van több száz méter mélyen. Még a metrónál is mélyebben, úgyhogy ha meg is tudnál kaparintani valamit, éhen vesznél kifelé jövet.
Amíg az óriás újságját, a Reggeli Prófétát böngészte, Emily elgondolkodott. Sárkányok, koboldok... mi jön ezután? Vámpírok és vasorrú banyák?
- A Mágiaügyi Minisztérium szokás szerint a feje tetejére állít mindent - motyogta Hagrid.
- Van olyan, hogy Mágiaügyi Minisztérium? - kapta fel a fejét Emily.
- Persze, hogy van. Persze, Dumbledore-t akarták kinevezni miniszternek, de ő a világért sem hagyná ott Roxfortot, úgyhogy az öreg Cornelius Caramel lett a miniszer. Nincs még egy olyan kontár, mint ő. Minden reggel baglyokkal bombázza Dumbledore-t, folyton tanácsot kér tőle.
Ezen elgondolkoztak. Ez a titokzatos Dumbledore kezdte nagyon érdekelni a lányt. Először kiderül, hogy ő száműzte őket a Privet Drive-ra, aztán ő Roxfort jóságos igazgatója, akit miniszernek akarnak kinevezni. Ez a kettő nagyon nem fért össze.
- Mit is csinál voltaképpen a Mágiaügyi Minisztérium?
- Az ő dolguk titokban tartani a muglik előtt, hogy ma is élnek boszorkányok és varázslók szerte a világon. Ez a legfontosabb feladatuk.
- Ez teljesen érthető - előzte meg Emily Harry kérdéseit. - Különben mindenki a varázslókat nyaggatná. De az sem teljesen igazságos, hogy a varázslók teljesen elzárkóztak a muglik elől.
- Hát igen. De hidd el, ez a legjobb döntés - kászálódott ki a csónakból az óriás, mivel időközben megérkeztek.
Egy bűbájjal Hagrid visszaküldte a csónakot Dursleyékért, bár az evezőket elfelejtette benne hagyni.
Utána a vasútállomás felé vették az irányt. Hagridot majdnem minden második ember megbámulta. De ő nem zavartatta magát. Rámutatott különféle teljesen hétköznapi tárgyakra, például a parkolóórára és fennhangon így szólt:
- Hogy mit ki nem találnak ezek a muglik!
Az ikrek próbáltak neki mindent elmagyarázni, de mindig újabb és újabb kérdéseket tett fel. Vajon az összes varázsló és boszorkány így viszonyul a mugli világhoz? - gondolkodott Emily.
- Hagrid - szólt Harry kicsit zihálva, mivel futniuk kellett, hogy le ne maradjanak - a vadőr ugyanis rohamtempóban haladt -, komolyan mondtad, hogy sárkányok vannak a Gringottsban?
- Hát, azt mondják. A betyárját, de szeretnék egy sárkányt!
- Szeretnél egyet?
- Kölyökkorom óta vágyom egy sárkányra... Itt is vagyunk.
- Álljon csak meg a fáklyásmenet - tette fel a kezét Emily. - Lenne egy kérdésem. Most olyan „Így neveld a sárkányod" -szerű, Fogatlan-típusú sárkányról, vagy inkább egy „segítségittegylángotokádóhatméteresfenevad" sárkányról beszélünk?
- Természetesen a másodikról - felelte olyan nyugalommal Hagrid, mintha azt mondta volna, hogy a cicáktól nem kell félni.
- Okkéé - nyelt egy nagyot a lány és összenézett Harryvel.
Mivel az óriás nem értett a „muglimani"-hoz, ahogy ő nevezte, átadott néhány bankjegyet és az ikrekre bízta a jegyek beszerzését, bár nem voltak benne biztos, hogy neki egy hely kell, vagy egy egész sor.
Az utasok még a kisváros lakóinál is jobban megbámulták Hagridot. Megjegyzem, volt is rá okuk: ugyanis két helyet foglalt el és egy kanárisárga cirkuszsátorra hasonlító lebernyeget kötögetett.
- Megvannak még a leveleitek? - kérdezte, majd meg sem várva a választ, folytatta. - Benne van a szükséges felszerelési tárgyak listája.
- Nekem előző este fel sem tűnt - jegyezte meg Harry a borítékkal bíbelődve.
- Nem vagy vele egyedül - válaszolta Emily, majd elkezdte olvasni a második lapot.
Ahogy a hosszú listát olvasta, a szemöldöke egyre feljebb szökött, ám végül Harry tette fel a kérdést:
- Ezt mind meg tudjuk venni Londonban?
- Ha jó helyen keressük, igen - somolygott Hagrid.